Budapest: Séta a Budai Várnegyed mélyén és magaslatain

 Ez a fővárosi túra egyáltalán nem kímélte a lábainkat, de a budai Várnegyed ódon hangulata, a macskaköves utcák és a történelem megelevenedő szelleme minden egyes megtett méterért bőségesen kárpótolt bennünket.

PART 1: A mélyben – A Labirintus és a lépcsők

A Déli pályaudvarról indulva gyalog céloztuk meg a Várhegyet, az Úri utca irányába haladva. A feljutás már önmagában megadta a nap alapozó fizikai kihívását: ha jól számoltuk, pontosan 176 lépcsőfokot küzdöttünk le felfelé, és ebben még benne sem voltak a várfal kezdésénél lévő lépcsősorok a Sziklakórház Atombunker szomszédságában. A szuszogós kaptató után kifejezetten jól esett megérkezni a csendes, történelmi utcákra.

A Budavári Labirintus a föld alatti, természetes karsztforrások és ember alkotta járatok összetett rendszerével egészen rejtelmes, sötét és párás világba kalauzolt minket. Bár a kanyargós, dohos alagutakban könnyű lenne elveszíteni az irányérzéket, a kb. boka magasságában elhelyezett zöld "EXIT" táblák megbízhatóan mutatják a helyes utat.

A föld alatti homályban történelmi alakok szobrai köszöntöttek minket: III. Béla, Mária Terézia, Janus Pannonius és Mátyás király alakja sejlett fel a meleg fényű lámpák alatt. A séta legvégén, a legsűrűbb ködben Drakula gróf börtönzésének emléke fogadott – a legenda szerint ugyanis Mátyás király itt tartotta évekig fogságban a hírhedt erdélyi vajdát, Vlad Țepeșt.

PART 2: A magasban – Halászbástya, Mátyás-templom és a történelmi panoráma

A hűvös, nedves kőjáratokból a felszínre visszatérve a Nagyboldogasszony-templomhoz (a közismert Mátyás-templomhoz) sétáltunk. A csodás, színes Zsolnay-kerámiacserepekkel fedett gótikus remekmű és a szomszédos Halászbástya fehér kőcsipkéi mindig lenyűgözik az embert.

A Halászbástya neoromán teraszairól nyíló panoráma az alant kanyargó Dunával, a hidakkal és a fenséges Parlamenttel egyszerűen megunhatatlan látvány. A bástya maga a középkori várfal azon szakaszára épült, amelyet a hagyomány szerint a halászok céhe védett – innen ered a világhírűvé vált elnevezése is.

Miután kigyönyörködtük magunkat a főváros látképében, komótos, levezető sétával visszaindultunk a Déli pályaudvarra, egy újabb tartalmas, sokat lépkedős városon átvágó menet végére pontot téve.

Siklós: Várkapitányok, fegyverek és egy csipetnyi huncutság

 A Dráva-sík síkságából markánsan kiemelkedő Siklósi vár az egyik legépségben fennmaradt, legimpozánsabb történelmi erődítményünk. Ahogy közeledünk hozzá, a 13. század óta szilárdan álló, vaskos várfalak szinte megbabonázzák az utazót. Az évszázadok során olyan neves történelmi családok uralkodtak és formálták itt a magyar történelem menetét, mint a Garaiak, a Perényiek vagy a Batthyányak. A vár falai szinte lélegeznek, minden egyes megmunkált kőhöz tartozik egy-egy monda, ostrom vagy történelmi tény.

Fegyverek súlya és a történelem sötét oldala

A várlátogatást alaposan, komótosan végeztük el, egyetlen szárnyat vagy kiállítást sem hagytunk ki. A fegyverteremben és a hadtörténeti kiállításon döbbenetes volt kézzelfogható közelségből látni, mekkora és milyen irdatlanul nehéz fegyverekkel harcoltak elődeink. A valóságban a pallosok, csatakerekek és páncélok sokkal robusztusabbak, töményebbek, mint ahogy azt a kosztümös filmek alapján az ember elképzeli.

A várbörtön mélyére leereszkedve a hangulat gyökeresen megváltozott. A dohos, hűvös levegő, a középkori kínzóeszközök és a boszorkányégető kiállítás komor, szinte fojtogató atmoszférát árasztott, hűen és nyersen idézve fel a korabeli igazságszolgáltatás kegyetlen valóságát.

Kovácsműhelyi kacagás és a török kor emlékei

A történelemóra sötét komolyságából való visszatérést a vár földszintjén működő kovácsműhely garantálta. Az ott dolgozó, óriási dumájú és ízes beszédű kovácsmester nem fukarkodott a poénokkal! Egy óvatlan pillanatban a gyanútlanul araszoló női turistákat zárta be random módon egy nagy vaskalitkába, azzal a felkiáltással, hogy "utcai pletykálásért" jár a büntetés! A rögtönzött jelenet hatalmas kacagást váltott ki az egész nézelődő tömegből.

A várjárás fáradalmait a legfelső szinten egy jól megérdemelt, gőzölgő kávéval zártuk, miközben a teraszról gyönyörködtünk a Villányi-hegység és a Dráva-sík elterülő panorámájában. Levezetésként átgyalogoltunk a falu szívében álló Malkocs bég dzsámijához, amely a török hódoltság korának egyik legszebben helyreállított, autentikus és csendes emléke a környéken.

Komló: Kis terület, hatalmas élmények a Mini Zoo-ban

 Még a leghosszabb, legkeményebb erdei menetelések és hegymenetek közepette is jól esik néha egy kis kötetlen lazítás. Olyan pillanatok ezek, amikor nem a szintemelkedést és a kilométereket pörgetjük a túraórán, hanem egyszerűen átadjuk magunkat a természet és a jelen apró örömeinek. A mecseki dombok ölelésében fekvő Komló szívében található Mini Zoo pontosan ezt az élményt nyújtotta nekünk.

Bár nem egy több hektáros, bejárhatatlan vadasparkról beszélünk, pont ez a kompakt, családias méret adja az igazi varázsát: átlátható, tiszta, példásan ápolt és rendkívül közvetlen.

Közvetlen találkozások a természet lakóival

A park legnagyobb értéke a hihetetlenül közvetlen ember-állat kapcsolatban rejlik. Számos állatfajjal nem méterekre húzódó kerítések mögött, hanem egészen közelről, szinte karnyújtásnyira lehet találkozni. Az ápolt kifutók és ösvények között sétálva pihe-puha nyulak, kíváncsi tekintetű kisebb majmok, a látogatók között magabiztosan fel-alá sétáló macskák és szelíd tekintetű őzek társaságát élvezhetjük. A zárt, biztonságos terráriumokban pihenő hüllők és kígyók csendes jelenléte adott egy kis kellemes, hűsítő borzongást a látogatáshoz.

A nap sztárjai: a pimasz kecskék

A nap abszolút kedvencei és megkérdőjelezhetetlen sztárjai azonban egyértelműen a szemtelen kecskék voltak! Amint megneszelték a látogatóknál lévő csemegés dobozokat, azonnal beindult az összehangolt kuncsorgás, a kerítésre ágaskodás és a legpimaszabb próbálkozások. Egyszerűen nem lehetett betelni a mutatványaikkal, az ember csak állt ott és nevetett a pofátlan, de tündéri akcióikon.

Gyerekkorunkban nekünk is voltak kecskéink otthon, így nyilván a nosztalgia meleg érzése is dolgozott bennünk a kerítés mellett állva. De megkockáztatom: a pimaszságuk, az életkedvük és a közvetlenségük miatt amúgy is pillanatok alatt a szívünkhöz nőttek volna.