Nem szégyen a szemét szedés!!

            Egy pár évvel ezelőtti esetemet szeretném elmesélni nektek. Bizonyára mindannyiunknak van(nak) olyan ismerőse(i) aki(k)nek viselkedésével kapcsolatban van némi probléma, de ilyen vagy olyan módon szót lehet vele érteni, talán még normálisan beszélgetni is. Az akkori sulis társam akiről most szó lesz, szintén egy ilyen típusú srác volt akkor. Természetesen most, hogy már nem egy iskolába járunk, és én még véletlenül sem abban a városban dolgozom nincs tudomásom arról, hogy jó vagy rossz irányba fordult az élete/személyisége. De az biztos, hogy akkor azokban a napokban egyszer lehetett rá hatni és közösen valami jót csinálni.
           Iskolám kis városában sétálva egy gyönyörű parkba tértem be. Eszméletlen szép! Nem is park igazán, hanem egy kis erdőcske a város közepén. Kis tavak ahol vidrák, halak élnek. Hatalmas fák amin mókusok szaladgálnak s madarak szállnak. Őzek, szarvasok s sündisznók hada a talajon:) Az út mentén padok s kukák, valamint egy tavacska mellett két glorietthez hasonlítható fa építmény ahol egy tűzrakó hely s kuka telepszik. Külön közmunkások járják az erdőt.

           Kezdtem büszke lenni kortársaimra a korábban említett játszótéri szemétszedő akcióm után. Már-már nagyon jól éreztem magam, hogy egy ilyen fenséges helyet tisztán tartanak, de ez csak egy pillanat volt. Míg nem szóba nem elegyedtem egy közmunkással aki elmesélte, hogy szégyen szemre mit művelnek az erdőben a fiatalok. Leginkább a lányokat szidta. A sörös üvegek, csikkek s miegymás még a tisztábbik szemét, de van, hogy Cotton gumik, emberi ürülékek, betétek hada fekszik szanaszét. Nem gyengén tátva maradt a szám! Nem sokkal ez után 2 újabb közmunkásba botlottam. A hölgyekkel már nem első alkalommal találkoztunk. Óva intettek a kis erdőben való egyedüli sétámhoz. Azt tanácsolták egyedül soha! Ide csövesek, rossz akaratú fiatalok járnak!

           Másnap mégis visszatértem egy iskola társammal. Nem sokat hezitáltam azon kit vigyek magammal. Nem egy erős alkatú, de annál rosszabb viselkedés kultúrával rendelkező fiatal srác. Szégyen ide vagy oda 2 szál cigivel és kávéval „lefizettem”, hogy jöjjön velem sétálni. Majd az erdőbe érve megmutattam neki mit is művelnek a hozzá hasonló emberek, majd bemutattam neki mókus barátaimat. S elmondtam neki csak akkor leszek jó barátja, ha segít összeszedni velem a szemetet. Tán mondanom sem kell kinevetett s ott hagyott. Ismét találkoztam a közmunkásokkal s beálltam velük tisztítani az erdőt. 2 fekete zsákra valót szedtünk össze.           Fél óra elteltével a srác megjelent s bocsánatot kért. Elmondása szerint többen akarták jó útra terelni, de esetemben elgondolkozott. Körbe nézett s annyit kérdett tehetek valamit? Az asszonyok seprűt s lapátot adtak a kezébe, hogy a „gloriettek” környékén seperje össze az üveg szilánkokat s szégyellje magát, hogy ott hagyott! Takarításunk végén elárulta a fiú; soha nem gondolta volna, hogy ilyen jól esik majd segíteni, jó úton járva barátkozni és ennyire örülni két vadidegen hölgy köszönetének. 
A képre kattintva megnézhetitek a Kondavölgyről készült galériámat.

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

 

Szemétszedő fiatalok

  

      Most, hogy nem csak a szeptember, hanem már az iskola is elkezdődött! Eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti esemény, mely velem történt egy szép iskola utáni délutánon. Az utolsó óráról kicsengetve kényelmesen sétálgattam s a dohányzási tilalmon járt az eszem. A környezetemet végig nézve a sok zöld ellenére csúf látvány fogadott. Én mint olyan ember aki szintúgy elszív sajnos egy pár szálat; valahogy mindig veszem a fáradságot, hogy megálljak egy kukánál, egy dohányzásra kijelölt helyen. Ha már dohányozni van időm akkor arra is, hogy óvjam a másikat és ne a földre szemeteljek. Nem hiába jött létre a közintézmények 5 méteres távolság tartása. A lényeg; azon a soron majdhogynem végig rá sem lehetne gyújtani. Ahogy elhagyom a szakközép iskolát már egy buszmegálló, s ahogy azt elhagyom már egy általános iskola, s halkan megsúgom ebben az utcában az út mindkét oldalán hatalmas fasorban gyönyörködtethetjük a szemeinket, gesztenye fából a legtöbb. Az általános iskola mellett egy játszótér azzal szemben a túloldalon egy park. Ha attól távolabb megyünk már kikerüljük ezeket a helyeket. Nem ez a fontos.

A játszótéren 2 pad található mellettük 1-1 kuka, még rá is van írva:

A SZEMETET ÉS A CSIKKET A KUKÁBA DOBD!!!!  

    

        Nos ehhez képest mindenhol volt szemét csak ott nem ahol kellett volna. Pedig még 3 konténer is volt a játszó mentén. A szelektív hulladék gyűjtés érdekében. (Ahonnan a csóri hajléktalanok kerestek különböző kincseket). Nem tudom ők szemeteltek-e vagy a fiatalok, (mind két csapat nagyon sokat jár oda) de elgondolkodtató volt, hogy ott hemperegnek a gyerekek ahol a csikkek, zacskók (szipós vagy kajás), eldobott zoknik, valamiért széttépett újság darabok hevertek a földön. Legyen piszkos a gyermek, mert úgy is az lesz, úgy is szeret hemperegni, de az a nem mindegy mibe fekszik bele!! Ez az igazi felelőtlenség. A közmunkások kevesen vannak nem mindenhova érnek oda, tehát nem hibáztatom őket, hogy nem voltak épp akkor jó helyen. A lakók és arra járok akik a padokra ültek egyszerűen csak elviselték a koszt. A táskámban rejlő zacskót hívtam segítségül a szemét szedéshez. Ez utáni pillanat számomra megdöbbentő volt. Hisz a korombeliek, illetve nálamnál fiatalabbak nem szoktak csak úgy szemetet szedni az utcai csili-viri rucijukban. 3 15-17 körüli fiatal lány s egy fiú mellém csapódva s egy házból szatyrot kérve szedték a szemetet. A néni aranyos volt adott kis zacskókat, hogy azzal szedjük össze. Pillanatok alatt végeztünk és el sem fáradtunk. Pénzt nem is kaptunk (bár nem is arra hajtottunk), de tisztább területet adhattunk a kicsiknek.

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

A cicák és a méhek esete

          Egy előző bejegyzésemben már írtam arról, hogy mennyire nem szerencsés számomra az, ha megcsíp a méh. Rajtam kívül nem egy embert érint ez a probléma, mint tudjuk nagyon nem szerencsés állapot, vannak akik még nálam is rosszabbul reagálnak arra, ha a kis fullánkos megszúrja. De mi a helyzet a kis kedvenceinkkel? A minap Párom hívta fel a figyelmemet egy oldalra ahol macskák kerültek túl közel a méz gyártókhoz. A képen látható 3 cica is méh csípés áldozatává vált. A két szélsőnek orrát, míg a középsőnek állát csípte. Ilyen duzzanatokkal nem egyszerű sem a légzés, sem a nyelés.

Ide kattintva a kép forrását, valamint még több méh csípte cicát is megtekinthetsz.

         Természetesen kutyákat is érinthet ez a probléma, hiszen ők is, mint a macskák kíváncsiak, játszanak, szaglásznak. Biztos te is láttad már ahogy fejükkel, mancsukkal követnek és megpróbálnak elkapni egy-egy legyet, netán méhet, darazsat. A csípések alapvetően inkább kellemetlenek, mint veszélyesek; fájdalommal és dagadással járnak. Vannak azonban kockázatosabb esetek, például mikor az állat száját, torkát vagy orrát csípi meg egy méh, esetleg darázs. Ilyenkor ugyanis a duzzanat akár a légzést is akadályozhatja, légszomjhoz vezethet! Nincs idő a késlekedésre, fordulj állatorvoshoz! Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nagyon sok állat allergiás ezeknek a rovaroknak a mérgére, s ilyen esetekben (is) azonnal állatorvos segítségét kell kérnünk! A méhcsípésre allergiás kutyán vagy macskán a csípés után már 2-3 perccel jelentkeznek a tünetek:

• izomfájdalom és izomgörcsök, 
• duzzanatok megjelenése a torokban, a nyelven és a pofán, 
• koordináció nélküli mozgás, 
• levertség, 
• hányás, 
• azonnali hangadás, nyávogás - nyüszítés, 
• duzzanat, 
• bőrpírkeringés összeomlása, 
• bőrfelület harapdálása, rágása. 

           Utóbbi két tünet a mancscsípésnél fordul elő, ami nagyon gyakori probléma. A harapdálás, és az adott testfelület rágása mellett erőteljes nyalás is kíséri. Ha közelebbről megnézed az irritált területet akkor nagy valószínűséggel a fullánkot még a bőrében találod. Ez esetben első teendőnk az, hogy kihúzzuk a fullánkot. (Természetesen bárhol máshol csípi meg, akkor is első a fullánk kihúzása.)  Darázs esetében erre nincs szükség, az ugyanis nem hagy emléket a bőrben. A méh fullánkja azonban benne marad az áldozatban, sőt egy piciny méregzacskót is hátrahagy, ezért semmiképpen ne tekergessük és nyomogassuk a tüskét, helyette egy csipesszel húzzuk ki.
         Ha nem a fején érte az állatot a szúrás és nem allergiás a méregre, akkor otthon is kezelhetjük. A méh- és a darázs csípése között van egy nagy különbség: míg a méh mérge savas jellegű, a darázsé lúgos. Ez azért fontos, mert semlegesítéshez ellenkező kémhatású szert érdemes használni (természetesen ez csupán tüneti kezelés, ugyanis a vérbe jutott mérget nem tudjuk már hatástalanítani). A méhcsípést – embernél is – szóda-bikarbonátos vízzel, a darázscsípést pedig ecetes vízzel kell lemosni. Ha nem tudjuk, milyen állat volt, akkor is ejtsünk meg egy sima szappanos lemosást. A duzzanatot száraz törölközőbe csomagolt jeges borogatással kezelhetjük.
         Veszélygyanús csípés esetén a kutyát nyugtassuk meg és ne engedjük elvonulni: figyeljük folyamatosan a légzését. Cicákra ugyan ez vonatkozik. Különösen akkor, ha kinti cicánk van. Próbáljunk belenézni időnként a szájába is, ahol az esetlegesen a nyelven keletkező duzzanat méretét kell szemmel tartanunk. Ha úgy látjuk, hogy kedvencünk légzése szaporává és hangossá válik, esetleg apróbb nyüszítésekkel, nyávogással adja tudtunkra, hogy valami nincs rendjén, azonnal szaladjunk vele orvoshoz! Az állatorvos allergiás reakció esetén anti-hisztaminnal fogja kezelni kedvencünket, melytől egy-kettőre lelohad a duzzanat és megszűnik a nehéz légzés.
         Természetesen, ha nem vagy biztos abban, hogy kedvenced allergiás-e vagy sem, vagy csak szimplán a biztos gyógyításra akarod bízni a négylábú társad, csípés (fullánk eltávolítás) után azonnal el kell vinni állatorvoshoz, hogy minél előbb megkapja a segítséget!
Forrás1
Forrás2
Kép forrása 

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

A Föld dala

             Azt hiszem bátran elmondhatom, hogy Micheal Jackson az az énekes, aki olyan maradandót alkotott, amit a világon mindenütt ismernek. Ha kedvelték, ha nem, egy néhány dalt mindenki tudna mondani az előadótól. Az Earth Song című zene szám szintén ide sorolható. Személy szerint kedveltem Micheal dalait, még, ha nem is ismertem az összes dalát, csak az ismertebbeket.
             A már említett művet is ide sorolnám. Nem csak a dallama volt az ami magával ragadott, hanem a videoklip képi világi is, ami nem mellesleg számomra igazán sokat mondó. Leginkább azért, mert az angol nyelv megértése nehézségeket jelent számomra, hiszen soha sem tanultam. Persze az internet, a google sokat segített nekem abban, hogy a dal szövegét is megértsem.
             Ebben a bejegyzésemben ez lesz az amit meg szeretnék nektek mutatni. Érdemes elolvasni és ez alapján megnézni a videoklipet. Elgondolkodtató Micheal üzenete, elgondolkodtatóak a kérdései. Valaha vajon megálltunk volna egy pillanatra is megnézni azt, mit műveltünk a világgal? Mit műveltünk a földdel? Azzal, ami otthont nyújt az emberek számára, azzal a környezettel amit szennyezünk s közben nem csak azt pusztítjuk, nem csak a természetet, hanem (nem túlzás tán ezt mondani, de) millió szám az állatokat, és sokszor igen, az embereket is....
            Ez a dal a szomorú valóságról szól, ez a dal az, amit bármikor szívesen meghallgatok. Ha gondoljátok ti is hallgassátok meg az Earth Songot. (A képekre kattintva el olvashatjátok az eredeti szöveget illetve a magyar fordítását is.)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Akár hasznosan megszabadulni

A jó idő beköszöntével mozgékonyabbnak érzem magam. Tán a napsütés és a kevesebb gönc viselése teszi. Ahogy tavaszra fordul az idő, a virágok nyílása, madarak csiripelése és a kellemes idő mellett a tavaszi nagytakarítás az ami elsők közt eszébe jut az embernek. Az ezzel járó feszkó, fáradság ide vagy oda nekem azért még akad némi kedvem hozzá. Az egész nem márciusban kezdődött (ahogy a hónapokat tekintve a tavasz).

 Még február vége felé feltűnt, hogy az egyik nagyobb üzletházban, (kisvárosomtól nem messze) szelektív hulladékgyűjtésre alkalmatosságok találhatók. Ó de csodás!-gondoltam. Egyből körbe is néztem szobácskámban. Menten találtam néhány olyan gyári CD lemezt melyet már nem olvasott be gépem, meg nem is akartam volna már használni, ha jó lenne. Így szatyorba esett. E mellé még két ősrégi mobiltelefon töltő zuhant a szatyeszba. Hát itt még kell lennie valaminek ami felesleges. Nem is kellett sokat keresnem hisz egy harmadik szatyorban már elkezdtük gyűjtögetni a sörös üvegeket és dobozokat. Jaj, hát ezért még filléreket is adnak. Ó akkor még keresgélünk. Mondanom sem kell akadt egy két üveg, mely betétdíjas, alu vagy pet volt, és arra várt, hogy majd "hasznát" vesszük. Éppenséggel mondhatni hasznosan megszabadultunk tőlük.

Elmentünk eme csodás üzletbe ahol minden ilyen féle fajta üvegeket vissza kellett volna venni a gépecskének. No most a colás és aquás peteket elfogadta, persze melyen a címke nem volt megkopva. Sörös-, boros üveg szintén forgott, csúszott, de ami már kackiásabb formájú volt visszadobta, mondván az ő üzletük ilyet nem árusít. Á ez bolondág hisz itt vettük és visszaváltható, nem véletlen őriztük meg. De nem! 3x is visszadobta, mert szerinte nem ezen boltból való. 30 Ft-ot vesztettünk. (Mellesleg tiszta volt, és címkéje is szépen simult, olvasható volt) No mindegy, gondoltam. Az egyik étolajos üveg, mely szintén nem egészen kerek formalitással készült, kidobásra került. 1 Ft-ot buktunk megint. Oszt jött a 2L-es, üdítős pet (szintén jól ápolt valaki) veszendőbe fulladt. 1 Ft megint elment. Majd egy utolsó pet, mely 2 Ft-ot ért volna, próbára sem került hisz méretre nagyobbnak "született". Mondjuk így is össz. vissz. 300 Ft-unk lett. Azért ez sem volt sámli hó végén, szelektív szemétmegszabadulással, kenyérre pénzt kerestünk. :) Oly annyira tetszett az ötlet, és e gondolat menet, illetve jóérzés, biztosan még fogok félre tenni ilyeneket otthon. Már tudom miket vihetek el.

Emellett egy nagyobb ruha válogatást tartottam. Jó, igaz, ezt többször megteszem. Könnyebb a szekrénynek és a lelkemnek. Sokan vagyunk úgy, tudjuk vannak holmik, mik nem minden esetben menthetők, stoppolhatók, alakíthatók át. A végtelenségig amúgy sem lehetne. Vagy csak pusztán jó állapotú, de már nem hordjuk. Kinőttük, -híztuk, -fogytuk, vagy csak már nem tetszik. Veszünk újat, de régi is marad, így felhalmozódnak. Jó szívvel adom oda barátnőknek kik hasonló méret, vagy én nem, de ő még/már belefér. Most is ezen célok miatt szelektáltam (immáron isten sem tudja hányadszorra) ruháim. Akárhogy válogattam, nem, nem, nem. Nem volt olyan barátnőm, ismerősöm kikre rá fért volna, de nem kukába való ruhák voltak. No, hát mosásra, vasalásra fel! Minden este egészségügyi sétánk van, mindig elhaladunk a ruha konténer mellett, hát tegyük oda. Ismét oly jó érzés töltött el, hogy én megszabadultam a feleslegtől, de valahol mégis jót tettem, "hasznot" húztam. Bár voltak kételyeim, hogy tényleg szegényeknek megy a ruha, hisz annyi rémhír terjeng, hogy turkálókba teszik, de én kis jó hiszemű fiatalka, úgy vélem: Még ha turiba is kerül a ruhám, pár száz Ft-nál úgy sem lesz drágább így a szegényebb hozzájuthat. :) Szóval vagy így vagy úgy, eljut azon emberekhez kiknek én valójában szántam. Jó érzés jót tenni, és semmibe nem kerül. Nem leszek ettől pénzben gazdagabb, de a lelkem másabb azoknál kik még a kicsit is irigylik. Lehet rám köpni, fújni, hogy ilyennel dicsekszem, de én az ilyen s ehhez hasonló tetteimre igen is büszke vagyok s bárhol nyíltan vállalom. S ahol lehet buzdítom az embereket, mert ezzel több jót is cselekszel.

Így védjük a környezetünket

Így védik manapság a környezetet az emberek: A legjellemzőbb a tavakba dobott szemét, az üres műanyag flakonok, sörös üvegek, -dobozok, autó gumik. Egy gyönyörű nyári napon strandolni kívánó család élmény rombolója az ilyen tóba dobott szemét, ugyanakkor a horgászni akaró emberek is szörnyülködve néznek a folyókra, patakokra, hal alig, de szemét bőven. Elgondolkozunk ilyenkor ki az ki szennyezi a vizet s bemehetünk e így a tóba fürödni anélkül, hogy ne kapjunk el semmit. S hova tűnnek a halak? Miért kell engedély? Miért kell vissza dobni? Valahol én nem csodálom amilyen és amennyi szennyeződés éri vizeinket, csoda, hogy még élnek.

Pár éve az egyik legkellemesebb strandolásom a legelképesztőbb jelenetekkel volt dúsítva. Testvéremékkel órákat voltunk egy közeli tóban ahol mellettünk két ismeretlen (általunk elnevezett) Kincskeresők igen érdekes dolgokat fedeztek fel. Nem tudom ti találkoztatok-e már hasonlóval. A víz aljáról előhalászott kincsek a következők: Egy rakat műanyag flakon, sörös üvegek, sörös dobozok, egy épségben lévő fehér bögre és az egyik legérdekesebb egy bicikli ülés. (nem sokkal utána ezt mi is megtaláltuk; mohával és apró kagylókkal együtt)

Szinte leggusztustalanabb a következő szituáció: Kincskereső Lány kihúz egy kb. 15 centis, ovális alakú, vékony elázott anyagot. Nézi, gondolkozik…Már mi is gondolkozunk, mire Kincskereső Apával tágra nyílt szemekkel összenéztünk a döbbenettől. Szerencsétlen lány alighogy feleszmélt volna, Kincskereső Apa fel kiállt: -Dobd már el, az egy betét! Ijedtében el is hajította, s megint a vízbe került…Nem akartunk bele gondolni használt volt-e vagy sem, reméltük csak pár részeg fiatal szórakozott (bár így is borzasztó mi van a vízben), ha használt volt kívánom a kedvesen undorító hölgynek, sokáig szenvedjen valamiféle betegségben.

Abban a pillanatban a döbbenet után kínunkban visítottunk a röhögéstől. Bár tudtuk elég ronda dolog volt. Így végül valahol egy kellemes élménynek maradt meg és tán a Kincskereső Kislány számára is egy jó nap volt. Remélem egyszer tisztább lesz a víz, mi meg majd jobban vigyázunk a környezetünkre. ;)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Strandolásra fel! Vagy méhcsípésre fel?

            A strandolás egyik hátul ütője nem csak a leégés hanem a méhek is. Velük már más alkalommal is volt csípős élményem, de a legutóbbi Kaposváron volt, a Virágfürdőben. Számomra egy igen szupi kis hely :) Ha csak évente egyszer tudok is elmenni, de mindig örömmel tölt el, hogy kicsit kikapcsolódhatok ott. Ezen a strandoláson 3 olyan eset volt, mely kellemetlen volt, de annyira még sem, hogy el tudja venni a jó kedvemet.
      Elsőként egy bizsu fülbevaló, melytől nem csak bezöldült, de kisebesedett majd vérzett is a fülem. Nem igen tudtam mitől keletkezett ez, de végül a füli kivételével végződött. Előtte és utána sem igen volt ilyen jellegű probléma a fülikkel. (Mind két fülemben 9-9 fülbevaló található, 3-3 karika, 5-5 picike, lila és 1-1 ami mindig változik. Lógós, tollas, karika, baglyos...)
       Pár órával később mikor napozni szerettem volna a boka csontom alatt egy méhecske csípett meg. Fullánkját azonnal eltávolítottam.Szinte már láttam magam előtt, hogy fog kinézni a lábam a méhnek hála. Nem mintha bajom lenne ezekkel a szorgos kis állatokkal, de, ha megkóstolnak, az picit szokott fájni :)
      Hazafelé jövet figyelmetlenségemnek hála egy buszmegálló oszlopának homlok egyenest neki ütköztem. Mondanom sem kell a hátam mögött lévő csapat totális röhögő görcsöt kapott tőlem. Hazáig azt hittem ez volt a legfájdalmasabb élményem a napban. De csodálatos módon kiderült, hogy nem. Elég keménynek bizonyult a fejem, nem lettem púpos. Elég fehér bőrű vagyok, de idén még nem sikerült igazán leégnem szóval ezzel sem volt különös problémám.
     De az a fránya csípés! Egész éjjel nem aludtam tőle. Égett, viszketett, fájt húzódott azt hittem megveszek! Másnap mikor felkeltem duplája lett a lábam. Vörös és duzzadt. Ha sokáig ültem vagy álltam elzsibbadt. Nehezemre esett lábra állni. A papucsba nem fértem bele.
 Legszívesebben kivakartam volna a lábam. Már 3. napja ilyen duzzadt. Ráadásként forró rántás is ráfolyt a lábamra, ahelyett, hogy a zöldséghez is sikerült volna öntenem. Még mindig húzódik és viszket. Fenistillel kenegettem, kalciumot ittam és borogattam is ecettel. Türelem rózsát terem elven várom már a percet, hogy számomra, fájdalom mentes lábat adjon már a reggel. Kicsit számomra már sok volt, hogy nem inzultáltam őket, nem voltam édessel befújva és társai mégis akkor, rövid időn belül már 4. alkalommal csíptek meg és napokig viselhettem csípéseik után járó fájdalmakat. 1X a felkaromon, 1x az alkaromon, és már második alkalommal lépek bele ugyanazzal a lábammal a méhecskébe.
     Remélem több közeli élményem nem lesz velük. A többieknek pedig kívánom, hogy óvatosan strandoljanak, ne lépjenek méhekbe, és járjanak nyitott szemmel az utcán, nehogy egy buszmegálló oszlop az útjukat állja. :)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Szellemes Bakonyi túra 2. rész, avagy ahogy megtaláltuk Zsörköt

            Közel egy hónappal az első bakonyi túránk után magabiztosabban hajtottunk Bakonyszücs irányába. Első megállónk, most is, mint akkor Siófok volt, ahol megpihentünk. Második megállónk Bakony lábánál volt, ahol a tájban gyönyörködtünk. A medvehagyma még mindig szépen zöldellett s enyhén fokhagymás illata elcsavarta fejünket. Egy közeli kis patakot is találtunk melynél úgy éreztem, meg kell örökítenem. Eztán már csak Bakonyszücs érte meg a megállóhely nevet. Leparkolván megindultunk immár nem is annyira vak világba. Egy előzetes műholdas térkép alapján az útvonal tervező azon irányba navigált minket amelyre még én mutattam. Persze a navigáció szerint azon úton valahol balra a susnyásba kellett volna elfordulnunk. Fiúk nagyon kedvesen engedtek nekem is egy út próbát. Így még világosban a Nagy Boldog Asszony mellett elhaladva balra a susnyás helyett egy kitaposott ösvényt találtunk melyre annyit mondtam menjünk erre :) S menvén egy pár száz métert kihagyhatatlan arc kifejezésekkel döbbentek rá a srácok, hogy ez esetben a kis női megérzésem helyt állt. Miszerint egy hónappal ezelőtt is ebbe az irányba kellett volna jönnünk. A hosszú úton 22 házat, romot, 2 kutat és a Szent István Kápolnát találtuk meg. Egy néhány prés ház elég jó állapotban van, egyeseket benőtt a gaz, falai lerongyolódtak. Maga a falu nagyon szép helyen van. Telis-tele volt gyümölcs fákkal, főleg dióval, cseresznyével, meggyel. Néhol még a régi begazosodott kert virított a maga elvadult epreivel, tormáival egyéb fásult, időt álló zöldségeivel mik a földben maradtak. Az út mentén rengeteg gyönyörűen pompázó, illatozó orgona bokrok örvendeztették lelkünk. A sötét lilától kezdve, a halvány lilán át a fehérig. Egy egy nagyobb kert rész bepillantást engedett megműveltségébe melyet a szomszédos falvakban élő gazdálkodó emberek művelnek meg. Az elhagyatottsága ellenére rendezett környezetben megbújó, zöld, illatos helyen fekszik eme szőlős házak.

            A házak színei leginkább fehér vagy sárga. Üveg ablakok egyaránt hiányosak voltak, ajtajaik, fém vagy nehéz fa, ablakkereteik szintúgy. Falaik agyagosságra utalnak. Egy néhányuk nem engedett betekintést lakosztályába, s ezt egy határozott lakattal adta tudtunkra. Ezen házak kik lakattal jelezték be nem engedésüket csak kívülről csodáltuk. Melyek kitárták bejáratuk, megtisztelvén a lakatlanságukat nem rongáltunk, kulturáltan nézelődtünk. Picit amolyan stílusban, mintha múzeumban lettünk volna. Egy számunkra ismeretlen, sárga, tetszetős virággal rendelkező bokros növény megragadta tekintetünk, melyet később egy közterület felügyelő és polgárőr ismerősömtől megtudtuk nevét: Boglárka cserje. Egyszerű, de nagyszerűen pompás kis növényzet.

Majd minden növénynél megállva testvérem (ki hobbiból otthonhon kertészkedik és a szakmája is ez) egy kész növénytan órát tartott nekünk. Én meg csak jegyzetelgettem az új sztorimhoz. Némi leírás, az út, a házak elhelyezkedése, s e mellé egy csomó fotó. Szinte leírhatatlan mennyire megfog a táj, a nyugodtság, és a szépség. Elég hosszú időt eltöltöttünk nézelődéssel. Néhol a fűben leülve hallgattuk a természet zaját, s falatozgattunk. Rajtunk kívül még egy 4 fiatalból álló kis csapat is sétálgatott Zsörkön.

        Valahol őket is megragadta a táj érdekességei és a Szent István kápolna jól ápoltsága. A környékbeli falvakról jönnek hívők minden év augusztus 20.-án egy zarándoklásra. E miatt tartják oly jól karban. A többi ház közül tán egyre mondanám azt, hogy valószínűleg valaki komolyabban foglalkozik vele, mert egész szépen ki volt pucolva. A többi ház melybe be tudtunk nézni a régiesség látszódott, a por, az elhagyatottság illetve az hogy néhány, valószínűleg környékbeli fiatalok piálni járnak fel. Fene sem tudja, hogy rongálnak-e, mert romos épületnél ezt nehéz lenne megállapítani, de az üres alkoholos üvegjeiket és dobozaikat kupacokban az épületekben hagyják.

E mellett még néhány széket, asztalt, ruhadarabot is felfedezni véltünk. Érdemes lenne megnézni e remek kis helyet :) Az én kis regényemben biztos Zsörk lesz a helyszín. Ez most az én kirándulásom volt.

        Haza felé ismételten eltévedtünk. Bár most az út nem egészen ugyanaz volt az út. Sásdtól Veszprémig egy az út. Első alkalommal Herend felé, Farkasgyepűn át Bakonyjákóig. Második alkalommal pedig Zircnek vettük az irányt, Bakonybélen át Bakonyszücsig. Nos ennek ellenére visszafelé megint el tévedtünk. Úgy voltunk vele, hogy nagyon tele volt a hócipőnk Balatonfűzfővel Balatonakarattyával, Balatonaligával és Balatonkenesével. Ezeknek a neveit láttuk minden körforgalomnál, táblánál, de még sem jutottunk semerre sem csak körbe körbe. Mikor végre azt hittük, hogy Fűzfőnél jó irányba jöttünk. Felnéztem: Jé van Felsőörs is? Jót mosolyogva, le sem esvén nem is láttuk ezt odafelé. Majd a következő táblánál olvasom? Alsóörsön vagyunk. Mosoly. Nagy vígan mesélem mikor egyszer jártunk itt mire párommal szinte egyszerre észbe kaptunk: Alsóörs???? Teljesen rossz irányba fordultunk. Újra el Fűzfő, keringtünk még egyet a Balatonosoknál mire végre Siófok. Mit ad isten megint itt is el tévedtünk. Már megint vagy 1 órát itt kóvályogtunk segítséggel a kezünkben mire Iregszemcse felé el tudtunk kavircolni. Hát hosszú egy haza menetel volt az szent, de megérte. :)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok! 

Szellemes Bakonyi túra 1. rész, avagy hogy nem találtuk meg Zsörköt

Szoktam volt kis regényeket írni hobbiból melyeknek helyszínéül olyan várost választottam ahol már jártam. Most azonban egy reggel úgy ébredtem, hőseim egy balul sikerült este után emberrablás áldozataivá válnak s a Bakonyban kötnek ki. Mivel ott még nem jártam úgy v5éltem helyesnek, ha felmérem a terepet mielőtt szereplőimet a történethez nem illő helyre küldeném. Tehát találnom kellett valami frappáns területet.

       A neten keresgélve rábukkantam egy két cikkre, videóra, Bakony elveszett gyöngye néven. A szellemfalu nevét sehol nem találtam. (vagy csak rossz helyen kerestem) Csak Iharkútróltaláltam némi információt. Úgy éreztem a kettő nem ugyanaz. Két külön dologról írt, csak a szellemfaluság volt közös. A páromnak (ki már most első kézírásom elolvasása után rajongómként segít és szorít) elküldtem mindkettő linkjét, meg született az időpont, az elszántság adott. Testvérem úgy döntött ő is eljött velünk. Siófok felé megindultunk, mondhatni a vakvilágba. S mivel Bakony, mint olyan hely ahol a medvehagyma őshonos, úgy gondoltuk, megcsodáljuk közelebbről az ottani finomságokat is. Nem vált veszendőbe a sok zöld finomság ;) Az erdő egy kissé járhatatlannak tűnő útján haladva még egy majd 30 fős őz csapatba is belebotlottunk. Szépek voltak, s érdekes volt látni, hogy a hegyvidéki őzek mennyivel feketésebb színűek, mint a mi dombvidéki őzeink. Medvehagymázásunk után mégegyszer sikerült kerülnünk egymást. Majd tovább haladva Bakonyjákó és Németbánya között egy bekötő úton mentünk végig ahol egy szép mező várt minket, valamint a valamikori Iharkút emlékparkja. Egy amolyan romos őrbodé állott csak ott még. Gondoltuk elindulunk a tettek mezején. S akkor láttuk csak párommal, hogy ő csak jót akart, hogy elhoz, én szellemfalut ígértem, és sikerült kicsit elbeszélnünk egymás mellett a hellyel kapcsolatban. Én láttam, hogy a két linken nem ugyanaz a falu van, ő pedig a második linknél biztosra vette, hogy a kettő egy és ugyanaz. Tesóm pedig ránk hagyatkozott. De mivel sokat utaztunk és a hely is pazar volt nem éreztük magunkat rosszul.  Tehát tettünk egy felfedező túrát. Majd megláttuk a régi nyílt felszíni bánya területét. Valaha bauxit bányászat volt. A felszínre tört bányatónak érdekes, kissé trutyi zöldes színe fénylett az erölködő nap sugarai alatt. A tópartnál sárgás, homokos talaj. Magas szárú dorkomban gondoltam elsétálgatok arra felé. Kissé bátran lépkedve, megfeledkezve súlyomról és a talaj lazaságáról lépkedtem s csodálkoztam rá, miért nehezül egyre lépésem. Jött a döbbenet, süllyedek, lassan, de biztosan süllyedek! Semmi vész. Csak bokáig merültem, de ki lettem húzva. Majd egy kavics gyűjtés után szóba került, valaha itt régészek dolgoztak kik dinoszaurusz csontokat találtak. Az egyiküket a helyhez méltóan Iharosaurusnak nevezték.

       Némi kalandvágyunk még maradt az ismeretlenre, így vissza Bakonyjákóra ahol pár falás mellett a mobil által nyújtott világhálón kicsit szerte néztünk. Így utunk Bakonyszűcs felé vezetett. A leírás szerint Bakonyszűcs és Pápateszér között fekszik az az ismeretlen nevű falu amit szerettem volna. Nem sokkal odébb Bakonyszűcsnél parkoltunk és elsétáltunk a földesen egy erdő “sarkáig”, ahol 2 felé vezetett az út. Nagy Boldog Asszony kápolna előtt állva, kissé ránk tört a félhomály. Most merre? Szerintem előre! Fiúk: arra csak a puszta és a szántás! Menjünk balra. Így többség dönt alapon balra mentünk. Ekkora már a nappali szél is erősödött, az égbolt befeketedett, beborult s a telihold fénye ránk vicsorgott. Meresztette felénk erős fényét, fácánok rikoltozó hangját s röptét ki a bokrokból. Erős fák ágai mozdultak felénk, az út vége láthatatlanul hosszú s egyenes. A falu sehol. Csak az érzés, az egyre erösödő érzés. Itt van a falu, igen! Még a karunkon végig futó libabőr is ezt látszik igazolni. Az izgalom, a kiváncsiság egy helyben való topogásra késztet. S az ág reccsenések mögött egy hangos, határozott fémes kolompolás. Itt kell lennie a háznak. Kolomp, kolomp, oly hangos! Csak pár száz méter a susnyásban! Oh az a fránya idő! S elhalkult. Fejünk fogván, Úristen ez itt van valahol! Csak nem tudjuk hol… S mivel a tudat az agyban szól: Holnap hétfő, holnap munka… Most 19:00…Az út hosszú… Sajnos így nehéz szívvel ott hagytuk a helyet s megindultunk.

       Haza felé menet kétszer is sikerült eltévednünk. Előszőr ahogy Balatonfűzfő felé indultunk. Kb. 3X ugyanarra a körforgalomra lyukadtunk ki mire a helyes kijárot megtaláltuk s Balatonkenese felé megindulva eljutottunk Balatonfűzfő felé ahonnan tovább Siófokra mentünk. No ott jó egy órát lavíroztunk a városban mire kitaláltunk onnan. Már néztünk térképet, útmenti táblákat, gps-t. Igazán kalandos idegeskedéssel telt a kavircolás. De megszületett a helyes irány s Iregszemcse felé már jó úton haza felé, egy élménnyel gazdagabban tértünk haza. Ez az utazás úgy érzem inkább most testvéremé volt, mivel őt érdeklik a dinoszauruszok s szeretett volna egy bányába is eljutni. :)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!