Szilveszteri riadalom

      Nem ismeretlen szokás Szilveszter napján az alkohol fogyasztás. Ennek általánosságban és ezen a napon is meg vannak a veszélyei. Az év utolsó napja azért is jelent különös gondot az alkohol fogyasztás szempontjából, mert sokan ezen a napon a téli estét a szabadban töltik. És mint tudjuk nem kevesen isszák magukat erősre, azt hiszik ők a szuperhősök, akik mindent kibírnak, vagy csak szimplán nem ismerik a határt és a "boldog" tudatlanság szintjéig emelik 'bájos józanságukat'. Akárhogy is nézzük, már maga a mértéktelen alkohol fogyasztás is nem kevés kárt okozhat az ember számára. Aki pedig ittas, az kevésbé érzi, hogy hideg van, kevésbé tud védekezni. Fagyási sérülések és a kihűlés veszélyezteti  az embereket, ha lehet ezen a napon se hagyják egymást egyedül! Emellett nem kevés problémát jelentenek a fiatalok is, akik amúgy a mindennapjaikat nem ivással töltik, de ilyenkor "bepótolják", és a túlzott italozás kórházba juttathatja a bulizókat. A szülők, ha tehetik, vigyázzanak gyermekeikre, aggódni és vigyázni természetes, (sőt!) mintsem elengedni és nem érdekelni... És, ha lehet ne engedjük, hogy autóval menjenek, senkinek se jusson eszébe ittasan gépjárműbe ülve megpróbálni vezetni!

        A szilveszteri riadalom legnagyobb részét a pirotechnikai eszközök okozzák. Az emberek körében sem kevés sérülést, bajt okozhat. Ilyen sebbel azonnal orvoshoz kell fordulni, akárcsak a fagyási sérüléssel. Mi emberek tudunk magunkra és egymásra vigyázni (elméletileg). De az állatoknak, ezen a napon különösen fontos, hogy segítsünk nekik és ne hagyjuk őket elszökni otthonról! A tűzijáték és a petárda számunkra természetes, nekünk csak néhány durranás. Azonban négylábú kedvenceink számára ezek a hanghatások rémisztőek, hangosak. Egy két perc olyan égi háborút hoz létre, melyre nagyon érzékenyen reagálnak. Egy felelős kutyatartó ezen a napon is gondoskodik kutyájáról, nem hanyagolja el, biztonságot és nyugodt estét biztosít számára.

Néhány megoldás erre az estére:

•  Vigyük be a házba legkésőbb 20 órakor a kutyákat.
•  Kössünk a kutyák nyakába címmel, telefonszámmal ellátott nyakörvet. Ezt kiváltja a mikrochip, de sajnos hazánkban az elterjedése nagyon nehézkes, bár a legbiztosabb megoldás kóbor állatok gazdáinak felkutatására.
•  Ha esti órákban sétáltatunk, kizárólag pórázzal tegyük azt.
•  Érdemes kikérni az állatorvosunk tanácsát, aki a kutya fajtájának ismeretében, akár javasolhat nyugtatószert.

        Persze sajnos ilyenkor is előfordulhat, hogy megszökik az eb otthonról. A kutyák többsége néhány napon belül visszakerül gazdájához. Azonban sajnos lakóhelyétől akár több kilométerre is elkóborolhat. Ebben segíthet a lakcímmel, telefonszámmal ellátott nyakörv és/ vagy mikrochip. az ünnepek tájékán a menhelyek a civilek összefogását is kérik. Egy-egy  menhelynek már nincs kapacitása az állatokat ellátni, ezért kérik, hogy ha valaki rémült, sérült eben lát az utcán, az ha teheti ne hagyja ott. A gazdi keresésben segítségünkre lesz az internet ezen célra specializálódott honlapjai.

Csak néhány oldal segítségképp:

• Netboard-kutya fórum
• Elveszett kutya, macska...
• Pilis-Budai kutyások
• Futrinka utca
• Gazdikereső
• Kutyamentő angyalok egyesület

Természetesen ezeken felül a Google sok más találata közül válogathatunk még, illetve ugyanúgy segítségünkre lehet a Facebook, az állatorvos, plakátok, ismerősök.... Legyünk óvatosak, vigyázzunk magunkra és kutyáinkra.

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Mire figyeljünk Karácsonykor!

Ahhoz, hogy igazán kellemes és balesetmentes legyen az ünnep, nem árt néhány apróságra oda figyelnünk. Ehhez tartoznak például egyes növények is amik hiába szépek, mérgezőek. Ebbe a csoportba tartozik a közkedvelt mikulás virág. Tejnedve mérgező, bőrre kerülve irritációt okozhat, lenyelve hányás, hányinger jelentkezhet, súlyos mérgezést okozva. A másik ilyen népszerű növény a fagyöngy, mely szintén mérgező. Levelei, illetve bogyói nagy mennyiségű lenyelése okoz mérgezést, görcsös rángatózás, kóma és sajnos halál is jelentkezhet. Gyermekeknél kisebb adag is halálos lehet. Feltétlenül fontos, hogy ezeket (és a hozzájuk hasonló mérgező növényeket) olyan helyre tegyük, ahol a gyermek és/vagy állat ne érje el, ne tudja a szájába venni.

Az előkészületek során, mint a főzés, sütés, fenyőfa faragás... fontos szem előtt tartani a kés helyes használatát. Óvatosan bánjunk ezzel az éles eszközzel, a kis sebeken át komoly sérüléseket okozhatunk magunknak (ne adj isten másnak). Ha csak annyit tartunk szem előtt, hogy nem hadonászunk a késsel, nem rohangálunk vele a lakásban, (na jó ez alapvetően elég egyértelműnek tűnik, hogy az ember ilyet nem csinál), lehetőleg (sőt!) józan állapotban daraboljuk a húst, faragjuk a fát. S amíg a kezünkben tartjuk célszerszámunkat nem figyelünk még 3 dologra, nem kapkodunk, hanem az ünnepi hangulat és izgatottság mellett megpróbálunk nyugodtak maradni.

A karácsonyi menü sok helyen a halászlé (vagyis egyik része a halászlé, a másik 6 főétel mellett...). Talán nem is kell mondanom, hisz ez is elég egyértelmű: a hal szálkás, lenyelve a torokban megakadhat. Igen, igen tudom. Mindannyian nyeltünk már le egy két szálkát, sőt a kutyánk, macskánk is igazi hős, mert ők sem fulladtak meg egy lenyelt szálkától és a mai napig együtt vigyorgunk a nagy világba: Mi ezt is túléljük! De! Azért itt sem árt az óvatosság. Sőt! A halszálka megakadása heves, szúró fájdalmat okoz. Eltávolítása orvosi segítséget is igényelhet. A tévútra jutott idegentest felsérti a nyálkahártyát, sikeres eltávolítást követően enyhe szúró fájdalom marad, ami általában másnapra elmúlik magától. Ha ez még sem történne meg, ajánlatos kérni egy fül-orr-gégész segítségét. A szálka ritkán jut a nyelőcsőbe. (de ettől még bárkivel előfordulhat!)

Az ünnepi ebéd során nem csak a halszálka okozhat problémát, hanem a túlzott zsíros ételek és mértéktelen alkohol fogyasztása is. Jobb esetben ezek hasmenéssel, hányással járnak, s egy idő után megszűnnek. A mértéktelen étel és ital fogyasztás azonban hasnyálmirigy gyulladáshoz is vezethet. Tünetei: gyomortájékban érzett erős fájdalom, amely öv szerűen kisugározhat szinte minden irányba. E mellé társul, a hányás, hányinger, valamint a hasi puffadás is. Észlelhetünk hőemelkedést, lázat is. Ha ezeket a tüneteket észleljük, azonnal forduljunk orvoshoz!

A karácsonyfára helyezett gyertya, égősor tűzveszélyes! Soha ne hagyjuk őrizetlenül! Az égősort mindig ellenőrizzük, nem e sérült meg, a vezetékek borítása ép-e. Kerüljük a hibás elektromos tárgyakat, hozzá nem értők, pedig ne kísérletezzenek a megjavításukkal! Megbízható helyen és személytől vásároljunk elektromos felszereléseket, és persze: vizes kézzel ne nyúljunk ezekhez a tárgyakhoz. :) Mivel tudjuk az áram alá helyezett tárgyak vizes kézzel való érintkezésekor áram ütés érhet bennünket. Szerencsésebb eseteben "csak megcsíp" az áram, de jobb nem kísérletezni ezzel. Főleg akkor nem, ha hibás a vezeték, vagy a tárgy.

További odafigyelést igényel a kisgyermekes családokban az apró karácsonyfadíszek elhelyezése a fán! A színes, csillogó díszek rendkívül érdekesek a gyermekek számára, és odavonzza őket! Szájukba véve, lenyelhetik, a tárgy a nyelőcsőben elakadhat. Ilyenkor heves öklendezés lép fel, nyálfolyást észlelhetünk. Azonnal forduljunk orvoshoz! Súlyosabb esetben az apró tárgy a légycsőbe juthat, ilyenkor azonnal heves fulladás léphet fel. Ebben az esetben azonnal hívjunk mentőt, azonban a segítség helyszínre érkezéséig, meg kell kísérelnünk az idegentest eltávolítását! A gyermeket fektessük a térdünkre úgy, hogy a feje a mellkasánál mélyebben helyezkedjen el, és ebben a testhelyzetben nyitott tenyérrel üssünk a lapockái közé. Ha a levegő áthalad a belélegzett tárgy mellett, heves köhögés, öklendezés, esetleg belégzésnél sípoló hang jelentkezhet. Ha ezt tapasztaljuk, akkor is azonnal hívjunk orvost vagy mentőt!

A téli hónapokban különösen fontos az optimális útvonaltervezés, mivel a csúszós utak és a csapadékos időjárás következtében jelentősen lelassul a forgalom. A téli időjárás miatt jelentősen romlanak a látási- és útviszonyok, ami a forgalom lassulásához vezet. Fontos, hogy mindig tartsuk a megfelelő követési távolságot, hogy a téli útviszonyok mellett is biztonságosan és balesetmentesen közlekedjünk. Még a fagyok beállta előtt feltétlenül váltsunk téli gumira, illetve a nehezebben járható utakon szükség esetén használjunk hóláncot. A korai sötétedés miatt a fényviszonyok is romlanak, ezért célszerű mindig kivilágított járművel közlekedni. Fokozottan figyeljünk egymásra és különösen a gyalogosokra. (és főleg azok miatt is akik "nem ismerik a KRESZ szabályait", szánkóznak az autójukkal....)


Ahhoz, hogy a karácsony ünnepe kellemesen teljen legyünk figyelmesek, körültekintőek! Időben kezdjünk hozzá az előkészületekhez, ne kapkodjunk! Alkoholfogyasztását követően ne vezessünk, ne használjunk éles szerszámokat!

Logan és az ismeretlen

Egy, a napokban történt, számomra igazán érdekes és egyben elgondolkodtató történetet szeretnék nektek elmesélni. Egy csendes, nyugodt, őszi nap, mikor csak én és a kis kutyám voltunk otthon. Olyan időpontban, mikor teljes mértékkel kizárt dolognak tartottam, hogy egy másik családtag haza jöjjön. Sem tv, sem rádió, sem a telefonról nem szólt semmi. Kis kutyám csak akkor ugat, ha valaki be akar jönni a kapun, vagy az ajtón. Ugat, ha válaszol a többi kutyának.. Morog, ha az ölemben tartom és valaki úgy közelíti meg, úgy akarja megsimogatni. Tutul, ha mentőt, fagyis kocsit hall, tutul, ha délben csörög a rádiós óra.

Épp mosogattam a konyhában, mellettem Logannel, mikor arra lettem figyelmes, hogy arrébb totyorászik, nyíl egyenest egy olyan terület felé, ahol egy amolyan kis spájz van, ajtó nélkül. Csak a hűtő, egy kis szekrény és egy ruha fogas található abban a helyiségben. Logan meg áll, felfelé néz és ugatni kezd. Hangosan ugatni kezdett felfelé. Mérgesen, határozottan, mintha egy kis morgás is lett volna. Megálltam, nem mozdultam, csak hallgatóztam. Nem jön senki. A bejárati ajtó ráadásul ellenkező irányban van. Síri csend. A szomszéd kutyák nem ugatnak. Nincs se mentő, se fagyis. Logan rám néz, két bátortalan lépés előre, majd ismét morog, határozottan, mérgesen ugatni kezd. Felfelé. A hideg ki ráz. Vajon mit lát, amit én nem? Mintha tojásokon lépkednék, óvatosan, kicsit félve, közelebb totyogok. Választ remélve kérdem kis kutyámat: Mit látsz? Van itt valami? Félőn rám tekint, szorosan a bokámhoz bújik. Lesi minden mozdulatom, követi tetteimet. Bár elég bátortalanul, de körbe lesek. Elhúzom a ruhákat, szekrény alá lestem, a hűtőt is kinyitottam. Még mindig semmit nem látok. A hideg még mindig ráz, hiszen Logan néhány finom falat reményében mindig jön velem a hűtőhöz. Most meg sem merte közelíteni, csak a távolból figyelt és várt. Majd megnyugtatóan megsimítottam, ott nincsen semmi. Eljöttem, ő még maradt egy pillantás erejéig. A tekintetén láttam, nem hazudhatok, hisz én sem voltam nyugodtabb attól, hogy nem láttam semmit. Mert ő látta, ő tudta, hogy valaki, vagy valami, igen is ott volt, valaki aki magasabb volt nála, akit nem ismert, akitől félt. Ott volt az, akihez beszélt, akinek ugatott és morgott. Akit a gazdi valamiért nem látott. Azóta sem ismétlődött (még) meg ez a jelenet, és előtte sem volt ilyen, vagy ehhez hasonló. Úgy láttam Logan is épp úgy megriadt, mint ahogy én is.
Félre értés ne essék, nem spirituális bejegyzést szándékoztam veletek megosztani, pusztán nyomot hagyott bennem ez a röpke jelenet. Olvasgattam ezt-azt ezzel a témával kapcsolatban. A lényeg szinte mindenhol ugyan az volt. A kutyák (és a macskák is) képesek olyan dolgokat is látni, érzékelni, amit mi magunk emberek nem vagyunk képesek érzékelni. Nem feltétlen arra gondolok, hogy egy kutya látó képességekkel rendelkezik. Sokkal inkább arra, hogy van az a plusz kedvenceinkben ami bennünk nincs meg. Kíváncsian várom, hogy ti mit gondoltok ezzel kapcsolatban.

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Üzenet a rongálóknak

 

 

Már előző cikkemben említett kis erdőben valamivel több mint egy hónapja újították fel a „glorietteknél” található padokat. Új fapadok, szépen lefestve, öröm volt rájuk nézni. És még kihasználva a kellemes őszies időt így az erdőcske melletti tóhoz is elsétáltam.

A tó mellett újabb 2 pad melyhez mondhatni amolyan tetőszerkezetet is készítettek, Szabad könyvtár néven fut ez a két kis „faépítmény”. Számomra, aki szeret olvasni és a szabadban lenni egy csodálatos élmény volt rábukkanni a szabad könyvtárra. Tehát le is ültem és meg is néztem a könyveket. Bár elég régiek és nem éppen az én ízlés világom, de mégis csak bele bele lapozgattam egy néhányba. És észre sem vettem ahogyan lassacskán 2 órát eltöltöttem. Majd egy kedves ember is társult. Mint kiderült ő szerelte fel a polcokat. Elmesélte, hogy a város polgármestere és a könyvtár ötlete volt, hogy néhány mondhatni leselejtezett könyvet ki tegyenek az arra járóknak. Dicsértem is jó szerrel. Mi lehetne csodásabb egy kellemes napsütéses délutánon, tóparton olvasgatni, s mellettünk horgászok hada türelmesen várja a kapást, a túl parton az erdő széle ahol mókusok és madarak lepik el a fákat. Gyönyörű látvány. A könyveket abban az esetben lehetett haza vinni, ha kiolvastuk hozzuk vissza, vagy ha meg szeretnénk tartani hozzunk helyette másikat. Sajnos nem tartott örökké a szabad könyvtár és az erdő felújított gloriettjeinek szépsége, tisztasága. Kedves fiataljaink és hajléktalanjaink már bele rondítottak. Fekete, alkoholos filccel össze firkálták a padokat. A hajléktalanok pedig az erdőben tüzeltek. Amit csak találtak összeszedték és elégették ahol épp kedvük tartotta. A tűzrakónál pedig mustáros üvegek és egyéb flakonok hevertek, a kukából pedig már kiestek a boros és sörös üvegek a hétvégi heje-huja után, Közmunkás ismerőseimmel beszélgettünk is sokat az esetről, de sajnos nem tudni kik voltak.

Kívánnám, hogy kedves rongáló kortársaim olvassátok soraim és ne rontsátok le azt mi szép, ne tegyétek olyanba a kezetek ami jobb, tisztább nálatok. Ha kérhetném ne az erdőben szívjatok, és ha alkoholizáltok, ésszel, dobjátok el a szemetet. A nemi életetek nem ránk tartozik, ne hagyjátok ott a csomagjaitok, mert halkan megsúgnám: a gloriettek mellett húzódó domb tetején egy óvoda húzódik és mindent le lehet látni és hallani. Az ovo nénik szeretnék még lehozni a gyermekeket az erdőbe játszani, tehát ha lehet legalább a picikre legyetek tisztelettel és ne viselkedjetek ocsmányul ott, olyan helyen amit a béke és nyugalom szerető embereknek, a gyermekeikkel sétáló anyukáknak, az óvodának, idős néniknek bácsiknak, kutyáknak és gazdijuknak alakítottak ki. Kicsit sajnálom, hogy érzéseim pont ti nem fogjátok ezt elolvasni.

Ha érdekel milyen is az a hely amiről szól az írásom, katt IDE és máris megtekintheted. :)

 

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Állatok világnapjának eljövetele

Az állatok szeretete, az irántuk való érdeklődés vagy csak a puszta jelenlétük sokak gondolatát megmozgatja. Így nem kizárt, hogy az is érdekeltté vált: miért is lett az állatok világnapja és miért azon a napon? Az internet böngészési lehetőségeit kihasználva megtaláltam a választ, amelyet most veletek is megosztanék. Fogadjátok szeretettel!

Az Állatok Világnapját 1931 óta ünnepeljük. Ezen a napon az állati lét minden formája ünnepelt. A világ minden táján számos templomban az október negyedikéhez legközelebb eső vasárnapon megáldják az állatokat.

Október negyedikét azért választották ennek a jeles napnak, mert ez Assisi Szent Ferenc, az állatok és a természet pártfogójának is az ünnepnapja.

Assisi Szent Ferenc (1182-1226), olasz katolikus szerzetes és prédikátor volt, a ferences rend megalapítója.

Gazdag családba született, ő mégis eldöntötte, hogy szegénységben éli le az életét, és a krisztusi útmutatás szerinti életről fog prédikálni az embereknek.

A legtöbb róla szóló történetből kiderül, hogy nem csak az emberekért végzett áldásos misszionárius munkát, hanem az állatokat és a természetet is nagyon szerette. Több legendás történet szól arról, hogy még az állatoknak is prédikált.

Egy napon, mikor társaival úton volt, megálltak az út menti fák mellett, amelyeken rengeteg madár ücsörgött. Ferenc azt mondta társainak, hogy várják meg, míg ő odamegy testvéreihez prédikálni. Mikor odament hozzájuk, a madarak körülvették őt, mindegyik figyelte a hangját, és egyik sem repült el.

    Egy másik legenda Gubbio városához kötődik, ahol Szent Ferenc élt egy ideig. A városkát egy kegyetlen és vérszomjas farkas tartotta rettegésben. Szent Ferenc, hogy megmentse a város lakóit, felment a hegyre, hogy megkeresse a farkast.  Mikor megtalálta, keresztet vetett, és ráparancsolt az állatra, hogy menjen vele, és ne bántson senkit.

A farkas összezárta az állkapcsát, és lefeküdt Szent Ferenc lábai elé. Ferenc azt mondta neki, hogy sok kárt okozott az embereknek, ezért azok elátkozták őt, de hozzátette, hogy azt szeretné, ha békében élne az emberekkel.

Elment a városba a farkassal, ahol mindenki megdöbbenve vette körül őket. A farkas csak az éhség miatt volt vérszomjas, ezért Gubbio lakói ezután rendszeresen etették, így már nem támadott meg soha többé sem állatot, sem embert.

Szent Ferenc sokszor prédikált ember és állat kapcsolatáról. Azt mondta, hogy az emberiségnek kötelessége védeni és élvezni a természetet.

    Azt is mondják, hogy mikor Ferenc haldoklott, a halálos ágyán megköszönte a szamarának, hogy szolgálta, mindenhová elcipelte, segítette őt, a szamara pedig mellette sírt. Assisi Szent Ferenc 1226. október 3-án hunyt el. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté nyilvánította. Ő lett kikiáltva a természet, a környezetvédők és az állatok pártfogójának is, akiket az ő napján, október 4-én ünneplünk.

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Forrás

Nem szégyen a szemét szedés!!

            Egy pár évvel ezelőtti esetemet szeretném elmesélni nektek. Bizonyára mindannyiunknak van(nak) olyan ismerőse(i) aki(k)nek viselkedésével kapcsolatban van némi probléma, de ilyen vagy olyan módon szót lehet vele érteni, talán még normálisan beszélgetni is. Az akkori sulis társam akiről most szó lesz, szintén egy ilyen típusú srác volt akkor. Természetesen most, hogy már nem egy iskolába járunk, és én még véletlenül sem abban a városban dolgozom nincs tudomásom arról, hogy jó vagy rossz irányba fordult az élete/személyisége. De az biztos, hogy akkor azokban a napokban egyszer lehetett rá hatni és közösen valami jót csinálni.
           Iskolám kis városában sétálva egy gyönyörű parkba tértem be. Eszméletlen szép! Nem is park igazán, hanem egy kis erdőcske a város közepén. Kis tavak ahol vidrák, halak élnek. Hatalmas fák amin mókusok szaladgálnak s madarak szállnak. Őzek, szarvasok s sündisznók hada a talajon:) Az út mentén padok s kukák, valamint egy tavacska mellett két glorietthez hasonlítható fa építmény ahol egy tűzrakó hely s kuka telepszik. Külön közmunkások járják az erdőt.

           Kezdtem büszke lenni kortársaimra a korábban említett játszótéri szemétszedő akcióm után. Már-már nagyon jól éreztem magam, hogy egy ilyen fenséges helyet tisztán tartanak, de ez csak egy pillanat volt. Míg nem szóba nem elegyedtem egy közmunkással aki elmesélte, hogy szégyen szemre mit művelnek az erdőben a fiatalok. Leginkább a lányokat szidta. A sörös üvegek, csikkek s miegymás még a tisztábbik szemét, de van, hogy Cotton gumik, emberi ürülékek, betétek hada fekszik szanaszét. Nem gyengén tátva maradt a szám! Nem sokkal ez után 2 újabb közmunkásba botlottam. A hölgyekkel már nem első alkalommal találkoztunk. Óva intettek a kis erdőben való egyedüli sétámhoz. Azt tanácsolták egyedül soha! Ide csövesek, rossz akaratú fiatalok járnak!

           Másnap mégis visszatértem egy iskola társammal. Nem sokat hezitáltam azon kit vigyek magammal. Nem egy erős alkatú, de annál rosszabb viselkedés kultúrával rendelkező fiatal srác. Szégyen ide vagy oda 2 szál cigivel és kávéval „lefizettem”, hogy jöjjön velem sétálni. Majd az erdőbe érve megmutattam neki mit is művelnek a hozzá hasonló emberek, majd bemutattam neki mókus barátaimat. S elmondtam neki csak akkor leszek jó barátja, ha segít összeszedni velem a szemetet. Tán mondanom sem kell kinevetett s ott hagyott. Ismét találkoztam a közmunkásokkal s beálltam velük tisztítani az erdőt. 2 fekete zsákra valót szedtünk össze.           Fél óra elteltével a srác megjelent s bocsánatot kért. Elmondása szerint többen akarták jó útra terelni, de esetemben elgondolkozott. Körbe nézett s annyit kérdett tehetek valamit? Az asszonyok seprűt s lapátot adtak a kezébe, hogy a „gloriettek” környékén seperje össze az üveg szilánkokat s szégyellje magát, hogy ott hagyott! Takarításunk végén elárulta a fiú; soha nem gondolta volna, hogy ilyen jól esik majd segíteni, jó úton járva barátkozni és ennyire örülni két vadidegen hölgy köszönetének. 
A képre kattintva megnézhetitek a Kondavölgyről készült galériámat.

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

 

Szemétszedő fiatalok

  

      Most, hogy nem csak a szeptember, hanem már az iskola is elkezdődött! Eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti esemény, mely velem történt egy szép iskola utáni délutánon. Az utolsó óráról kicsengetve kényelmesen sétálgattam s a dohányzási tilalmon járt az eszem. A környezetemet végig nézve a sok zöld ellenére csúf látvány fogadott. Én mint olyan ember aki szintúgy elszív sajnos egy pár szálat; valahogy mindig veszem a fáradságot, hogy megálljak egy kukánál, egy dohányzásra kijelölt helyen. Ha már dohányozni van időm akkor arra is, hogy óvjam a másikat és ne a földre szemeteljek. Nem hiába jött létre a közintézmények 5 méteres távolság tartása. A lényeg; azon a soron majdhogynem végig rá sem lehetne gyújtani. Ahogy elhagyom a szakközép iskolát már egy buszmegálló, s ahogy azt elhagyom már egy általános iskola, s halkan megsúgom ebben az utcában az út mindkét oldalán hatalmas fasorban gyönyörködtethetjük a szemeinket, gesztenye fából a legtöbb. Az általános iskola mellett egy játszótér azzal szemben a túloldalon egy park. Ha attól távolabb megyünk már kikerüljük ezeket a helyeket. Nem ez a fontos.

A játszótéren 2 pad található mellettük 1-1 kuka, még rá is van írva:

A SZEMETET ÉS A CSIKKET A KUKÁBA DOBD!!!!  

    

        Nos ehhez képest mindenhol volt szemét csak ott nem ahol kellett volna. Pedig még 3 konténer is volt a játszó mentén. A szelektív hulladék gyűjtés érdekében. (Ahonnan a csóri hajléktalanok kerestek különböző kincseket). Nem tudom ők szemeteltek-e vagy a fiatalok, (mind két csapat nagyon sokat jár oda) de elgondolkodtató volt, hogy ott hemperegnek a gyerekek ahol a csikkek, zacskók (szipós vagy kajás), eldobott zoknik, valamiért széttépett újság darabok hevertek a földön. Legyen piszkos a gyermek, mert úgy is az lesz, úgy is szeret hemperegni, de az a nem mindegy mibe fekszik bele!! Ez az igazi felelőtlenség. A közmunkások kevesen vannak nem mindenhova érnek oda, tehát nem hibáztatom őket, hogy nem voltak épp akkor jó helyen. A lakók és arra járok akik a padokra ültek egyszerűen csak elviselték a koszt. A táskámban rejlő zacskót hívtam segítségül a szemét szedéshez. Ez utáni pillanat számomra megdöbbentő volt. Hisz a korombeliek, illetve nálamnál fiatalabbak nem szoktak csak úgy szemetet szedni az utcai csili-viri rucijukban. 3 15-17 körüli fiatal lány s egy fiú mellém csapódva s egy házból szatyrot kérve szedték a szemetet. A néni aranyos volt adott kis zacskókat, hogy azzal szedjük össze. Pillanatok alatt végeztünk és el sem fáradtunk. Pénzt nem is kaptunk (bár nem is arra hajtottunk), de tisztább területet adhattunk a kicsiknek.

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

A cicák és a méhek esete

          Egy előző bejegyzésemben már írtam arról, hogy mennyire nem szerencsés számomra az, ha megcsíp a méh. Rajtam kívül nem egy embert érint ez a probléma, mint tudjuk nagyon nem szerencsés állapot, vannak akik még nálam is rosszabbul reagálnak arra, ha a kis fullánkos megszúrja. De mi a helyzet a kis kedvenceinkkel? A minap Párom hívta fel a figyelmemet egy oldalra ahol macskák kerültek túl közel a méz gyártókhoz. A képen látható 3 cica is méh csípés áldozatává vált. A két szélsőnek orrát, míg a középsőnek állát csípte. Ilyen duzzanatokkal nem egyszerű sem a légzés, sem a nyelés.

Ide kattintva a kép forrását, valamint még több méh csípte cicát is megtekinthetsz.

         Természetesen kutyákat is érinthet ez a probléma, hiszen ők is, mint a macskák kíváncsiak, játszanak, szaglásznak. Biztos te is láttad már ahogy fejükkel, mancsukkal követnek és megpróbálnak elkapni egy-egy legyet, netán méhet, darazsat. A csípések alapvetően inkább kellemetlenek, mint veszélyesek; fájdalommal és dagadással járnak. Vannak azonban kockázatosabb esetek, például mikor az állat száját, torkát vagy orrát csípi meg egy méh, esetleg darázs. Ilyenkor ugyanis a duzzanat akár a légzést is akadályozhatja, légszomjhoz vezethet! Nincs idő a késlekedésre, fordulj állatorvoshoz! Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nagyon sok állat allergiás ezeknek a rovaroknak a mérgére, s ilyen esetekben (is) azonnal állatorvos segítségét kell kérnünk! A méhcsípésre allergiás kutyán vagy macskán a csípés után már 2-3 perccel jelentkeznek a tünetek:

• izomfájdalom és izomgörcsök, 
• duzzanatok megjelenése a torokban, a nyelven és a pofán, 
• koordináció nélküli mozgás, 
• levertség, 
• hányás, 
• azonnali hangadás, nyávogás - nyüszítés, 
• duzzanat, 
• bőrpírkeringés összeomlása, 
• bőrfelület harapdálása, rágása. 

           Utóbbi két tünet a mancscsípésnél fordul elő, ami nagyon gyakori probléma. A harapdálás, és az adott testfelület rágása mellett erőteljes nyalás is kíséri. Ha közelebbről megnézed az irritált területet akkor nagy valószínűséggel a fullánkot még a bőrében találod. Ez esetben első teendőnk az, hogy kihúzzuk a fullánkot. (Természetesen bárhol máshol csípi meg, akkor is első a fullánk kihúzása.)  Darázs esetében erre nincs szükség, az ugyanis nem hagy emléket a bőrben. A méh fullánkja azonban benne marad az áldozatban, sőt egy piciny méregzacskót is hátrahagy, ezért semmiképpen ne tekergessük és nyomogassuk a tüskét, helyette egy csipesszel húzzuk ki.
         Ha nem a fején érte az állatot a szúrás és nem allergiás a méregre, akkor otthon is kezelhetjük. A méh- és a darázs csípése között van egy nagy különbség: míg a méh mérge savas jellegű, a darázsé lúgos. Ez azért fontos, mert semlegesítéshez ellenkező kémhatású szert érdemes használni (természetesen ez csupán tüneti kezelés, ugyanis a vérbe jutott mérget nem tudjuk már hatástalanítani). A méhcsípést – embernél is – szóda-bikarbonátos vízzel, a darázscsípést pedig ecetes vízzel kell lemosni. Ha nem tudjuk, milyen állat volt, akkor is ejtsünk meg egy sima szappanos lemosást. A duzzanatot száraz törölközőbe csomagolt jeges borogatással kezelhetjük.
         Veszélygyanús csípés esetén a kutyát nyugtassuk meg és ne engedjük elvonulni: figyeljük folyamatosan a légzését. Cicákra ugyan ez vonatkozik. Különösen akkor, ha kinti cicánk van. Próbáljunk belenézni időnként a szájába is, ahol az esetlegesen a nyelven keletkező duzzanat méretét kell szemmel tartanunk. Ha úgy látjuk, hogy kedvencünk légzése szaporává és hangossá válik, esetleg apróbb nyüszítésekkel, nyávogással adja tudtunkra, hogy valami nincs rendjén, azonnal szaladjunk vele orvoshoz! Az állatorvos allergiás reakció esetén anti-hisztaminnal fogja kezelni kedvencünket, melytől egy-kettőre lelohad a duzzanat és megszűnik a nehéz légzés.
         Természetesen, ha nem vagy biztos abban, hogy kedvenced allergiás-e vagy sem, vagy csak szimplán a biztos gyógyításra akarod bízni a négylábú társad, csípés (fullánk eltávolítás) után azonnal el kell vinni állatorvoshoz, hogy minél előbb megkapja a segítséget!
Forrás1
Forrás2
Kép forrása 

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

A Föld dala

             Azt hiszem bátran elmondhatom, hogy Micheal Jackson az az énekes, aki olyan maradandót alkotott, amit a világon mindenütt ismernek. Ha kedvelték, ha nem, egy néhány dalt mindenki tudna mondani az előadótól. Az Earth Song című zene szám szintén ide sorolható. Személy szerint kedveltem Micheal dalait, még, ha nem is ismertem az összes dalát, csak az ismertebbeket.
             A már említett művet is ide sorolnám. Nem csak a dallama volt az ami magával ragadott, hanem a videoklip képi világi is, ami nem mellesleg számomra igazán sokat mondó. Leginkább azért, mert az angol nyelv megértése nehézségeket jelent számomra, hiszen soha sem tanultam. Persze az internet, a google sokat segített nekem abban, hogy a dal szövegét is megértsem.
             Ebben a bejegyzésemben ez lesz az amit meg szeretnék nektek mutatni. Érdemes elolvasni és ez alapján megnézni a videoklipet. Elgondolkodtató Micheal üzenete, elgondolkodtatóak a kérdései. Valaha vajon megálltunk volna egy pillanatra is megnézni azt, mit műveltünk a világgal? Mit műveltünk a földdel? Azzal, ami otthont nyújt az emberek számára, azzal a környezettel amit szennyezünk s közben nem csak azt pusztítjuk, nem csak a természetet, hanem (nem túlzás tán ezt mondani, de) millió szám az állatokat, és sokszor igen, az embereket is....
            Ez a dal a szomorú valóságról szól, ez a dal az, amit bármikor szívesen meghallgatok. Ha gondoljátok ti is hallgassátok meg az Earth Songot. (A képekre kattintva el olvashatjátok az eredeti szöveget illetve a magyar fordítását is.)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Akár hasznosan megszabadulni

A jó idő beköszöntével mozgékonyabbnak érzem magam. Tán a napsütés és a kevesebb gönc viselése teszi. Ahogy tavaszra fordul az idő, a virágok nyílása, madarak csiripelése és a kellemes idő mellett a tavaszi nagytakarítás az ami elsők közt eszébe jut az embernek. Az ezzel járó feszkó, fáradság ide vagy oda nekem azért még akad némi kedvem hozzá. Az egész nem márciusban kezdődött (ahogy a hónapokat tekintve a tavasz).

 Még február vége felé feltűnt, hogy az egyik nagyobb üzletházban, (kisvárosomtól nem messze) szelektív hulladékgyűjtésre alkalmatosságok találhatók. Ó de csodás!-gondoltam. Egyből körbe is néztem szobácskámban. Menten találtam néhány olyan gyári CD lemezt melyet már nem olvasott be gépem, meg nem is akartam volna már használni, ha jó lenne. Így szatyorba esett. E mellé még két ősrégi mobiltelefon töltő zuhant a szatyeszba. Hát itt még kell lennie valaminek ami felesleges. Nem is kellett sokat keresnem hisz egy harmadik szatyorban már elkezdtük gyűjtögetni a sörös üvegeket és dobozokat. Jaj, hát ezért még filléreket is adnak. Ó akkor még keresgélünk. Mondanom sem kell akadt egy két üveg, mely betétdíjas, alu vagy pet volt, és arra várt, hogy majd "hasznát" vesszük. Éppenséggel mondhatni hasznosan megszabadultunk tőlük.

Elmentünk eme csodás üzletbe ahol minden ilyen féle fajta üvegeket vissza kellett volna venni a gépecskének. No most a colás és aquás peteket elfogadta, persze melyen a címke nem volt megkopva. Sörös-, boros üveg szintén forgott, csúszott, de ami már kackiásabb formájú volt visszadobta, mondván az ő üzletük ilyet nem árusít. Á ez bolondág hisz itt vettük és visszaváltható, nem véletlen őriztük meg. De nem! 3x is visszadobta, mert szerinte nem ezen boltból való. 30 Ft-ot vesztettünk. (Mellesleg tiszta volt, és címkéje is szépen simult, olvasható volt) No mindegy, gondoltam. Az egyik étolajos üveg, mely szintén nem egészen kerek formalitással készült, kidobásra került. 1 Ft-ot buktunk megint. Oszt jött a 2L-es, üdítős pet (szintén jól ápolt valaki) veszendőbe fulladt. 1 Ft megint elment. Majd egy utolsó pet, mely 2 Ft-ot ért volna, próbára sem került hisz méretre nagyobbnak "született". Mondjuk így is össz. vissz. 300 Ft-unk lett. Azért ez sem volt sámli hó végén, szelektív szemétmegszabadulással, kenyérre pénzt kerestünk. :) Oly annyira tetszett az ötlet, és e gondolat menet, illetve jóérzés, biztosan még fogok félre tenni ilyeneket otthon. Már tudom miket vihetek el.

Emellett egy nagyobb ruha válogatást tartottam. Jó, igaz, ezt többször megteszem. Könnyebb a szekrénynek és a lelkemnek. Sokan vagyunk úgy, tudjuk vannak holmik, mik nem minden esetben menthetők, stoppolhatók, alakíthatók át. A végtelenségig amúgy sem lehetne. Vagy csak pusztán jó állapotú, de már nem hordjuk. Kinőttük, -híztuk, -fogytuk, vagy csak már nem tetszik. Veszünk újat, de régi is marad, így felhalmozódnak. Jó szívvel adom oda barátnőknek kik hasonló méret, vagy én nem, de ő még/már belefér. Most is ezen célok miatt szelektáltam (immáron isten sem tudja hányadszorra) ruháim. Akárhogy válogattam, nem, nem, nem. Nem volt olyan barátnőm, ismerősöm kikre rá fért volna, de nem kukába való ruhák voltak. No, hát mosásra, vasalásra fel! Minden este egészségügyi sétánk van, mindig elhaladunk a ruha konténer mellett, hát tegyük oda. Ismét oly jó érzés töltött el, hogy én megszabadultam a feleslegtől, de valahol mégis jót tettem, "hasznot" húztam. Bár voltak kételyeim, hogy tényleg szegényeknek megy a ruha, hisz annyi rémhír terjeng, hogy turkálókba teszik, de én kis jó hiszemű fiatalka, úgy vélem: Még ha turiba is kerül a ruhám, pár száz Ft-nál úgy sem lesz drágább így a szegényebb hozzájuthat. :) Szóval vagy így vagy úgy, eljut azon emberekhez kiknek én valójában szántam. Jó érzés jót tenni, és semmibe nem kerül. Nem leszek ettől pénzben gazdagabb, de a lelkem másabb azoknál kik még a kicsit is irigylik. Lehet rám köpni, fújni, hogy ilyennel dicsekszem, de én az ilyen s ehhez hasonló tetteimre igen is büszke vagyok s bárhol nyíltan vállalom. S ahol lehet buzdítom az embereket, mert ezzel több jót is cselekszel.

Így védjük a környezetünket

Így védik manapság a környezetet az emberek: A legjellemzőbb a tavakba dobott szemét, az üres műanyag flakonok, sörös üvegek, -dobozok, autó gumik. Egy gyönyörű nyári napon strandolni kívánó család élmény rombolója az ilyen tóba dobott szemét, ugyanakkor a horgászni akaró emberek is szörnyülködve néznek a folyókra, patakokra, hal alig, de szemét bőven. Elgondolkozunk ilyenkor ki az ki szennyezi a vizet s bemehetünk e így a tóba fürödni anélkül, hogy ne kapjunk el semmit. S hova tűnnek a halak? Miért kell engedély? Miért kell vissza dobni? Valahol én nem csodálom amilyen és amennyi szennyeződés éri vizeinket, csoda, hogy még élnek.

Pár éve az egyik legkellemesebb strandolásom a legelképesztőbb jelenetekkel volt dúsítva. Testvéremékkel órákat voltunk egy közeli tóban ahol mellettünk két ismeretlen (általunk elnevezett) Kincskeresők igen érdekes dolgokat fedeztek fel. Nem tudom ti találkoztatok-e már hasonlóval. A víz aljáról előhalászott kincsek a következők: Egy rakat műanyag flakon, sörös üvegek, sörös dobozok, egy épségben lévő fehér bögre és az egyik legérdekesebb egy bicikli ülés. (nem sokkal utána ezt mi is megtaláltuk; mohával és apró kagylókkal együtt)

Szinte leggusztustalanabb a következő szituáció: Kincskereső Lány kihúz egy kb. 15 centis, ovális alakú, vékony elázott anyagot. Nézi, gondolkozik…Már mi is gondolkozunk, mire Kincskereső Apával tágra nyílt szemekkel összenéztünk a döbbenettől. Szerencsétlen lány alighogy feleszmélt volna, Kincskereső Apa fel kiállt: -Dobd már el, az egy betét! Ijedtében el is hajította, s megint a vízbe került…Nem akartunk bele gondolni használt volt-e vagy sem, reméltük csak pár részeg fiatal szórakozott (bár így is borzasztó mi van a vízben), ha használt volt kívánom a kedvesen undorító hölgynek, sokáig szenvedjen valamiféle betegségben.

Abban a pillanatban a döbbenet után kínunkban visítottunk a röhögéstől. Bár tudtuk elég ronda dolog volt. Így végül valahol egy kellemes élménynek maradt meg és tán a Kincskereső Kislány számára is egy jó nap volt. Remélem egyszer tisztább lesz a víz, mi meg majd jobban vigyázunk a környezetünkre. ;)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Strandolásra fel! Vagy méhcsípésre fel?

            A strandolás egyik hátul ütője nem csak a leégés hanem a méhek is. Velük már más alkalommal is volt csípős élményem, de a legutóbbi Kaposváron volt, a Virágfürdőben. Számomra egy igen szupi kis hely :) Ha csak évente egyszer tudok is elmenni, de mindig örömmel tölt el, hogy kicsit kikapcsolódhatok ott. Ezen a strandoláson 3 olyan eset volt, mely kellemetlen volt, de annyira még sem, hogy el tudja venni a jó kedvemet.
      Elsőként egy bizsu fülbevaló, melytől nem csak bezöldült, de kisebesedett majd vérzett is a fülem. Nem igen tudtam mitől keletkezett ez, de végül a füli kivételével végződött. Előtte és utána sem igen volt ilyen jellegű probléma a fülikkel. (Mind két fülemben 9-9 fülbevaló található, 3-3 karika, 5-5 picike, lila és 1-1 ami mindig változik. Lógós, tollas, karika, baglyos...)
       Pár órával később mikor napozni szerettem volna a boka csontom alatt egy méhecske csípett meg. Fullánkját azonnal eltávolítottam.Szinte már láttam magam előtt, hogy fog kinézni a lábam a méhnek hála. Nem mintha bajom lenne ezekkel a szorgos kis állatokkal, de, ha megkóstolnak, az picit szokott fájni :)
      Hazafelé jövet figyelmetlenségemnek hála egy buszmegálló oszlopának homlok egyenest neki ütköztem. Mondanom sem kell a hátam mögött lévő csapat totális röhögő görcsöt kapott tőlem. Hazáig azt hittem ez volt a legfájdalmasabb élményem a napban. De csodálatos módon kiderült, hogy nem. Elég keménynek bizonyult a fejem, nem lettem púpos. Elég fehér bőrű vagyok, de idén még nem sikerült igazán leégnem szóval ezzel sem volt különös problémám.
     De az a fránya csípés! Egész éjjel nem aludtam tőle. Égett, viszketett, fájt húzódott azt hittem megveszek! Másnap mikor felkeltem duplája lett a lábam. Vörös és duzzadt. Ha sokáig ültem vagy álltam elzsibbadt. Nehezemre esett lábra állni. A papucsba nem fértem bele.
 Legszívesebben kivakartam volna a lábam. Már 3. napja ilyen duzzadt. Ráadásként forró rántás is ráfolyt a lábamra, ahelyett, hogy a zöldséghez is sikerült volna öntenem. Még mindig húzódik és viszket. Fenistillel kenegettem, kalciumot ittam és borogattam is ecettel. Türelem rózsát terem elven várom már a percet, hogy számomra, fájdalom mentes lábat adjon már a reggel. Kicsit számomra már sok volt, hogy nem inzultáltam őket, nem voltam édessel befújva és társai mégis akkor, rövid időn belül már 4. alkalommal csíptek meg és napokig viselhettem csípéseik után járó fájdalmakat. 1X a felkaromon, 1x az alkaromon, és már második alkalommal lépek bele ugyanazzal a lábammal a méhecskébe.
     Remélem több közeli élményem nem lesz velük. A többieknek pedig kívánom, hogy óvatosan strandoljanak, ne lépjenek méhekbe, és járjanak nyitott szemmel az utcán, nehogy egy buszmegálló oszlop az útjukat állja. :)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Szellemes Bakonyi túra 2. rész, avagy ahogy megtaláltuk Zsörköt

            Közel egy hónappal az első bakonyi túránk után magabiztosabban hajtottunk Bakonyszücs irányába. Első megállónk, most is, mint akkor Siófok volt, ahol megpihentünk. Második megállónk Bakony lábánál volt, ahol a tájban gyönyörködtünk. A medvehagyma még mindig szépen zöldellett s enyhén fokhagymás illata elcsavarta fejünket. Egy közeli kis patakot is találtunk melynél úgy éreztem, meg kell örökítenem. Eztán már csak Bakonyszücs érte meg a megállóhely nevet. Leparkolván megindultunk immár nem is annyira vak világba. Egy előzetes műholdas térkép alapján az útvonal tervező azon irányba navigált minket amelyre még én mutattam. Persze a navigáció szerint azon úton valahol balra a susnyásba kellett volna elfordulnunk. Fiúk nagyon kedvesen engedtek nekem is egy út próbát. Így még világosban a Nagy Boldog Asszony mellett elhaladva balra a susnyás helyett egy kitaposott ösvényt találtunk melyre annyit mondtam menjünk erre :) S menvén egy pár száz métert kihagyhatatlan arc kifejezésekkel döbbentek rá a srácok, hogy ez esetben a kis női megérzésem helyt állt. Miszerint egy hónappal ezelőtt is ebbe az irányba kellett volna jönnünk. A hosszú úton 22 házat, romot, 2 kutat és a Szent István Kápolnát találtuk meg. Egy néhány prés ház elég jó állapotban van, egyeseket benőtt a gaz, falai lerongyolódtak. Maga a falu nagyon szép helyen van. Telis-tele volt gyümölcs fákkal, főleg dióval, cseresznyével, meggyel. Néhol még a régi begazosodott kert virított a maga elvadult epreivel, tormáival egyéb fásult, időt álló zöldségeivel mik a földben maradtak. Az út mentén rengeteg gyönyörűen pompázó, illatozó orgona bokrok örvendeztették lelkünk. A sötét lilától kezdve, a halvány lilán át a fehérig. Egy egy nagyobb kert rész bepillantást engedett megműveltségébe melyet a szomszédos falvakban élő gazdálkodó emberek művelnek meg. Az elhagyatottsága ellenére rendezett környezetben megbújó, zöld, illatos helyen fekszik eme szőlős házak.

            A házak színei leginkább fehér vagy sárga. Üveg ablakok egyaránt hiányosak voltak, ajtajaik, fém vagy nehéz fa, ablakkereteik szintúgy. Falaik agyagosságra utalnak. Egy néhányuk nem engedett betekintést lakosztályába, s ezt egy határozott lakattal adta tudtunkra. Ezen házak kik lakattal jelezték be nem engedésüket csak kívülről csodáltuk. Melyek kitárták bejáratuk, megtisztelvén a lakatlanságukat nem rongáltunk, kulturáltan nézelődtünk. Picit amolyan stílusban, mintha múzeumban lettünk volna. Egy számunkra ismeretlen, sárga, tetszetős virággal rendelkező bokros növény megragadta tekintetünk, melyet később egy közterület felügyelő és polgárőr ismerősömtől megtudtuk nevét: Boglárka cserje. Egyszerű, de nagyszerűen pompás kis növényzet.

Majd minden növénynél megállva testvérem (ki hobbiból otthonhon kertészkedik és a szakmája is ez) egy kész növénytan órát tartott nekünk. Én meg csak jegyzetelgettem az új sztorimhoz. Némi leírás, az út, a házak elhelyezkedése, s e mellé egy csomó fotó. Szinte leírhatatlan mennyire megfog a táj, a nyugodtság, és a szépség. Elég hosszú időt eltöltöttünk nézelődéssel. Néhol a fűben leülve hallgattuk a természet zaját, s falatozgattunk. Rajtunk kívül még egy 4 fiatalból álló kis csapat is sétálgatott Zsörkön.

        Valahol őket is megragadta a táj érdekességei és a Szent István kápolna jól ápoltsága. A környékbeli falvakról jönnek hívők minden év augusztus 20.-án egy zarándoklásra. E miatt tartják oly jól karban. A többi ház közül tán egyre mondanám azt, hogy valószínűleg valaki komolyabban foglalkozik vele, mert egész szépen ki volt pucolva. A többi ház melybe be tudtunk nézni a régiesség látszódott, a por, az elhagyatottság illetve az hogy néhány, valószínűleg környékbeli fiatalok piálni járnak fel. Fene sem tudja, hogy rongálnak-e, mert romos épületnél ezt nehéz lenne megállapítani, de az üres alkoholos üvegjeiket és dobozaikat kupacokban az épületekben hagyják.

E mellett még néhány széket, asztalt, ruhadarabot is felfedezni véltünk. Érdemes lenne megnézni e remek kis helyet :) Az én kis regényemben biztos Zsörk lesz a helyszín. Ez most az én kirándulásom volt.

        Haza felé ismételten eltévedtünk. Bár most az út nem egészen ugyanaz volt az út. Sásdtól Veszprémig egy az út. Első alkalommal Herend felé, Farkasgyepűn át Bakonyjákóig. Második alkalommal pedig Zircnek vettük az irányt, Bakonybélen át Bakonyszücsig. Nos ennek ellenére visszafelé megint el tévedtünk. Úgy voltunk vele, hogy nagyon tele volt a hócipőnk Balatonfűzfővel Balatonakarattyával, Balatonaligával és Balatonkenesével. Ezeknek a neveit láttuk minden körforgalomnál, táblánál, de még sem jutottunk semerre sem csak körbe körbe. Mikor végre azt hittük, hogy Fűzfőnél jó irányba jöttünk. Felnéztem: Jé van Felsőörs is? Jót mosolyogva, le sem esvén nem is láttuk ezt odafelé. Majd a következő táblánál olvasom? Alsóörsön vagyunk. Mosoly. Nagy vígan mesélem mikor egyszer jártunk itt mire párommal szinte egyszerre észbe kaptunk: Alsóörs???? Teljesen rossz irányba fordultunk. Újra el Fűzfő, keringtünk még egyet a Balatonosoknál mire végre Siófok. Mit ad isten megint itt is el tévedtünk. Már megint vagy 1 órát itt kóvályogtunk segítséggel a kezünkben mire Iregszemcse felé el tudtunk kavircolni. Hát hosszú egy haza menetel volt az szent, de megérte. :)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok! 

Szellemes Bakonyi túra 1. rész, avagy hogy nem találtuk meg Zsörköt

Szoktam volt kis regényeket írni hobbiból melyeknek helyszínéül olyan várost választottam ahol már jártam. Most azonban egy reggel úgy ébredtem, hőseim egy balul sikerült este után emberrablás áldozataivá válnak s a Bakonyban kötnek ki. Mivel ott még nem jártam úgy v5éltem helyesnek, ha felmérem a terepet mielőtt szereplőimet a történethez nem illő helyre küldeném. Tehát találnom kellett valami frappáns területet.

       A neten keresgélve rábukkantam egy két cikkre, videóra, Bakony elveszett gyöngye néven. A szellemfalu nevét sehol nem találtam. (vagy csak rossz helyen kerestem) Csak Iharkútróltaláltam némi információt. Úgy éreztem a kettő nem ugyanaz. Két külön dologról írt, csak a szellemfaluság volt közös. A páromnak (ki már most első kézírásom elolvasása után rajongómként segít és szorít) elküldtem mindkettő linkjét, meg született az időpont, az elszántság adott. Testvérem úgy döntött ő is eljött velünk. Siófok felé megindultunk, mondhatni a vakvilágba. S mivel Bakony, mint olyan hely ahol a medvehagyma őshonos, úgy gondoltuk, megcsodáljuk közelebbről az ottani finomságokat is. Nem vált veszendőbe a sok zöld finomság ;) Az erdő egy kissé járhatatlannak tűnő útján haladva még egy majd 30 fős őz csapatba is belebotlottunk. Szépek voltak, s érdekes volt látni, hogy a hegyvidéki őzek mennyivel feketésebb színűek, mint a mi dombvidéki őzeink. Medvehagymázásunk után mégegyszer sikerült kerülnünk egymást. Majd tovább haladva Bakonyjákó és Németbánya között egy bekötő úton mentünk végig ahol egy szép mező várt minket, valamint a valamikori Iharkút emlékparkja. Egy amolyan romos őrbodé állott csak ott még. Gondoltuk elindulunk a tettek mezején. S akkor láttuk csak párommal, hogy ő csak jót akart, hogy elhoz, én szellemfalut ígértem, és sikerült kicsit elbeszélnünk egymás mellett a hellyel kapcsolatban. Én láttam, hogy a két linken nem ugyanaz a falu van, ő pedig a második linknél biztosra vette, hogy a kettő egy és ugyanaz. Tesóm pedig ránk hagyatkozott. De mivel sokat utaztunk és a hely is pazar volt nem éreztük magunkat rosszul.  Tehát tettünk egy felfedező túrát. Majd megláttuk a régi nyílt felszíni bánya területét. Valaha bauxit bányászat volt. A felszínre tört bányatónak érdekes, kissé trutyi zöldes színe fénylett az erölködő nap sugarai alatt. A tópartnál sárgás, homokos talaj. Magas szárú dorkomban gondoltam elsétálgatok arra felé. Kissé bátran lépkedve, megfeledkezve súlyomról és a talaj lazaságáról lépkedtem s csodálkoztam rá, miért nehezül egyre lépésem. Jött a döbbenet, süllyedek, lassan, de biztosan süllyedek! Semmi vész. Csak bokáig merültem, de ki lettem húzva. Majd egy kavics gyűjtés után szóba került, valaha itt régészek dolgoztak kik dinoszaurusz csontokat találtak. Az egyiküket a helyhez méltóan Iharosaurusnak nevezték.

       Némi kalandvágyunk még maradt az ismeretlenre, így vissza Bakonyjákóra ahol pár falás mellett a mobil által nyújtott világhálón kicsit szerte néztünk. Így utunk Bakonyszűcs felé vezetett. A leírás szerint Bakonyszűcs és Pápateszér között fekszik az az ismeretlen nevű falu amit szerettem volna. Nem sokkal odébb Bakonyszűcsnél parkoltunk és elsétáltunk a földesen egy erdő “sarkáig”, ahol 2 felé vezetett az út. Nagy Boldog Asszony kápolna előtt állva, kissé ránk tört a félhomály. Most merre? Szerintem előre! Fiúk: arra csak a puszta és a szántás! Menjünk balra. Így többség dönt alapon balra mentünk. Ekkora már a nappali szél is erősödött, az égbolt befeketedett, beborult s a telihold fénye ránk vicsorgott. Meresztette felénk erős fényét, fácánok rikoltozó hangját s röptét ki a bokrokból. Erős fák ágai mozdultak felénk, az út vége láthatatlanul hosszú s egyenes. A falu sehol. Csak az érzés, az egyre erösödő érzés. Itt van a falu, igen! Még a karunkon végig futó libabőr is ezt látszik igazolni. Az izgalom, a kiváncsiság egy helyben való topogásra késztet. S az ág reccsenések mögött egy hangos, határozott fémes kolompolás. Itt kell lennie a háznak. Kolomp, kolomp, oly hangos! Csak pár száz méter a susnyásban! Oh az a fránya idő! S elhalkult. Fejünk fogván, Úristen ez itt van valahol! Csak nem tudjuk hol… S mivel a tudat az agyban szól: Holnap hétfő, holnap munka… Most 19:00…Az út hosszú… Sajnos így nehéz szívvel ott hagytuk a helyet s megindultunk.

       Haza felé menet kétszer is sikerült eltévednünk. Előszőr ahogy Balatonfűzfő felé indultunk. Kb. 3X ugyanarra a körforgalomra lyukadtunk ki mire a helyes kijárot megtaláltuk s Balatonkenese felé megindulva eljutottunk Balatonfűzfő felé ahonnan tovább Siófokra mentünk. No ott jó egy órát lavíroztunk a városban mire kitaláltunk onnan. Már néztünk térképet, útmenti táblákat, gps-t. Igazán kalandos idegeskedéssel telt a kavircolás. De megszületett a helyes irány s Iregszemcse felé már jó úton haza felé, egy élménnyel gazdagabban tértünk haza. Ez az utazás úgy érzem inkább most testvéremé volt, mivel őt érdeklik a dinoszauruszok s szeretett volna egy bányába is eljutni. :)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok! 

Évadnyitótúra, Orfű

     

2014 2014. 01. 11.-én, egy évad nyitó túrán vettünk részt a párommal. Eme ötlet, hogy menjünk el e kirándulásra páromtól ered. És még most is úgy gondolom, hogy roppant jó ötlet volt: 3 Mindketten szeretünk erdőben sétálni, de egy ilyen jellegű túrán még sosem voltam. 08:00-kor volt a gyülekező, ahol a túravezetőink zsíros kenyérrel, hagymával, pálinkával, forró teával és töpörtyűvel vártak minket. 102-en gyűltünk össze, plusz két kutyus, egy nagyon szép magyar vizsla, illetve egy fekete, kissé göndör szőrű kutyus. Ránézésre azt mondanám, hogy amolyan uszkár féle-fajta. Artúr névre hallgatott. Mindketten, nagyon okos, kitartó és szép kutyusok voltak:) A társaság vegyes, hölgyek, urak, fiatalok s kevésbé fiatalok;) A legfiatalabbunk, olyan 5 – 6 év körüli fiúcska, ki hősiesen végig sétálta nagymamájával a km-eket. Egy rossz szava, hangja nem volt. S a társaság kevésbé fiataljai is tisztességgel végig bandukoltak velünk:) 
       08:15 után indultunk el az Orfű-Abaligeti elágazás parkolójától. Első pihenőnk a Gubacsos forrásnál és a felújítás alatt álló turistaháznál volt. Némi helytörténetet kaptunk hírül eme hellyel kapcsolatban, miszerint a Gubacsos kulcsosház a Mecsek egyik gyöngyszeménél, Orfűnél található, kicsivel a Gubacsos forrás és a műút fölött, az erdőben, a kék kereszt és a sárga turistaút metszésében. A Gubacsos kulcsosház nonprofit erdei menedékházként működik a Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub (PTKK) kezelésében. Innen kicsit felfelé haladtunk a Kutya-sír felé. Vadásztacskó sírja a Gubacsos-kulcsosháztól nem messze nyugatra, közel a sárga sávjelzésű turistaúthoz, jobbra egy nagy töbör túlsó végénél látható, színes kerámialapokkal borítva. Előtte egy alumínium táblán a következő szöveg olvasható: "Itt alussza örök álmát az a vadász tacskó, aki gazdáinak sok örömet, vadászélményt szerzett. Hű kis kutyaszíve 1976. III. 8-án dobbant utoljára. Élt hat évet." Eme rész mondhatni kissé szíven ütött, hiszen én is egy gyönyörűséges tacskó barátja lehettem, ki sajnálatos és titokzatos módon, immáron 3. hónapja nem talál haza. 6 éves volt, az én tacsim, mikor tavaly novemberben útnak indult s még nem tért haza. Akkor a kutya sírnál, álltam s azt kívántam: "Oh én édes kis Morzsikám, bár haza jöhetnél én hozzám!" Felérve a tetőre, balra fordultunk és szép szálerdőben, jelzetlen, kényelmes, erdészeti utakon haladtunk a több emelet mélységű „töbör országban”. Megismerkedtünk kialakulásukkal és az alattuk megbúvó barlangok keletkezésével. A téli évszakban megnézhettük a sok tavaszi virágot, melyek az indokolatlan meleg hatására előbújtak az avarszőnyeg alól. A fekete és az illatos hunyorról hallhattunk érdekes szavakat, mely szerint e virág, leginkább a Mecsekben honos. Valamint a körülöttünk magasló gyertyánok, bükkök s tölgyek és hangot érdemeltek, valamint őshonos génállományuk is. E területen fekszik a vízbázis, mely az abaligeti cseppkőbarlang vízelvezetésének része. Vezetőnk szerint esős időben igazán szép, érdekes látni való e terület. 
          Ezután kicsit letértünk a túra útról, amolyan felderítetlen területre térve bemutatásra kerültek a csemeték, valamint a közel 80 éves bükk fák. Majd a turistautakat keresztezve ki értünk az abaligeti legelő gerincére, ahonnan csodálatos panoráma tárult elénk. Ezen az útvonalon néhol igen sáros volta az út. Artúr kutyus élvezte a legjobban a sarat és a pocsolyákat. Nagyon aranyos volt, ahogy játszadozott:) És a panoráma tényleg nagyon csodás volt. Míg mi gyönyörködtünk, Artúr megpihent. A társaság egy része más út vonalon ment, mi pedig innen, az abaligeti legelő gerincéről a Vacak-forráshoz ereszkedtünk le, majd mellette felfelé elhaladva ismét a gerincen folytattuk utunkat. Ott pedig már ismét társainkkal folytattuk tovább. A kéktúra útvonalán értünk be Abaligetre, ahol a tavak mentén a cseppkőbarlang volt a cél. Az abaligeti polgármester fogadott minket, néhány kedves szóval s finom, frissen sült pogácsával. Túra vezetőnk sok érdekes dolgot elárult a denevérek párzási időszakáról, téli álmukról, miért ne zaklassuk őket, mit kell tennünk, ha a számára normálatlan helyre azaz lakásba kerül, mivel táplálkozik s ehhez hasonló érdekességeket. Ezután sokakat busz vitt el vagy Pécsre vagy vissza az elágazáshoz. Mi pedig az út mentén vissza sétáltunk, majd onnan kocsival haza tértünk, hogy a napot babgulyással, lángossal a hasunkban kipihenjünk. 

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok! 

Interjú az Angel style írónőjével

Az első interjúm, egy közös interjú. Az Angel Style bloggerinájával készítettem, aki számomra egy nagyon kedves és szimpatikus fiatal hölgy. Érdemes az oldalára látogatni, melyet ezen a linken érhettek el.


1., Mesélj picit magadról? (mivel foglalkozol, mennyi idős vagy, hol élsz)
Sziasztok, Erika vagyok 25 éves és jelenleg egy vidéki kisvárosban, Miskolcon élek. Foglalkozásomat tekintve kereskedő vagyok.


2., Érdekelne engem (és szerintem az olvasókat is), hogy mióta blogolsz és mi volt az ami miatt elkezdted az írást?
Ha nem haragszol meg, erre csak a szokásos választ tudom adni neked.
Hivatalosan 2014. június 8-án indítottam el az Angel Style blogot. Ám 2016 augusztusa óta vezetem rendszeresen, addig valahogy nem volt ihletem. Nem volt konkrét elképzelésem, amikor létrehoztam a blogot, csak egy olyan helyet kerestem, ahol kifejezhetem magam. Eleinte nem volt konkrét elképzelésem a bloggal kapcsolatban, így behatárolni sem lehetett, ahogy én most csak beauty témában fogok írni. Úgy éreztem, ami megfogalmazódik bennem, érzések, gondolatok, azokat a virtuális naplómba leírom és megosztom másokkal. Később mikor átláttam, hogy a blog mit képvisel, és én mit szeretnék, akkor jött az a pont, hogy tudatosan elkezdtem írni a szépségápolással kapcsolatos cikkeket, persze még mindig megmaradt a psziché rész is, utána kezdtem el belecsempészni a lifestyle posztokat és ma már úgy érzem, hogy a blog több lett, mint egy sima beauty blog. Inkább egy mindenes blognak nevezném, ahol a beauty és a lifestyle dominál. Szeretnék odafigyelni az olvasóim igényeire és ezek szerint alakítani, formálni a blogot.


3., A családod, barátok, a közvetlen környezeted, hogy fogadta azt, hogy te bloggerkedéssel szeretnél foglalkozni?
Természetesen a családom, a párom és a barátaim mindenben támogatnak. Ezért nagyon hálás vagyok nekik.


4., A blogod a Beauty és a Life Style vonalat képviseli. Miért pont ezt a vonalat választottad?
Eleinte nem volt konkrét elképzelésem a bloggal kapcsolatban, így behatárolni sem lehetett, ahogy én most csak beauty témában fogok írni. Úgy éreztem, ami megfogalmazódik bennem, érzések, gondolatok, azokat a virtuális naplómba leírom és megosztom másokkal. Később mikor átláttam, hogy a blog mit képvisel, és én mit szeretnék, akkor jött az a pont, hogy tudatosan elkezdtem írni a szépségápolással kapcsolatos cikkeket, persze még mindig megmaradt a psziché rész is, utána kezdtem el belecsempészni a lifestyle posztokat és ma már úgy érzem, hogy a blog több lett, mint egy sima Beauty blog. Inkább egy mindenes blognak nevezném, ahol a beauty és a lifestyle dominál. Szeretnék odafigyelni az olvasóim igényeire és ezek szerint alakítani, formálni a blogot.


5., A szépségápolásnál maradva, láttam, előszeretettel használsz sminket, illetve fested a hajad. Ezzel kapcsolatban tudnál valami tanácsod adni azoknak, akik ebben még kezdők?
Egy pár riportban már elmondtam a véleményemet a hajfestéssel kapcsolatban, azt is elmeséltem, hogyan tettem tönkre ezzel a hajamat. Így a kérdésedre válaszolva inkább mindig 1-2 színnel világosabb vagy sötétebb festéket használjatok először, ami a hajszínetekkel is megegyező. Fontosnak tartom, hogy ne otthon próbálkozzatok meg vele, még akkor sem, ha nagyon ügyesek vagytok. Inkább szánj pár ezer forintot fodrászra havonta, plusz, ha rendszeresen festeted a hajadat, akkor figyelmedbe ajánlom az Olaplexes hajkezelést. Ez helyreállítja a roncsolt haj struktúráját. De nem csak a festett hajúaknak ajánlom, hanem aki nagy hőhatásnak teszi ki a haját állandó rendszerességgel (pl.: naponta vasalja a haját).
Sminkekből pedig egy kezdőnek az alapokat tudnám mondani:

• Tavasszal / Nyáron egy jó minőségű Bb, illetve CC krémre váltson, még jobb, ha fényvédő faktorral is el van látva az a termék (pl.: Avon Nutra Effects BB krémje, amit én imádok).
  
• Alapozó: az arcbőrünknek megfelelő alapozót válasszunk pl.: Rimmel lasting finish alapozó, Catrice HD alapozója (bár ezt még én sem próbáltam).
  
• Korrektor: mindenképp szerezzen be egy jó kis korrektor palettát (szerintem ehhez teljesen megfelelő az Essence korrektor palettája, ahol minden bőrhibára megtalálod a tökéletes választást), a szem alatti karikára mindenképp az alapozó színétől 1-2 színnel világosabbat válasz, legyen lágy krémes állaga pl.: Astor.
  
• Szemöldökformázáshoz: KALOS vízbázisú szemöldök filcét ajánlom (bármilyen fodrászkellékesbe beszerezhető) de egy szemhéjfesték is megteszi kezdetbe, ami pigmentált.
  
• Szemhéjtusnak se egy nagyon drágát válasz, nekem a legjobban az Avon SuperExtrend tusa vált be, mely vízálló, ez nyáron fontos szempont.
  
• Spirál: Essencetől a Las Princessz spirálját ajánlom vagy az Avon SuperShock spirálját, de ha drágább kategória is játszik, akkor a L'oreal Miss Hippy szempillaspirálja sem elhanyagolható.
  
• Rúzs: mint egy rúzs mániás csaj én kezdésnek két terméket is ajánlanék, az egyik egy folyékony matt hatású rúzs, mégpedig a Lovely K lips-e, a másik pedig az Avon matt hatású ajakrúzsa.
  
• Púder: az Avon Mark. HD púderét ajánlom, mert ez a mostani nagy kedvencem, de drogériások közül az Essenre púderére voksolok.
  

Eszközök: minimum egy smink szivacs (az Avoné a legjobb eddig), mert ezzel alapozni, korrektorozni jól tudsz majd. Ezek mellé egy púder és egy pirosító ecset is legyen a készletedben plusz egy satírozó eset.


6., Ha már a blog stílusa szóba jött, mesélnél picit a blogod nevéről? Angel Style. Mi alapján választottad ezt a nevet?
Adva volt az Angel név (hiszen magyarul angyalkának szokott becézni a párom), és ha már az én életemről, a stílusomról fog szólni a blog, akkor csapjuk még hozzá azt a Life szócskát is.


7., Melyik cikk megírása jelentette számodra a legnagyobb kihívást? Mi volt vagy voltak azok a szempontok ami miatt kihívásnak érezted megírni?
A Sminktörténelem by Angel kihívás volt, hiszen itt egy nagyobb kutató munkába kezdtem, és minél precízebb és tartalmas cikket akartam létrehozni az olvasóim számára. A parfüm és illat kisokossal is ugyan ez volt a helyzet.


8., Láttam, hogy voltál már a nap blogere, amihez ezúton (kicsit megkésve is, de) szeretnék gratulálni! Volt már hasonló sikered amit a blogoddal/blogolással elértél?
Nagyon szépen köszönöm. Hú, hát hasonló sikernek tudom be Az én kedvenc blogerem! kezdeményezést, melyet én és két másik bloggertársam hoztunk létre. Ma már saját Facebook csoporttal is gazdagodtunk, így könnyebben tudom én is kezelni a dolgokat. Ám mindennap érnek kisebb sikerek például, amikor egy pozitív kommentet kapok egy-egy cikkem alá, vagy tanácsot kérnek tőlem netalán együttműködés miatt keresnek fel.


9., Mire vagy a legbüszkébb? A magán életben és az Angel Style-al kapcsolatban elért eredményeidet értve.
A magán életben természetesen nagyon sok mindenre büszke lehetek, de ezek nem annyira publikusak. Az Angel Style oldalamra pedig, azért vagyok büszke, mert egy év alatt egy olyan közösségem lett, amire álmomba sem gondoltam volna. Ezért hálás vagyok az összes olvasómnak és feliratkozómnak.


10., Láttam, hogy az out fit rovatodnál te magad vagy a modell. Mint ahogy azt az írásból is láthatjuk nem véletlenül te vagy a modell, hisz rólad szól. Mesélnél arról, mi adott neked erőt, bátorságot ahhoz, hogy meg merd mutatni önmagad, meg merd mutatni azt, hogy a plusz kilóiddal is igazán szép vagy?
Nem érdekelt az, hogy nézek ki, akkor, amikor a kamera előtt álltam (na, jó ez hazugság, mert picit feszengtem először, sőt mikor kikerült a poszt is), de ez vagyok én és ideje megbarátkoznom a külsőmmel (egyelőre). Itt ösztönzök minden dundi, molett, duci lányt, hogy ne érdekeljen mások véleménye csak a saját magatoké. Legyetek bátrak és vállaljátok fel azt, amik vagytok, és ahogyan éreztek. Ki mondta, hogy egy duci nő már nem nő, és hogy nem lehet szép? Igen is az lehetsz, csak tegyél érte.


11., A jövőre tekintve vannak terveid, amiket megosztanál velem és az olvasókkal? (Akár a blogolással, akár a magán élettel kapcsolatban)
Őszintén szeretnék még mindig YouTube csatornát, de nem hiszem, hogy most ezt valóra fogom váltani. Viszont egy olvasótalálkozóban szívesen benne lennék, persze azt is majd idővel. Új témák terén már megtörtént a változás, egyelőre, ezek mind megmaradnak. Pár cikksorozattal bővültünk, ilyen a ciki vagy nem?, melyet a Testvérkódex egyik blogreginájával írunk közösen, illetve a Csere-Bere sorozat, amit Diával írunk közösen.


12., A jövőnél maradva. Az utazás témája is fellelhető a blogodon. Van olyan város, esetleg ország ahová szívesen elutaznál, netán az olvasókkal is szívesen megosztanád az élményeidet?
Persze, hogy van ilyen London, New York, de ha csak Magyarországon maradunk, akkor lehet, később beengedést engedek akár, egy nyaralásomba is pl.: Budapest, Nyíregyháza stb.


13., Személyesen lehet veled találkozni majd rendezvényen, vagy bármilyen találkozón?
Mint mondtam szívesen benne lennék egy olvasó vagy blogger találkozóban is, akár a fővárosban. Remélem ez a közeljövőben meg is tud valósulni.


A velem készült interjút pedig ITT találhatjátok. :)