Skóciai Szent Margit emléktúra

Szombat reggel, 08:40. Hűvös, kissé csípős, ködös reggel. A busz indulásra kész. A cél: Pécsvárad. Újra egy szervezett csoportos túrán vettem részt, a Skóciai Szent Margit emléktúrán, melynek célja a magyar származású skót királynéra, Skóciai Szent Margitra emlékezés. Pécsváradon startoltunk, egészen Mecseknádasdig. 10 órakor indultunk el. A túra kezdetekor egy rövid beszédet hallgattak meg az indulók, 1 órakor pedig a hegytetőn Antal Géza pécsváradi apát beszélt Szent Margit életéről. A táj lélegzet elállító és gyönyörű volt. Hamar feledésbe merült a reggeli hűvösség érzet a séta alatt. A társaság is kimondottan jó volt, a hangulattal együtt.

Az útvonalunk: Pécsvárad - Büdöskút – Antalkép – Szép Ilonka kilátó – Réka-völgy – Langhöhe –Réka-vár – Stein malom – Aranypatkó lovastanya – Mecseknádasd plébániatemplom

Néhány ponton igazán meredeknek éreztem az utat. A zsebemben lapuló telefonon egy (szerintem elég megbízható, megközelítőleg valós adatokkal szolgáló) lépésszámláló követte szó szerint minden lépésemet. Ennek adatai alapján 328 méter volt a túránk legmagasabb pontja. A felfelé ívelő méterek megtétele alatt néha úgy éreztem, mint aki a felhőkig fog felérni, olyan hosszú és meredek az út. De bizony, ennek fordítottját is megkaptuk 2 alkalommal. Mikor azt hinné az ember, hogy: "Oh, hát lefelé könnyebb" Hát akkor és ott mi nem egészen ezt éreztük. Végig a saját lábainkon és a talajon volt a szemünk, és bizony hosszú távon az a bizonyos lefelé könnyebb! kifejezés messze állt tőlünk. Azok a lejtők igenis (én legalábbis úgy éreztem) igen is tudnak izmokat remegtetni. Bár lehet csak a gyakorlatlan lábakat, de bátran elmondhatom, hogy minden izmom meg lett dolgoztatva, és kimondottan öröm volt egyenes szakaszon sétálni, mikor a figyelem nem az energiára és a láb elé összpontosult, hanem arra, milyen gyönyörű is az ősz, a sok színes falevél, a kopaszodó fák. Természetesen pihenőnk is akadt a fák között. Első: Páduai Szent Antalnak állított emlékhelyen. Ő az állatok és a szegények védőszentje. (Bővebben) Majd egy az erdőben álló házikónál lehetett megpihenni, ahol volt wc is. Ezt követte a következő pihenő egy kerek fa építmény. (hasonló, mint ami a kertekben is szokott lenni). Ezt követte utolsó pihenőnk a Réka vári romoknál.

Mecseknádasd, mint a túra célállomása. A templom lett volna az a hely, amit itt megtekintettünk volna. De a tatarozás miatt, ez idén elmaradt. Ettől eltekintve a túra csodás és a maga nehézségeivel együtt kellemesen fárasztó volt. Az nap, hamar kidőltem az ágyban. Az utána következő 1-2 napban azért még igencsak éreztem a közel 17 km-es erdei túra szintjeit. Az alábbi kép alatt olvasható szövegre kattintva megtekinthetőek a kiránduláson készült fotók. A képen az Erdő fohásza olvasható. Kicsit már kopottas, de számomra egy igazi érdekesség volt, plusz pont járt a sarokban található kis tánla, ahova az erdő fohászát rovás írással rótták fel. 

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

"Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! 

Én vagyok a tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon, 

én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába

menekülsz a tűző nap elől, s gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja

és én vagyok az ágy, amelybe fekszel, a deszka, amelyből csónakod építed.

Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.

Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:

Ne bánts!"