Pécs - Cella Septichora

 A pécsi világörökség

    

Pár napja egy tartalmas pécsi kirándulást szerveztünk meg, melynek egyik állomása a Cella Septichora Látógatóközpont volt. Már nagyon régóta terveztük, hogy elmegyünk Pécs egyik nevezetességét megtekinteni. Egyik érdekessége, hogy a Székesegyház felé menet vastag üveglapokon sétálhat végig az arra látogató. Ha letekint, le lát a sírkamrák egy részére.  Ez volt az a motívum, ami miatt mi is mindig kíváncsiak voltunk  arra az egyszerű tényre, hogy mi rejlik az üveg alatt. 

    Pécs város római kori elődje, Sopianae késő római, részben ókeresztény északi temetőjének egy része 2000-ben felkerült a világörökségi helyszínek közé. A kultúrtörténeti kincs minősítést azzal az indokkal érdemelte ki, hogy a feltárt leletegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korai keresztény temetkezési építészetét és művészetét. Forrás

    A Cella Septichora Látogatóközpont területén a Cella Septichora mellett a pécsi világörökség hét további temetői építményét lehet megtekinteni, köztük a festett Péter-Pál sírkamrát és a Korsós sírkamrát. Péter - Pál nyugati oldalfal falfestményeinek,  mennyezetének és oldalfalának rekonstrukciója is látható a Péter - Pál sírkamra mellett. Az Ókeresztény Mauzóleum a Szent István tér alsó részén, végül két további helyszín az Apáca utcában látogatható. Forrás

A sírkamrákról általában

    A Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak késő római temetőiben általában nem volt jelentősebb mennyiségű, kőből téglából épített, falazott temetkezőhely. Sophiane késő római északi temetőjének a sajátossága, hogy itt nagyszámú ilyen típusú emlék koncentrálódott, azaz a jellegzetes téglasírokon kívül temetkezésre használt épületeket is létesítettek. Valamikor a 4. század közepe és 420-as évek közötti időszakban épültek a temető területén ezek az emlékek, köznapi nevükön sírkamrák, amelyeket ókereszténynek szokás nevezni. 

    Az "Ókeresztény sírkamra" kifejezés mind a köztudatban, mind a szakirodalomban meghonosodott Sophiane északi temetőjének késő római időszakából származó épített emlékeinek elnevezésére. A sírkamra kifejezés szó szerint a földalatti temetkező helyet - mai szóhasználattal élve - a kriptát kelenti (hypogaeum). A kétszintes sírépületek esetében földalatti temetkezőhelyhez tartozott egy földfeletti felépítmény is (cella memoriae, mausoleum) Több esetben az ilyen építményeknél csak a föld alatti sírkamra maradt meg.

Cella Septichora

    Az építmény külső hossza 22,25 méter, legnagyobb külső szélessége 17,30 méter, a falak vastagsága átlagosan 1 méter. Az épület falait tört mészkőből és téglából emelték vegyes falazással: a kőfalazatba kb. méterenként 2-2 sor kiegyenlítő téglasort építettek be. Az épület falában látható négyszögletes lyukak az építés során használt állványzat gerendáit tartották, erősítették a falhoz. Az épület belső járószintjén egyenetlen felszínű és vastagságú, déli irányba lejtő habarcsréteg terült el, amely az építéskori állapotot mutatja. Az északi apszisokban látható mészkupacok a római kori oltott mész maradéka. A cella septichora építését a római korban nem fejezték be. 

    Ezt bizonyítja a vakolatlan falak, a vízszintes belső járószint hiánya, tetőfedő téglák szinte teljes hiánya a pusztulási rétegben, valamint a bejárati rész ideiglenes kialakítása. Ezek alapján építésének ideje a 4. század végére, legkésőbb az 5. század késő harmadára tehető. A celle septichora északnyugati apszisának fala kívülről, az északi oldalról is látható. A régészeti feltárás során a fal mögötti földet tudományos célzattal távolították el. A bemutatott állapotban soha nem volt látható a földfelszín alatti felmenő fal külső oldala.

Ókeresztény Mauzóleum 

Egyike Sopianae nagyobb épületeinek. 1975-ben, mikor az addig itt lépcsőzetesen folyó vízesés javítási munkálatai folytak, bukkantak rá az Ókeresztény Mauzóleumnak nevezett épületre

    Ez a temetői kápolna egyike Sopianae nagyobb épületeinek. Kétszintes volt; a felszíni kápolna cella memoriaeként szolgált, míg a kriptában temetkeztek. A sírkamra eredetileg egy festett helyiségből állt, amelynek déli oldalán állt a hatalmas, gyönyörűen faragott szarkofág. Később a sírkamrát nyugati irányban megnagyobbították és két újabb szarkofágot helyeztek el benne.

    A sírkamra festményei részben felületkitöltő díszítések, részben pedig figurális ábrázolások. A megmaradt freskósorozat alapvetően két részből áll; az északi falon Ádám és Éva bűnbeesése, Dániel próféta az oroszlánok vermében, végül az életfa motívuma látható. A keleti fal tengelyében, a mennyezet alatt Krisztus szimbólumát, az ún. krisztogramot látjuk. Az alatta lévő fülkében búzakalász ábrázolással és pálmaággal övezett trónuson ülő, vörös ruhás alak torzója szerepel. Forrás