Egy, a napokban történt, számomra igazán érdekes és egyben elgondolkodtató történetet szeretnék nektek elmesélni. Egy csendes, nyugodt, őszi nap, mikor csak én és a kis kutyám voltunk otthon. Olyan időpontban, mikor teljes mértékkel kizárt dolognak tartottam, hogy egy másik családtag haza jöjjön. Sem tv, sem rádió, sem a telefonról nem szólt semmi. Kis kutyám csak akkor ugat, ha valaki be akar jönni a kapun, vagy az ajtón. Ugat, ha válaszol a többi kutyának.. Morog, ha az ölemben tartom és valaki úgy közelíti meg, úgy akarja megsimogatni. Tutul, ha mentőt, fagyis kocsit hall, tutul, ha délben csörög a rádiós óra.
Épp mosogattam a konyhában, mellettem Logannel, mikor arra lettem figyelmes, hogy arrébb totyorászik, nyíl egyenest egy olyan terület felé, ahol egy amolyan kis spájz van, ajtó nélkül. Csak a hűtő, egy kis szekrény és egy ruha fogas található abban a helyiségben. Logan meg áll, felfelé néz és ugatni kezd. Hangosan ugatni kezdett felfelé. Mérgesen, határozottan, mintha egy kis morgás is lett volna. Megálltam, nem mozdultam, csak hallgatóztam. Nem jön senki. A bejárati ajtó ráadásul ellenkező irányban van. Síri csend. A szomszéd kutyák nem ugatnak. Nincs se mentő, se fagyis. Logan rám néz, két bátortalan lépés előre, majd ismét morog, határozottan, mérgesen ugatni kezd. Felfelé. A hideg ki ráz. Vajon mit lát, amit én nem? Mintha tojásokon lépkednék, óvatosan, kicsit félve, közelebb totyogok. Választ remélve kérdem kis kutyámat: Mit látsz? Van itt valami? Félőn rám tekint, szorosan a bokámhoz bújik. Lesi minden mozdulatom, követi tetteimet. Bár elég bátortalanul, de körbe lesek. Elhúzom a ruhákat, szekrény alá lestem, a hűtőt is kinyitottam. Még mindig semmit nem látok. A hideg még mindig ráz, hiszen Logan néhány finom falat reményében mindig jön velem a hűtőhöz. Most meg sem merte közelíteni, csak a távolból figyelt és várt. Majd megnyugtatóan megsimítottam, ott nincsen semmi. Eljöttem, ő még maradt egy pillantás erejéig. A tekintetén láttam, nem hazudhatok, hisz én sem voltam nyugodtabb attól, hogy nem láttam semmit. Mert ő látta, ő tudta, hogy valaki, vagy valami, igen is ott volt, valaki aki magasabb volt nála, akit nem ismert, akitől félt. Ott volt az, akihez beszélt, akinek ugatott és morgott. Akit a gazdi valamiért nem látott. Azóta sem ismétlődött (még) meg ez a jelenet, és előtte sem volt ilyen, vagy ehhez hasonló. Úgy láttam Logan is épp úgy megriadt, mint ahogy én is.
Félre értés ne essék, nem spirituális bejegyzést szándékoztam veletek megosztani, pusztán nyomot hagyott bennem ez a röpke jelenet. Olvasgattam ezt-azt ezzel a témával kapcsolatban. A lényeg szinte mindenhol ugyan az volt. A kutyák (és a macskák is) képesek olyan dolgokat is látni, érzékelni, amit mi magunk emberek nem vagyunk képesek érzékelni. Nem feltétlen arra gondolok, hogy egy kutya látó képességekkel rendelkezik. Sokkal inkább arra, hogy van az a plusz kedvenceinkben ami bennünk nincs meg. Kíváncsian várom, hogy ti mit gondoltok ezzel kapcsolatban.
Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése