08:15 után indultunk el az Orfű-Abaligeti elágazás parkolójától. Első pihenőnk a Gubacsos forrásnál és a felújítás alatt álló turistaháznál volt. Némi helytörténetet kaptunk hírül eme hellyel kapcsolatban, miszerint a Gubacsos kulcsosház a Mecsek egyik gyöngyszeménél, Orfűnél található, kicsivel a Gubacsos forrás és a műút fölött, az erdőben, a kék kereszt és a sárga turistaút metszésében. A Gubacsos kulcsosház nonprofit erdei menedékházként működik a Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub (PTKK) kezelésében. Innen kicsit felfelé haladtunk a Kutya-sír felé. Vadásztacskó sírja a Gubacsos-kulcsosháztól nem messze nyugatra, közel a sárga sávjelzésű turistaúthoz, jobbra egy nagy töbör túlsó végénél látható, színes kerámialapokkal borítva. Előtte egy alumínium táblán a következő szöveg olvasható: "Itt alussza örök álmát az a vadász tacskó, aki gazdáinak sok örömet, vadászélményt szerzett. Hű kis kutyaszíve 1976. III. 8-án dobbant utoljára. Élt hat évet." Eme rész mondhatni kissé szíven ütött, hiszen én is egy gyönyörűséges tacskó barátja lehettem, ki sajnálatos és titokzatos módon, immáron 3. hónapja nem talál haza. 6 éves volt, az én tacsim, mikor tavaly novemberben útnak indult s még nem tért haza. Akkor a kutya sírnál, álltam s azt kívántam: "Oh én édes kis Morzsikám, bár haza jöhetnél én hozzám!" Felérve a tetőre, balra fordultunk és szép szálerdőben, jelzetlen, kényelmes, erdészeti utakon haladtunk a több emelet mélységű „töbör országban”. Megismerkedtünk kialakulásukkal és az alattuk megbúvó barlangok keletkezésével. A téli évszakban megnézhettük a sok tavaszi virágot, melyek az indokolatlan meleg hatására előbújtak az avarszőnyeg alól. A fekete és az illatos hunyorról hallhattunk érdekes szavakat, mely szerint e virág, leginkább a Mecsekben honos. Valamint a körülöttünk magasló gyertyánok, bükkök s tölgyek és hangot érdemeltek, valamint őshonos génállományuk is. E területen fekszik a vízbázis, mely az abaligeti cseppkőbarlang vízelvezetésének része. Vezetőnk szerint esős időben igazán szép, érdekes látni való e terület.
Ezután kicsit letértünk a túra útról, amolyan felderítetlen területre térve bemutatásra kerültek a csemeték, valamint a közel 80 éves bükk fák. Majd a turistautakat keresztezve ki értünk az abaligeti legelő gerincére, ahonnan csodálatos panoráma tárult elénk. Ezen az útvonalon néhol igen sáros volta az út. Artúr kutyus élvezte a legjobban a sarat és a pocsolyákat. Nagyon aranyos volt, ahogy játszadozott:) És a panoráma tényleg nagyon csodás volt. Míg mi gyönyörködtünk, Artúr megpihent. A társaság egy része más út vonalon ment, mi pedig innen, az abaligeti legelő gerincéről a Vacak-forráshoz ereszkedtünk le, majd mellette felfelé elhaladva ismét a gerincen folytattuk utunkat. Ott pedig már ismét társainkkal folytattuk tovább. A kéktúra útvonalán értünk be Abaligetre, ahol a tavak mentén a cseppkőbarlang volt a cél. Az abaligeti polgármester fogadott minket, néhány kedves szóval s finom, frissen sült pogácsával. Túra vezetőnk sok érdekes dolgot elárult a denevérek párzási időszakáról, téli álmukról, miért ne zaklassuk őket, mit kell tennünk, ha a számára normálatlan helyre azaz lakásba kerül, mivel táplálkozik s ehhez hasonló érdekességeket. Ezután sokakat busz vitt el vagy Pécsre vagy vissza az elágazáshoz. Mi pedig az út mentén vissza sétáltunk, majd onnan kocsival haza tértünk, hogy a napot babgulyással, lángossal a hasunkban kipihenjünk.
Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!
