Mohácsi busójárás

Hosszú időn keresztül minden évben elmentünk a busójárásra. Szinte egy megszokott családi programnak számított. Aztán úgy valamiért ez abba maradt. Rengeteg kép lett elmentve, illetve valahol még tán a videók is megvannak a felvonulásról. (x évvel ezelőtti kép és videó anyagok elvesztek, mert az akkori memória kártyám berosált mielőtt gépre menthettem volna). Így nem volt ismeretlen számunkra, hogy mire lehet számítani egy ilyen eseményen. ITT bővebben olvashattok ti is arról, hogy pontosan mi is ez az esemény. (És mivel a farsanghoz tartozik, netán érdekelnek a további népszokások kattints IDE) Idén február 20 és 25 között zajlik a busójárás. Vasárnap mindig a legnagyobb forgatag. Úgy határoztunk, hogy idén x év után újra elmegyünk.


Erre a napra ez a program tervezet várta az oda látogatókat:
Farsangvasárnap

9:00 a főutcán népművészeti- és kézműves vásár

9:00-13:00 busóálarc látványfaragás a Kanizsai Dorottya Múzeumban (Kisfaludy u. 9.)

9:30 Régiségek zsibvására a bemutató műhelyben / Kígyó u. 7/a /

10:30-11.30 a Télűzők busócsoport farsangi készülődése a Busóudvarban

10:00 találkozás a Kürtös busócsoport tagjaival a Busóudvarban

10:00 a Kossuth Teátrumban nemzetiségi néptáncműsor (Deák tér 1.)

10:00 a Széchenyi téren busócsoportok ízelítő bemutatkozása

10:00 találkozás a Kolompos busócsoport tagjaival, ételkóstoltatás a szerb templom udvarában (Szerb u. 1.)

10:00 a szerb templom színpadán zenekarok, táncosok, busócsoportok bemutatói

10:00  a Busóudvar színpadán zenekarok, busók, tánccsoportok bemutatói

10:00 „Kettő az Egyben”, vagyis két népi iparművész, egy alkotó műhely (belépődíjas) (Kígyó u. 7/a)

10:30 a Széchenyi téren Sokac táncház Darazsacz István  vezetésével, zene: Poklade

11:00 – 13.00 Találkozás a “Művész Busók – Buso Umjetnici”busócsoport tagjaival a Kanizsai Dorottya Múzeumban.

12:00 a Széchenyi téren Komšiluk együttes koncertje

12:30 Sokac-rév: tánccsoportok, dudások és busók bemutatói, majd a busók csónakos átkelése a Dunán

13:30 Pávkovics István „Páták” emléktáblájának megkoszorúzása a Drugovi busócsoport közreműködésével (Gólya u. 36.)

13:30 a Széchenyi téri színpadon nemzetiségi néptánc bemutató

13:00 a Deák téri színpadon koncert

13:40 a Kóló téren busók és farsangi csoportok gyülekezője

14:00 a Kóló térről a Széchenyi térre busófelvonulás

14:00 a Busóudvar színpadán néptánc csoportok és tamburások bemutatói

14:20 Menyhárt Éva sokac népdalokat énekel a Széchenyi téren

15:30 busóavatás, polgármesteri köszöntő a Széchenyi téri színpadon

15:40  szabad farsangolás a busókkal a belvárosban

16:00 busócsoportok és néptánc csoportok bemutatói a Széchenyi téri színpadon

16:30  farsangi koporsó vízre bocsátása a kompkikötőnél a Bödönhajós csoport  közreműködésével

17:30  Széchenyi téri színpad: a Mohácsi összevont tamburazenekar bemutatója

17:30 Máglyagyújtás a Széchenyi téren –  KÓLÓZÁS a busókkal

20:00  Táncház a busókkal a Duna Irodaházban zene: Orkestar Selo (belépődíjas), (Szabadság u. 4-6.)

Az 5 napos program tervezetet Mohács oldalán mindig meg lehet találni. Nagyon szuper időt fogtunk ki. Roppant kellemes, napos és száraz idő. Semmi hideg nem volt napközben. Estére kezdett kicsit hűlni a levegő. Mire haza értünk, akkor kezdett el szelessé válni az idő. Hangulat jó volt, hangos, kolompos, busókkal teli. Mi, mint csendes látogatók figyeltük az eseményeket, készítettük a képeket, vártuk a felvonulást és meglestük az árusokat. Rengetek ételes, ékszeres, álarcos, busós kofa árulta portékáit. Szuvenírt nem vásároltunk, illetve édességet, forralt bort sem. Inkább csak a hangulatra fókuszáltunk. Tömeg az akadt, helyenként lépésekben lehetett csak haladni. Jó szerivel inkább csak lépésekben, tojó galamb üzemmódban. A maszkarások mellett a buszosoknak is jár egy piros pont, hiszen felkészülve a rengeteg utasra, nem csak a menetrend szerinti egy két járat volt, hanem 2-3 busszal több indult Pécsről Mohácsra és onnan vissza, illetve a pécsi csatlakozások más városokba is jól meg volt oldva, mert lényegileg nem kellett túl sokat várnunk. Bár nem két perc volt az út (összesen kb. 4 óra volt az utazás oda vissza), de "túl lehet élni". Összességében merem ajánlani mindenkinek, akit nem riaszt el a sok ember, a tömeg, a tojó galamb üzemmód, a sok féleszű busó, a hangzavar, az ágyú döngetés, csípi a sokac zenét, a kólózást, még soha nem volt, de kíváncsi rá. 

És íme az én albumom az idei busójárásról. Kattints a képre és megtekintheted az összes képet.

KATTINTS A KÉPRE AZ ALBUMÉRT!

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Dinnyési várpark és a skanzen, Székesfehérvár – Bory vár

Reggel 07:00 – kor volt az indulás, Mernyének vettük az irányt a busszal. Majd valamikor 08:30 körül álltunk meg először Siófokon egy kis pihenőre. 09:15 – kor indultunk tovább. 10:05 – kor megérkeztünk Dinnyésre. Ez volt az első megállónk. Már nagyon vártam a kirándulást is, de ezt a legjobban, hogy végre valahára Dinnyésre érjünk. Valamiért a várak nagyon érdekelnek, minden ami a történeti hátterükkel kapcsolatos, minden információ ami fűződhet egy várhoz, a kinézetük (még mai formájukban is) és úgy egészében minden, ami a vár nagyon el tud kápráztatni. Mikor megtudtam, hogy lehetőségem nyílik elmenni erre a helyre, picit utána olvastam, és még izgatottabb lettem. Azért is olvastam utána, mert előtte még sosem hallottam erről a helyről, sőt azt sem tudtam, hogy létezik kis hazánkban egy várpark. A képek és leírtak alapján kezdtem izgatottá válni. Biztos ti is izgultatok, még így felnőttként is egy -- egy kirándulás előtt, csak azért, mert tudtátok, hogy tetszeni fog és már nagyon, de nagyon várjátok.

DRÉGELY VÁRA

Első körben egy - két apróság, amit olvastam a helyről, és egy néhány tény ami a valóságban is elém tárult. Alexi Zoltán 2012 – ben kezdte el a várparkban a munkálatait, hogy megismertesse másokkal a várak kinézetét, elhelyezkedését, csodálatát. A várpark mellett egy skanzent is kiépítettek. Maga a várpark kialakítása a Nagy Magyarország formáján alapszik. A járda jelképezte az országhatárt. A "határ mentén" fából faragott oszlopok, mindegyiken egy – egy király. Kronológiai sorrendben felállított oszlopok, Magyarország összes királyával. Ez az ország egyetlen anyag hűen megépített várparkja. Idén kapta meg a 2. Guiness rekord díját. Összesen 38 vár található jelenleg a parkban.

Többek között ezeket a várakat láttuk:

• Földvár vára
• Dézna vára
• Sebesvár
• Valkó vár
• Szabolcsi vár
• Poroszlói földvár
• Solymári vár
• Somoskői vár
• Drégely vára
• Siklósi vár
• Réka vára

Alexi Zoltán igyekezett a várakat oda helyezni, ahol valamikor állhattak. A kapun belépve pedig egy hatalmas szobor várja az oda látogatót, Emesét ábrázolja, Árpád ház ősanyját, Álmos anyját. A várakat olyan anyagból készítette A. Zoltán, amilyen anyagokat abban az időben is használtak a vár építése során. Ezért is látható, hogy egyes várak fából, míg más várak kőből készültek. Nagyon részleg gazdag a megépítésük. Nem csak a külső falak, tornyok, tetőszerkezet megépítése van kidolgozva, hanem a vár belső udvar része is, apró létrák, kis ajtók, függők, homokos, kavicsos talaj is található. 

 Emellett táblák figyelmeztetnek arra, hogy:

Saját felelősségre látogatható, építményekhez, várakhoz, kiállítási tárgyakhoz nyúlni, felmászni, nyílt lángot használni, dohányozni tilos.

A Skanzent is igyekeztek korhűen felépíteni. Kőfaragó, kézmíves, kovács, fazekas, ötvös műhelyeket, standokat állítottak fel, házakat, melyek nádtetős verem házak voltak szegényeknek. A műhelyeket korhű eszközökkel, termékekkel tettek tele. Valamint állt egy fából készült kis templom is, melybe nem csak emberi látogatók voltak, hanem a skanzen egyik kukorékoló kis kakasa is betotyogott. Ő mellette még nem egy rackajuh és kakas, illetve csirke is volt. A skanzen mögött pedig nyugodtan legelésző tehenek is szemeztek velünk. A látvány világ az Árpád kori életet terítette elénk. Kézművesek sokat dolgoztak akkoriban, vad talaj váltó gazdálkodás, szerves trágyás följavító, állat tenyésztő, növény termesztő életmódot éltek. Ezen tevékenységek elválaszthatatlanok voltak az akkori szegények mindennapjaitól. A hely pozitívuma, hogy roppant magával ragadó, visszahúzza az embert az időben, csodálatos, pazar látvány. Negatívuma a kirándulásnak, hogy csak egy órát töltöttünk ott, ami számomra NAGYON kevés volt! Annyira, de annyira ott tudtam volna még maradni még legalább egy órát. Aki úgy tervezi, hogy meglátogatja a dinnyési várparkot annak azt tanácsolom, úgy készüljön, hogy minimum két órát szánjon a parkra, így kényelmesen körbe járhatja, megcsodálhatja Alexi Zoltán remekművét. Csak tanácsolni tudom mindenkinek!

Ezt követően Székesfehérvárra mentünk. Az Öreg hegyi máriavölgyi Panoráma étterembe mentünk. Közel 30 ° C – os meleg volt a kirándulás napján. Induláskor ettünk pár szenyót, így mire az étterembe értünk, nem voltam éhes. De ehhez lehet hozzá tett a nagy meleg is. Így igazából csak egy kávét és egy cola – t ittam. Az utca nagyon tetszett. Csendes, sok fa állt az utcában így nagyon zöld hatású volt. Az étterem szó szerint egy köpésre volt a Bory vártól, közvetlen mellette pedig egy apró park, egy mellszoborral, ami Bory mestert ábrázolta. Körülötte apró, színes kis virágok voltak, mellette pedig egy kis vasút amivel a környéket körbe lehetett járni.

A kis csatangolós, étkezős program után bementünk a Bory várba. A váron belül egy kisebb szobor csoport fogadott minket. Meglepően sok fa, bokor és virág volt a szobor csoport és a vár körül. Míg vártunk a sorunkra nekem erről a látványról is kedvenc íróm, Stephen King jutott eszembe. A Rózsa vére című filmben látható hasonló kép sor egy szobor csoportról, hátterében egy nagy várral, körül ölelő zölddel. Egy apró szárnyú, gömbölyded angyalka a vár mellett, míg sejtelmesen mosolyog és néz előre, mellette egy fej, szarvakkal, ki már egy idősebb férfi, vagy tán maga az ördög arca? A vár előtt ők vigyázzák, figyelik a területet s minél tovább nézed, annál inkább úgy érzed, hogy téged figyelnek árgus szemekkel, mintha már csak azt várnád mikor mozdul meg a szobor, hogy lássa a hosszú évek óta lakatlan várukba milyen lélek akar bemenni.


A bejutás után egy lépcsőn mentünk fel, amit tanú helynek neveztek, itt Bory Jenő képeit helyezték el a falakon. A torony díszítő festését pedig Bory Klára követte el a falakon valamikor 1932 tájékán. 1998 és 2001 között Mayer József kőműves és fia rekonstruálták a falfestményeket, díszítéseket. A toronyban felfelé szinte végig ezeket lehetett látni. Fél úton egy szobába is be lehetett térni. Ez volt a Vagyóci szoba. A toronyban nem csak belül lehetett közlekedni, hanem a legtetejére is lehetett, kint a terasz részen (nem tudom régen ennek mi lehetett a neve, vagy, hogy váraknál hogy mondják ezt a részt) egy igen hatalmas részt beláttunk. Nem csak magát a Bory várat és a hozzá tartozó részt, hanem a mai város látképéből is kaptunk jócskán. Mondhatni igazán letaglózott a látvány. Maga a virágos, zöldellő park rész ami a várhoz tartozott, már lent a földszinten a fűben járva is fenségesen gyönyörű volt, de felülről nézve is iszonyatosan gyönyörű volt, tán azért is, mert az embernek nem mindig akad lehetősége ilyen magasságból, egy vár toronyból nézni a növények adta csodákat.

A váron belüli udvarban, vagyis a vár kertben különböző méretű szobrok voltak.

Többek között:

• 1930 körül, márványból készült Asztrik püspök
• 1938 – ban bronzból épült Szent István
• 1940 – ben márványból készült Szent Antal
• 1922 –ben márványból készült Árpád házi Szent Margit
• Egy csoportban --> Ádám, Éva, Kain és Ábel
• Kain amint egy véres kezet csodáltunk 
• Anonymus
• A vár kertből nyílt egy ajtó a Hitvesi Szeretet kápolnájába

Egy másik toronyba felfelé menet, bal kéz felől a fal sárgára volt festve, melyen egy kép volt. Bory Jenő: Asztali áldás képe, 1934 körüli időből. Kovács Árpád 1988 – ban restaurálta. A Szent Királyi családról 1938 – ban készült egy kép, ami sajnálatos módon (az okát nem tudom) 1960 – ban megsemmisült. Egy fennmaradt dokumentáció alapján Kovács Árpád 1998 – ban rekonstruálni tudta.

A Bory vártól eljőve Székesfehérvár egyik terén felállított Országalmájához tértünk. Onnan a kis vasúttal város nézésre indultunk. Közvetlen az Országalma mellett a valamikori Ferences rendháza állt, ami ma az Egyházmegyei múzeum, tovább haladva a régi Szent István korona helyén ma a Barokk kapu áll. A régi megye háza helyén pedig az új magyar képtár található. Nem messze tőle pedig az Új megye háza, mely klasszicista stílusban épült. Tovább haladva láthatóvá válik a Karmelita templom ami az 1700 –as években hajdani szemináriumokkal egybe épülve, ma idős papok otthonává vált. A másik oldalon pedig a Pelikán udvart csodálhatjuk meg, ahol maga Petőfi Sándor is fellépett, Borostyán álnéven az 1800 – as években. Valamivel messzebb az Árpád fürdő található, mely 1905. 12. 05. dátumával indult útnak, szecessziós stílusú műemlék, korabeli stukok, dísz burkolat, mozaikos török fürdő. Ezután megcsodálhattuk azt az altemplomot ahol III. Béla és felesége sírja található. Nem messze a templomtól a Hősök tere, a Királyi templom romjai, ahol Imre herceg született. Jót mosolyoghattunk egy a városhoz szintén tartozó nevezetességen, Kati néni szobrán, ugyanis a hiedelem szerint, aki megérinti Kati néni orrát azt szerencse éri.

Ezt követte egy újabb monumentális épület, mely 1720 – ban épült. Ez az eklektikus épület nem más, mint a Weöresmarty Mihály színház. Majd az 1902 –ben épült Törvény háza, a Virágóra, a Rózsás ház látképe tárult elénk. Utóbbitól valamivel feljebb egy kisebb parkban Prohászka Ottokár szobra és Szent László mellszobra állt. Majd az a Rom kert, amelyet 1018 –ban Szent István helyezhetett erre a helyre. A következő a Bazilika romjai voltak, melyet Mátyás király korában építettek, gótikus stílusban, 1000 férőhelyes volt, ezt követte a mauzóleum, amit augusztus 20. -- a előtt egy héttel nyitnak csak meg. A Zichy ligetben megcsodálhattuk Ybl Miklós mellszobrát, ahol van egy csipkeszerű zene pavilon. Maga a Liget Zichy Jenőről kapta a nevét. Emellett van egy Táncház, ami akkor 30 fővel indult és a nemzetközi nép tánc fesztivál is itt volt tartva. Itt voltak az állami élet legfontosabb eseményei is, mint pl.: 1222 – ben az Aranybulla, vagy a királyi avatások. Nagy számba voltak építkezések akkoriban, ezért is maradhatott ránk ennyi csodálatos épület a régi időkből. Sajnos ez csak az 1600 – as évek elejéig tartott, ugyanis a török megszállás miatt a város kezdett elnéptelenedni. A városi uszoda mellett Pásztor János balatoni sellők szobra látható. A városi strand megépülése előtt savanyú vizet találtak, amely után kút épült, majd ezután épült meg a strand. Az akkori polgármester után kapta a nevét: Csitári Strand. A kis vasúton a Für Elise zenéje csak egyszer csendült fel, végig Abba dalok szóltak

17:47 körül indultunk vissza, 18:15 – kor Siófokon megálltunk, majd egy rövid pihenő után már mentünk is tovább. Bonyopusztán viszont ismét egy kényszer pihenő miatt meg kellett állni, úgy 35 – 40 percre, ugyanis a busz hűtővízével és ventilátorával meg valami csővel gondok akadtak. De a sofőr megoldotta és így 19:40 körül már tovább is gurulhattunk, hogy haza érve egy jó nagyot pihenhessünk. Összességében nagyon tetszett a kirándulás. A kis vasúton elhangzott történelmi információk számomra nagyon hasznosak voltak, bár a rövid időtartam miatt elég soknak, tömörnek tűnt. Az alábbi képekre kattintva megtekinthetőek az ott készült képek. Bory mester  képére kattintva a Székesfehérvári Bory vár, míg a Várparkra kattintva a dinnyési várpark albumát nézhetitek meg.

BORY MESTER

VÁRPARK

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Skóciai Szent Margit emléktúra

Minden évben megrendezésre kerül a Skóciai Szent Margit emléktúra. Tavaly már részt vettem ezen a túrán. (A bejegyzés EZEN a linken érhető el) A munka helyem által nyílt lehetőségem részt venni tavaly is és idén is. Ennek a kirándulásnak (nekem) a táj szépsége és annak nehézségi szintjei amik hívnak az erdő talaj taposására. Nyilván, mivel ez egy emléktúra, így valószínűleg mindenki számára mást jelent az őszi időben a lehullott színes avaron menni. Tavaly Pécsváradról indulva haladtunk Mecseknádasd felé, idén pedig fordítva. A célból lett a start, a kiindulási pontból pedig az érkező hely. Minden évben cserélődnek.

Igazán gyönyörű és lélegzet elállító a színes erdő, mely a november színeiben pompázik s a nedves, kissé hűvös idő ellenére a sár elfelejtődve sárgállik az ember szeme előtt. Millió egy falevél táncol a fa ágain az apró szellő nyomán, míg a sarat takarja a többi társ, mely már pirosan, zölden s barnán látatja ereit. A légiesen finom, tiszta és oly láthatatlan levegő olykor nehéz, ha felmész, de mégis oly könnyed és üdítően friss a fák adta lég. Az erdő mélyén egy más világ, egy pompa vár, akár fel, akár le, minden út egy kihívás volt számomra. Nem vagyok gyakorlott túrázó, ezért merem ezt leírni. De így is merem tanácsolni, más hozzám hasonló erdő kedvelőnek, hogy menjen el túrázni. Persze csak és kizárólag úgy, hogy tájékozódik előtte. Útvonal, útviszonyok, időjárás. Vagy induljon útnak olyannal aki ismeri a terepet. Mi velünk túra vezetők indultak el. Idén sem bántam meg, hogy elmentem, a kolléganőim akik velem tartottak sem bánták meg, hogy eljöttek. Ami biztos, hogy jövőre is menni akarok. Erről, a számomra fantasztikus élményről hoztam néhány képet amit most ebben a bejegyzésben meg is mutatnék nektek.
Az alábbi képre kattintva megtekinthető a galéria.

Kattints a képre!

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!