Tekerjünk el Batéig, avagy a szerencsétlen biciklisek kerülője

Valójában ez csak egy "tekerjünk el Batéig anyuhoz, mert jó idő van és miért ne" hétvégének indult. Nem ez volt az egyetlen alkalom mikor biciklivel mentünk el. Először azért, mert izgi, mert első és, hogy találunk oda, mennyi idő alatt. Igen, előzetesen néztünk térképet, útvonalat, de konkrét papír formájút nem vittünk magunkkal. Azért így sem vesztünk el.
Ezen a kérdéses napon otthonunktól nem messze, úgy 3-400 méter után vettem észre, hogy a testvérem lemaradt. Így megálltam, majd a fűre is leültem. Csak nem jön, csak nem jön és csak nem akar jönni.... Egy idő elteltével már roppant gyanús volt, hogy nem ért utol egy ekkora távon. Természetesen nem volt pénz a kártyámon... Majd egy hamar leesett:
"Megakar viccelni ez a piszok, biztos a vasúton túl, a fatelepnél kikerülve akart beelőzni!" 

De már annyi idő eltelt, hogy biztos voltam benne, most már igencsak elhajtott. Fel pattantam a biciklimre, és akkor feltűnt, hogy a hátsó gumim leeresztett. "O, de remek! A pumpa meg nála van!" - gondoltam.
Nem volt mit tenni, lapos hátsóval indultam el.... Hát nem volt egy leány álom, elég nehéz és fárasztó volt tekerni. (Persze logikusabb lett volna haza menni, otthonról telefonálni és megcsinálni a hátsó gumit, de akkor valamiért ez tűnt a legjobb ötletnek, hogy laposan utána eredjek) Kaposzsekcsőn a Gyöngy vendéglőnél kint ülő emberek elég furán néztek rám és nevettek is. Nem igazán értettem miért kell valakin nevetni, hogy lassan, nehézkesen teker... Úgy 6-700 méterre a Renault autó kereskedéssel szemben állt két idősebb férfi. Az egyikük olyan 70 pár éves lehetett. Másikuk 60 körül. Utóbbi jól láthatóan az őrbódénál dolgozott. Így oda léptem. Pár szóban elmondtam, hogy jártam. Nagyon kedvesen felpumpálták a hátsó gumim és egy hívás erejéig még kölcsön is adták a mobiljukat. (Mint említettem nem volt pénz a kártyámon, amit a bácsiknak is említettem, ezért ajánlották fel, hogy kölcsön adják, és, mert ajánlatos lenne szólni neki hol vagyok és miért maradtam le)  Felhívtam tesót, aki ekkor már Attalán járt, a gyógyszer tár előtt.

Ami azt jelentette, hogy durván 10 km választott el minket. Pár száz méter után megint nehezen tudtam tekerni a bringát. "Ilyen nincs" - gondoltam. Félre húzódtam, akkor láttam, megint leeresztett a gumim. "Hát ez biztos lyukas...."  Nagyon nehezen tudtam már tekerni. Mikor megláttam Attala tábláját, na onnantól még nehezebb volt a patikáig eltekerni.
Tesóm ott mérgelődött félre lökött kerékpárral. Megálltam szusszanni és közli:

 "Azt hittem meg tudlak viccelni a kerülővel. Nem láttalak, ezért bele húztam, biztos voltam abban, hogy utol érlek. Vásárosdombón leeresztett a hátsó gumim. Felpumpáltam, de megint leeresztett. A Gyöngy vendéglő előtt már a gumi is levált a kerékről, felnin tekertem. Itt az Attalai patika előtt vettem fel a telót. Ezért löktem félre a bringát is..."

Mivel a híváskor rövidre fogtam, így elmeséltem én hogy jártam, kínunkban nevettünk. Valamint így már értettem a Gyöngy vendéglő előtt biztos azért nevettek a lapos gumimon, mert szerintük is vicces, hogy egy nap, elég rövid idő alatt két fiatal hajt el előttük és mind kettejüknek a hátsó gumija szállt el. Majd oda sétált egy idős néni, erős 70-es. Mondta, hogy amikor meglátta a tesómat, beszélgetni kezdtek. Először stoppolni akart neki, de mivel az nem sikerült, felajánlotta, hogy együtt megvárnak engem és segítenek. Mint kiderült oda érkezésemig beszélt a férjével. Pár dolgot kipakoltak a csomagtartóból, köztük a kalap tartót is kiszedték. Az egyik hátsó ülést előre döntötték, így fért csak be a két bicikli, nem túl egyszerűen, de befért. (nem volt utánfutójuk sem bicikli tartó a kocsi tetején vagy hátulján) Tesóm hátul volt, én pedig az anyós ülésen, Batéig a bácsival beszélgettünk. Kiderült, hogy régen Sásdi volt, egy mostani ismerősünk szomszédságában lakott, és abban az évben költöztek el Sásdról Attalába, amelyik évben a papáék Kishajmásról Sásdra. (1971) Dolgozott vonal járóként Dombóváron, ahogy anno a mi papánk is és most apunk, valamint nyugdíjas koráig Batéban volt vonal járó. Ott ahova most mi készültünk.
Így utólag is ezer hála annak az idős házaspárnak a segítségért és az autó szalon őrének és barátjának, hogy segítettek.
Batéban másnap egy ismerőshöz elmentünk, elmeséltünk mindent. Csak a fejét fogta és nevetett, végül megcsinálta a kerekeinket, így végül haza felé már zökkenő mentesen tudtunk tekerni.
Utólag, egy pár év távlatából is hatalmas élményként emelgetjük és jókat nevetünk azon, milyen szerencsétlenül jártunk. Apuka kedvesnek néha vannak hajmeresztő ötletei és szerelési technikája is, de egy ritka jó ötlet is tőle származik:

 "Ne csak kuka mellényt húzz, ha kitekersz a nagy faluból és ne csak pumpát vigyél, hanem ragasztót, foltot és egyebet ami kellhet, ha tönkre vágod menet közben a biciklid!" 

Hát a mi tudatunkig csak az első kettő jutott el. Lehet a többit is meg kellett volna hallani és fogadni. De akkor valószínűleg, nem emlegetnénk ennyire ezt a napot. A tanulság: Mindig legyen nálatok javító készlet! És pénz a kártyátokon!

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!