Visegrádon jártunk 1. rész

Egy 3 napos munkahelyi program miatt voltunk Visegrádon. Egy hotelben szálltunk meg, ahonnan már a kilátás is nagyon pazar volt. 1. napunkon a Királyi palotában megrendezett programra mentünk el. A műsor vége után álló fogadás és kötetlen beszélgetés, nézelődés várt ránk. Bár az előadás is tetszett, de a szabad program részére szánt idő szinte csak úgy elsuhant. Számomra nagyon érdekes volt az egész vár felépítése. Még a mai napig hatalmas és stabil. Még így is, hogy a váron is meglátszik az idő vasfoga, helyenként hiányos a fal, de még mindig áll!

A KIRÁLYI PALOTA ÉPÜLETEI

A palota előzménye Károly Róbert városi háza volt. Komoly palotává csak I. Lajos fejlesztette uralkodása első felében. A romjaiban ma is álló épületeket még szintén I. Lajos kezdte meg építeni élete végén de már csak utódai: Mária és Zsigmond fejezték be a XIV. század végén. A XV. század első évtizedéig, míg Zsigmond az udvarát Budára nem költöztette, a visegrádi királyi palota maradt a magyar uralkodók hivatalos székhelye. A XV. században háttérbe szorult palotát csak Mátyás állíttatta helyre a XV. század végén. Ettől kezdve, az 1544-es török hódításig a magyar királyok vidéki rezidenciája volt. A török időkben rommá vált épületet a XVIII. század közepén lebontották. 1934 óta folyó feltárása és helyreállítása során maradványait múzeummá alakították.

A királyi palotának a XIV. század végén kialakult épületegyüttese három fő részre tagolódott. Északon a palotakert, délen pedig a ferences kolostor fogta közre a központi épületcsoportot amely nagyjából 123×123 méteres területet foglalt el. A kaputorony az utcai homlokzat közepén épült. A nagy fogadóudvart a nagytermeket magába foglaló északnyugati, a királyi lakosztálynak helyet adó északkeleti, a palota kiszolgáló helyiségeit tartalmazó délnyugati és délkeleti szárnyak, valamint a palotakápolna fogták közre. Az udvar déli részét gyalogos lovagi tornákra használták. Az udvar felső részén helyezkedett el a reneszánsz Múzsák-kútja. Innen nyitott lépcsősor vezetett a kápolnateraszra.

Palotakápolna

A palotakápolna felújítása során a hajóban újrarakták a régi téglapadlót, a szentélyben viszont mázas lapokból álló új burkolatot fektettek le. A hajó végébe faszerkezetű karzatot emeltek, az oldalfalra pedig címerdíszes reneszánsz gyámkövekre támaszkodó, ezüstsípokkal ékesített orgona került. Valószínűleg felállítottak egy keresztelőkutat. is. A három oltárt és a pasztofóriumot reneszánsz márványfaragványokkal ékesítették. A sekrestye s az oratórium boltozatot kapott. A kápolna előtti teraszt kiszélesítették, és egy nagy díszlépcsőt építettek hozzá.

Palotakert

A palota északi oldalához a palotáéval azonos alapterületű, fallal övezett kert csatlakozott. Az északkeleti palota mellett kis körülkerített virágoskert épült. Az alatta elterülő nagy gyümölcsöskert közepén vörösmárvány fiálékút állt. A kút felett a hegyoldalt teraszosan művelték meg. Az alsó lapos részen egy ásott kutat is építettek. Ennek feltárásakor számos olyan növényi maradvány előkerült, amely a kert egykori gyümölcsfáiról, szőlőiről, virágairól árulkodik. A kertet északról egy nagyméretű kőépület, talán a palota istállója zárta le.

A Zsigmond-kori kertet a XV. század végén átrendezték. A hegy lábához a korábbi fiálékút egyik oldalára kőfalú teraszt építettek. A kút másik oldalán kerti ház épült, alatta sziklába vájt pincével. Az építkezést a pinceajtó keretének 1479-es évszáma keltezi. Oláh Miklós leírásából tudjuk, hogy a kertet gyümölcsfákkal és szőlővel telepítették be. A helyreállított fűszerkert, gyümölcsös- és pihenőkert egész éveben látogatható.

Ferences kolostor

Az újjáépült királyi palota területén kívül rekedt régi, Szt. Györgynek szentelt királyi kápolnát Zsigmond király az obszerváns ferenceseknek adományozta és mellé házat építetett számukra. 1425-után új kolostort és egy Szűz Mária templomot építtetett.

A boltozott templom északi oldalán épült a kerengőfolyosó. A famennyezetes, nyitott árkádos folyosó keleti és nyugati oldalához csatlakoztak a kolostor helyiségei: keleten a sekrestye, káptalanterem és a pince, nyugaton talán a refektórium. A szerzetesi cellák az emeletén lehettek.

A XV. század közepén elhagyott kolostor helyreállítását Mátyás király kezdte meg de a munka nagyobb részét már I. Ulászló korában, a XVI. század első évtizedében végezték el. Új, nagyobb szentélyt építettek pompás hálóboltozattal. A kolostor kerengőjét valamint káptalantermét is beboltozták és a sekrestye fölé tornyot emeltek. 1513-ban már itt tartották az obszerváns rendtartomány közgyűlését. Az építkezés vezető mestere valószínűleg Csehországból érkezett. 1535-ben a kolostorban nyolc szerzetes élt, közülük négyen voltak papok. 1540-ben említették utoljára a működő rendházat.

Délnyugati palota

Anjou kori épületek helyén emelték Zsigmond király korában a kaputoronytól délre elterülő konyhaépületet. A központi nagy konyhában két hatalmas nyitott tűzhely és egy sütőkemence kapott helyet. A három szomszédos szobában kisebb műhelyek és a konyhaszemélyzet szállásai kaptak helyet. A Mátyás-korban a konyhát itt megszüntették, a szárnyra egy emeletet húztak. A földszintet váltakozva kisebb és nagyobb, részben egymásból nyíló szobákra darabolták. Az emeletre két lépcsőt vezettek fel, itt en feltehetően nagyobb lakosztályok kaphattak helyet. Az épület ekkor feltehetően a királyi udvar személyzetének és talán vendégeinek szálláshelyéül szolgált.