A szennyezett séta

Hogy lehet egy séta szennyezett? Nagyon is egyszerűen. Kell hozzá néhány ember, boltban vásárolt termék, hogy felhasználóvá/fogyasztóvá váljon, sétáljon (mert eszébe jut a levegőn lenni) és amilyen gyorsan megvette a kívánt terméket olyan könnyen el is dobja a csomagolást. Mert ez ilyen egyszerű. Függetlenül attól, hogy a környéken van e kuka avagy nincs. 

Miért nem gyűjti össze vagy teszi el a szemetét és a földre dobás helyett a kukát választja? Már a kérdés is bonyolult ugye? De a helyes lépés is milyen logikusnak tűnik nem?

Egyszer egy szép napon eldöntöttem a kis kutyámat nem a nagy faluban viszem el sétálni, hanem egy régi kedvenc utam felé viszem az irányt. Ez egy hosszú betonozott út szakasz két falu között, két oldalt csak a természet, egy szakaszon a Baranya csatorna szeli ketté. Az első két kutyusommal mindig erre jártunk és ők nagyon szerettek erre járni, a vízbe menni. 

Jelenlegi kutyusom már 6 éves volt mikor hozzánk került. Nem tudtam mennyi a mozgás igénye (na jó termetét, korát és a fajta keverékét tekintve volt egy olyan sanda gyanúm, hogy sac/köbö mennyi). Így a nagy faluba vittem mindig. Nem minden nap, és eleivel csak annyit amennyit úgy láttam, hogy bír, jól esik neki. Hát első lufra 10 perc. Napokig semmi. Újra 10 perc. Aztán sokáig hetente egy alkalom, tizen pár percek....

Ma már bő 4 év távlatából ott tartunk, hogy 35-50 perc közötti sétákat tartunk. Így döntöttem úgy, hogy, ha már bírunk ennyit menni és egy héten már nem csak egyszer, akkor elmegyünk a vázsnoki híd felé. Nagyon tetszett neki a környék, az út, majdhogynem futottunk végig, meg hazáig is.

Mindkettőnknél nagy volt az öröm, hiszen picurka is boldogan sétafikált azon a területen ahol én is nagyon szeretek sétálni, ahova én is nagyon szerettem mindig is menni, akár biciklivel, akár az előző kutyusokkal. Boldog voltam, hogy neki is megmutathattam ezt a szép helyet, boldog voltam, hogy az arcán a mosoly szemmel látható volt


Második alkalommal mikor mentünk, akkor már kicsit lassabban, így mindketten alaposabban körbe lestünk.  Kár volt..... Akkor láttam igazán, hogy nem csak az évek múltak el, hogy már rég jártam erre kényelmesen, kutyussal. 

Akkor láttam igazán, hogy mennyi szemét van az utak mentén, a szántásnál, a fűben, a természetben.... Nem is volt gazdátlan a szemetes hely. Förtelem volt, ahogy kinézett a természet, és nem én vagyok az egyetlen ember, gazdis aki arra jár.

Mert ezek vagyunk mi emberek.... Egy nagy rakás szemét, akik szemetet termelnek és hajítanak szanaszét..... 

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!