Siklós: Várkapitányok, fegyverek és egy csipetnyi huncutság

 A Dráva-sík síkságából markánsan kiemelkedő Siklósi vár az egyik legépségben fennmaradt, legimpozánsabb történelmi erődítményünk. Ahogy közeledünk hozzá, a 13. század óta szilárdan álló, vaskos várfalak szinte megbabonázzák az utazót. Az évszázadok során olyan neves történelmi családok uralkodtak és formálták itt a magyar történelem menetét, mint a Garaiak, a Perényiek vagy a Batthyányak. A vár falai szinte lélegeznek, minden egyes megmunkált kőhöz tartozik egy-egy monda, ostrom vagy történelmi tény.

Fegyverek súlya és a történelem sötét oldala

A várlátogatást alaposan, komótosan végeztük el, egyetlen szárnyat vagy kiállítást sem hagytunk ki. A fegyverteremben és a hadtörténeti kiállításon döbbenetes volt kézzelfogható közelségből látni, mekkora és milyen irdatlanul nehéz fegyverekkel harcoltak elődeink. A valóságban a pallosok, csatakerekek és páncélok sokkal robusztusabbak, töményebbek, mint ahogy azt a kosztümös filmek alapján az ember elképzeli.

A várbörtön mélyére leereszkedve a hangulat gyökeresen megváltozott. A dohos, hűvös levegő, a középkori kínzóeszközök és a boszorkányégető kiállítás komor, szinte fojtogató atmoszférát árasztott, hűen és nyersen idézve fel a korabeli igazságszolgáltatás kegyetlen valóságát.

Kovácsműhelyi kacagás és a török kor emlékei

A történelemóra sötét komolyságából való visszatérést a vár földszintjén működő kovácsműhely garantálta. Az ott dolgozó, óriási dumájú és ízes beszédű kovácsmester nem fukarkodott a poénokkal! Egy óvatlan pillanatban a gyanútlanul araszoló női turistákat zárta be random módon egy nagy vaskalitkába, azzal a felkiáltással, hogy "utcai pletykálásért" jár a büntetés! A rögtönzött jelenet hatalmas kacagást váltott ki az egész nézelődő tömegből.

A várjárás fáradalmait a legfelső szinten egy jól megérdemelt, gőzölgő kávéval zártuk, miközben a teraszról gyönyörködtünk a Villányi-hegység és a Dráva-sík elterülő panorámájában. Levezetésként átgyalogoltunk a falu szívében álló Malkocs bég dzsámijához, amely a török hódoltság korának egyik legszebben helyreállított, autentikus és csendes emléke a környéken.

Komló: Kis terület, hatalmas élmények a Mini Zoo-ban

 Még a leghosszabb, legkeményebb erdei menetelések és hegymenetek közepette is jól esik néha egy kis kötetlen lazítás. Olyan pillanatok ezek, amikor nem a szintemelkedést és a kilométereket pörgetjük a túraórán, hanem egyszerűen átadjuk magunkat a természet és a jelen apró örömeinek. A mecseki dombok ölelésében fekvő Komló szívében található Mini Zoo pontosan ezt az élményt nyújtotta nekünk.

Bár nem egy több hektáros, bejárhatatlan vadasparkról beszélünk, pont ez a kompakt, családias méret adja az igazi varázsát: átlátható, tiszta, példásan ápolt és rendkívül közvetlen.

Közvetlen találkozások a természet lakóival

A park legnagyobb értéke a hihetetlenül közvetlen ember-állat kapcsolatban rejlik. Számos állatfajjal nem méterekre húzódó kerítések mögött, hanem egészen közelről, szinte karnyújtásnyira lehet találkozni. Az ápolt kifutók és ösvények között sétálva pihe-puha nyulak, kíváncsi tekintetű kisebb majmok, a látogatók között magabiztosan fel-alá sétáló macskák és szelíd tekintetű őzek társaságát élvezhetjük. A zárt, biztonságos terráriumokban pihenő hüllők és kígyók csendes jelenléte adott egy kis kellemes, hűsítő borzongást a látogatáshoz.

A nap sztárjai: a pimasz kecskék

A nap abszolút kedvencei és megkérdőjelezhetetlen sztárjai azonban egyértelműen a szemtelen kecskék voltak! Amint megneszelték a látogatóknál lévő csemegés dobozokat, azonnal beindult az összehangolt kuncsorgás, a kerítésre ágaskodás és a legpimaszabb próbálkozások. Egyszerűen nem lehetett betelni a mutatványaikkal, az ember csak állt ott és nevetett a pofátlan, de tündéri akcióikon.

Gyerekkorunkban nekünk is voltak kecskéink otthon, így nyilván a nosztalgia meleg érzése is dolgozott bennünk a kerítés mellett állva. De megkockáztatom: a pimaszságuk, az életkedvük és a közvetlenségük miatt amúgy is pillanatok alatt a szívünkhöz nőttek volna.

Tapolca: A barlangi evezéstől a Malom-tó bájáig

 Tapolca városa nem pusztán egy megálló a Balaton-felvidék kapujában, hanem egy föld feletti és föld alatti időkapszula, ahol a víz, a kő és a történelem elválaszthatatlanul összefonódik. Amikor megérkeztünk a Főtérre, a hamisítatlan, békebeli kisvárosi hangulat azonnal magával ragadott bennünket. A tér jellegzetes, patinás épületei és a központban magasodó Szentháromság-szobor méltóságteljes nyugalmat árasztanak, miközben a lábunk alól hallhatóan és érezhetően pulzál valami sokkal ősibb: a mélyben rejtőző, kanyargós karsztjáratok világa.

A Tavasbarlang titkai

A Tapolcai-tavasbarlang története egészen 1903-ig nyúlik vissza, amikor egy egészen szokványos kútfúrás során, a föld mélyén munkálkodó mesterek teljesen véletlenül bukkantak rá erre a csodára. Az akkori felfedezést gyorsan követte a felismerés, s alig egy évtizeddel később, 1912-ben már a nagyközönség előtt is megnyílt a barlang. Ezzel Tapolca büszkélkedhetett Magyarország legelső, villanyvilágítással ellátott és turisztikai célra hasznosított barlangjával. A mészkőjáratokat az évmilliók során a feláramló meleg és a felülről beszivárgó hideg karsztvizek formálták ki. A barlang microklímája páratlan: a kristálytiszta, magas páratartalmú levegő és az állandó, 18-20 °C körüli hőmérséklet kifejezetten frissítően hat a városi séta után.

Evezőcsapások a sötétségben

Bátyámmal életünkben először ültünk csónakba, és a sors úgy hozta, hogy mindjárt a föld alatt kellett próbára tennünk a tengerész-képességeinket! A föld alatti stégnél állva volt bennünk egy kis egészséges hezitálás: néztük a szűk, derengő fényben úszó sziklafolyosókat és a vízen finoman ringó fémcsónakokat. Végül nem haboztunk, bevállaltuk és bepattantunk a kishajóba.

A döntést egyetlen másodpercig sem bántuk meg. Ahogy a lapát szeli a tükörsima, azúrkék vizet, a sziklafalak néhol annyira beszűkülnek, hogy karnyújtásnyira, vagy még közelebb vannak az ember fejéhez. A mesterséges fények játéka a nedves mészkőfalakon és a türkiz színű vízfelületen olyan hatást kelt, mintha egy mesebeli mesterséges alagútban haladnánk. Az evezés ritmikus csobbanása és a fejünk felett alacsonyan húzódó sziklamennyezet közelsége felejthetetlen, életre szóló élményt adott.

Tapolca belvárosa és a Malom-tó

A tapolcai Tavasbarlang közvetlen közelében található a hangulatos Malom-tó, amely a város egyik legszebb, legromantikusabb része.

• Hangulatos tópart és a csodás látvány: A tavat régi, patinás épületek és árnyas fák övezik. A tóparti sétányon tett séta során lenyűgöző látványt nyújtanak a mediterrán hangulatú teraszok és a vízben tükröződő épületek.

• A gyönyörű halak: A Malom-tó kristálytiszta, meleg vizű források által táplált vizében rengeteg hatalmas, színes koi ponty és aranyhal úszkál, amelyeket a partról vagy a víz fölé nyúló kis teraszokról egészen közelről meg lehet csodálni.

• A festett lépcső: A tó szomszédságában lévő, híres festett lépcső egy igazi művészeti alkotás a tónál: a lépcsőfokokra szemből nézve egy gyönyörű, úszó koi ponty képe rajzolódik ki, amely a város egyik legnépszerűbb fotózási pontja.

• A malomkerék a fal mellett: A tó szélén, az egykori vízimalom patinás falához támaszkodva áll a hatalmas, lapátos fa malomkerék, amely folyamatosan forog a tóba folyó patak vizétől, felidézve a helyszín több évszázados történelmét.