A következő címkéjű bejegyzések mutatása: természetvédelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: természetvédelem. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 1., péntek

A szennyezett séta

Hogy lehet egy séta szennyezett? Nagyon is egyszerűen. Kell hozzá néhány ember, boltban vásárolt termék, hogy felhasználóvá/fogyasztóvá váljon, sétáljon (mert eszébe jut a levegőn lenni) és amilyen gyorsan megvette a kívánt terméket olyan könnyen el is dobja a csomagolást. Mert ez ilyen egyszerű. Függetlenül attól, hogy a környéken van e kuka avagy nincs. 

Miért nem gyűjti össze vagy teszi el a szemetét és a földre dobás helyett a kukát választja? Már a kérdés is bonyolult ugye? De a helyes lépés is milyen logikusnak tűnik nem?
Egyszer egy szép napon eldöntöttem a kis kutyámat nem a nagy faluban viszem el sétálni, hanem egy régi kedvenc utam felé viszem az irányt. Ez egy hosszú betonozott út szakasz két falu között, két oldalt csak a természet, egy szakaszon a Baranya csatorna szeli ketté. Az első két kutyusommal mindig erre jártunk és ők nagyon szerettek erre járni, a vízbe menni. 

Jelenlegi kutyusom már 6 éves volt mikor hozzánk került. Nem tudtam mennyi a mozgás igénye (na jó termetét, korát és a fajta keverékét tekintve volt egy olyan sanda gyanúm, hogy sac/köbö mennyi). Így a nagy faluba vittem mindig. Nem minden nap, és eleivel csak annyit amennyit úgy láttam, hogy bír, jól esik neki. Hát első lufra 10 perc. Napokig semmi. Újra 10 perc. Aztán sokáig hetente egy alkalom, tizen pár percek....

Ma már bő 4 év távlatából ott tartunk, hogy 35-50 perc közötti sétákat tartunk. Így döntöttem úgy, hogy, ha már bírunk ennyit menni és egy héten már nem csak egyszer, akkor elmegyünk a vázsnoki híd felé. Nagyon tetszett neki a környék, az út, majdhogynem futottunk végig, meg hazáig is.











Mindkettőnknél nagy volt az öröm, hiszen picurka is boldogan sétafikált azon a területen ahol én is nagyon szeretek sétálni, ahova én is nagyon szerettem mindig is menni, akár biciklivel, akár az előző kutyusokkal. Boldog voltam, hogy neki is megmutathattam ezt a szép helyet, boldog voltam, hogy az arcán a mosoly szemmel látható volt


Második alkalommal mikor mentünk, akkor már kicsit lassabban, így mindketten alaposabban körbe lestünk.  Kár volt..... Akkor láttam igazán, hogy nem csak az évek múltak el, hogy már rég jártam erre kényelmesen, kutyussal. 





Akkor láttam igazán, hogy mennyi szemét van az utak mentén, a szántásnál, a fűben, a természetben.... Nem is volt gazdátlan a szemetes hely. Förtelem volt, ahogy kinézett a természet, és nem én vagyok az egyetlen ember, gazdis aki arra jár.

Mert ezek vagyunk mi emberek.... Egy nagy rakás szemét, akik szemetet termelnek és hajítanak szanaszét..... 

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!


2018. október 21., vasárnap

Az én kedvenc fám

Az előző posztomban már említettem, hogy idén is megrendezésre került az Év Fája verseny. Ennek kapcsán szeretném nektek bemutatni az én kedvenc fámat. Bár nem volt sem induló és így díjazott fa sem, de az én szívemnek még is oly kedves. Ez a hatalmas gyönyörűség Sásdon található, nagyon ritka fafajta. Egy igazi őslakos. Eredeti élőhelye Észak-Amerika keleti része, emellett Indiana, Kentucky, Tennessee államok hivatalos fája és a floridai babérlombú erdők egyik legmeghatározóbb növénye. Erőteljesen, terebélyesre növekedő, lombhullató fa. Őshazájában magassága megközelítheti a 60 métert, törzsének átmérője elérheti a 3 métert; Európában ültetett példányai többnyire 9–25 m magasra nőnek. A fiatalabb fák lombozata szabályosan kúpos, az idősebbeké felül szabálytalanul kiszélesedik. Kérge szürke, hosszant repedezett. Gyökerei húsosak és sérülékenyek. Lúdtalp, mások szerint tulipán (véleményem szerint inkább tulipán) alakú leveli ősszel sárga, aranysárga árnyalatokra színeződnek. Levele 12–20 cm hosszú, levélszára 7–10 cm-es. A levelek hosszú nyele miatt folyton rezgő leveleivel a fa a kert látványos színfoltja. Fájának külső része tört fehér, belső része halvány zöld, vékony sötét csíkozással. Virága 5-8 centiméteres, tulipán alakú, zöldes fehér vagy sárgás színű virágainak belsejében narancs piros a rajzolat. Sokan helytelenül a liliom fát hívják tulipánfának.Pedig nem! Az itt leírtak mind a valódi tulipánfára vonatkoznak. Bővebb leírás a fáról a Mi Hazánk természete oldalán található. Az alábbi kis képre kattintva pedig a Tulipánfáról készült képeket lehet megtekinteni.


Kellemes Olvasgatást és Jó szórakozást kívánok!

2018. október 20., szombat

Az év fája

Budapest (2018.október 18.) - A július óta tartó online szavazás végén, 
több mint ezer szavazattal előzte meg a második helyen állót a pécsi 
mandulafa az Év Fája versenyen, melyet 2010 óta szervez meg a
Ökotárs Alapítvány. Az Év Fája címet idén izgalmas küzdelem után 
a pécsi havi hegyi mandulafa nyerte el, 4779 szavazattal. 
A Hős Fa címet a Római-parti fák, míg az Országos Erdészeti 
Egyesület különdíját pedig egy óriási tölgyfa, a szebényi nagy fa kapta.
Az Ökotárs Alapítvány az Év Fája versennyel a közvetlen környezetünkben élő fákra és általában a természet fontosságára, mindennapi életünkben betöltött szerepére szeretné felhívni a figyelmet. A versenybe bármely közösség nevezhet egy számára kedves fát vagy facsoportot, amelynek érdekes története van. Idén 35 jelölt indult a versenyen, melyek közül a szakmai zsűri választott ki a 12 döntőst. Ezek közül a közönség online szavazással választotta meg kedvencét július 9. és október 8. között. Az Év Fája, a Hős Fa és az Országos Erdészeti Egyesület különdíjasa mellett idén is minden döntőbe jutott fa oklevelet kapott a díjkiosztón. A fákra összesen 16 423 szavazat érkezett az online szavazás keretében.
A győztes pécsi mandula egy csavarodott törzsű, több mint 100 éves fa, ami a Havi-hegy csúcsán álló, pécsi Havas Boldogasszony-templomnál fogadja az érkezőket. A Hős Fa címet kiérdemlő Római-parti fák az ember és természet harmonikus együttélésének jelképei, melyek sorsa veszélybe került a hullámtérre tervezett gát miatt.
Az Év Fája egy speciális kezelésre feljogosító utalványt kapott, a Hős Fa jutalma egy állapotfelmérő szakmai vizsgálat és kezelési javaslat. Az Országos Erdészeti Egyesület különdíjasa az OEE ajándékcsomagját kapta. A Kenderkóc webáruház jóvoltából a döntősök többek közt madárodúkat és etetőket is kaptak ajándékba.
Az idei hazai verseny döntősei, helyezési sorrendben:
  1. A pécsi havi-hegyi mandulafa (Baranya megye) 4779 szavazat
  2. Fák a Rómain (Budapest, III. kerület) 3719 szavazat
  3. A falu fája Ceglédbercelen (Pest megye) 2858 szavazat
  4. A kimlei hárs (Győr-Moson-Sopron megye) 1254 szavazat
  5. A zalai dombokat vigyázó pacsai Öreg Hárs (Zala megye) 1124 szavazat
  6. A szebényi Nagy Fa (Baranya megye) 643 szavazat
  7. A Nagykovácsi templomkert odvas hársfája (Pest megye) 581 szavazat
  8. A tudás fája Kamuton (Békés megye) 564 szavazat
  9. A zuglói "mezős" fák (Budapest, XIV. kerület) 504 szavazat
  10. Az égigérő gerlai vackor Békéscsabán (Békés megye) 230 szavazat
  11. Mesebeli galagonya a pogányi Zsályaligetben (Baranya megye) 97 szavazat
  12. A Mária utcai mesefa (Budapest, XVI. kerület) 70 szavazat

A 2018-as magyarországi győztes pécsi mandula a 2019 elején rendezendő európai versenyben is indul, amelynek győztese az Európai Év Fája címet nyeri el. A nemzetközi versenyen többször is második helyezést értünk el, háromszor pedig elsőként végzett a magyar fa. Tavaly Zengővárkony hős szelídgesztenyéje a negyedik helyen végzett 13 ország fái között.
Kapcsolat: Tokodi Nóra, Év Fája program, Ökotárs Alapítvány,
Tel.: 411-3500,
e-mail: tokodi@okotars.hu

Fotók a döntős fákról az http://evfaja.okotars.hu/dontosfak oldalról letölthetők, illetve a Facebook oldalról.
Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

2018. augusztus 21., kedd

Elgondolkodtató Inature

               A mai napon láttam egy INature bejegyzést az egyik legnagyobb közösségi oldalon. A bejegyzés valójában néhány képből állt. (az eredeti bejegyzés 5 hónappal ezelőtt lett megosztva. Én egy ismerősöm megosztásaként láttam) Elgondolkodtató és elszomorító. Rajzolt képek, de a valóságot tükrözik.
Nem kevesen a rókát állat helyett prémként, bundaként, kabátként látják. Egy elejtett vad a hobbi vadásznak. A fa, ami csak arra jó, hogy a baltával megajándékozva helyet adjon a betonnak. A gyermek, aki a való erdőt csak hírből ismeri, áhítattal festi meg az álmodott természetet. Az állatvilág, mely a víz alatt élve fuldoklik és szemetet nyel. A tiszta víz kosszá, szennyé válik a mi csodálatos műanyagjainktól, ahogy a földünk levegője gyáraink füstjétől. Hagyjuk, hogy pöfékeljen s a szmogban éljünk, s majd eszközeink elásva sírjunk, mert már nem lesz mit kivágni. Hát hol vagy erdő? Hol vagy te fa? Miért tűntél el s nem nőttél ki magadtól!? Miért fuldoklom tőled levegő, ha te állítólag az én lételemem vagy? Palackká válik a tenger, s eltűnik a medve... Elmúlik a hideg, hát ezt vártuk nem? De a medve is ezt akarta, hogy jég élete köddé válva a halálba kergesse? S megannyi élet a semmibe veszve pusztulásokat okozzon, míg az ember csak a szennyet nyeli....
          Keményen hangozhatnak e szavak, de talán még javítható. Az idő telik, mit nem tudunk visszafordítani, de amit lehet: óvjuk, féltsük, javítsuk, mentsük!! Ha ez nem megvalósítható legalább ne rontsunk tovább a helyzeten! A sok környezetvédelmi, újrafelhasználással kapcsolatos mondatok háttere ez lenne! Védd a környezeted, hogy tovább élhess benne!! Nektek mi a véleményetek a képekkel kapcsolatban?

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!