Nem kevesen a rókát állat helyett prémként, bundaként, kabátként látják. Egy elejtett vad a hobbi vadásznak. A fa, ami csak arra jó, hogy a baltával megajándékozva helyet adjon a betonnak. A gyermek, aki a való erdőt csak hírből ismeri, áhítattal festi meg az álmodott természetet. Az állatvilág, mely a víz alatt élve fuldoklik és szemetet nyel. A tiszta víz kosszá, szennyé válik a mi csodálatos műanyagjainktól, ahogy a földünk levegője gyáraink füstjétől. Hagyjuk, hogy pöfékeljen s a szmogban éljünk, s majd eszközeink elásva sírjunk, mert már nem lesz mit kivágni. Hát hol vagy erdő? Hol vagy te fa? Miért tűntél el s nem nőttél ki magadtól!? Miért fuldoklom tőled levegő, ha te állítólag az én lételemem vagy? Palackká válik a tenger, s eltűnik a medve... Elmúlik a hideg, hát ezt vártuk nem? De a medve is ezt akarta, hogy jég élete köddé válva a halálba kergesse? S megannyi élet a semmibe veszve pusztulásokat okozzon, míg az ember csak a szennyet nyeli....
Keményen hangozhatnak e szavak, de talán még javítható. Az idő telik, mit nem tudunk visszafordítani, de amit lehet: óvjuk, féltsük, javítsuk, mentsük!! Ha ez nem megvalósítható legalább ne rontsunk tovább a helyzeten! A sok környezetvédelmi, újrafelhasználással kapcsolatos mondatok háttere ez lenne! Védd a környezeted, hogy tovább élhess benne!! Nektek mi a véleményetek a képekkel kapcsolatban?
Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése