Üzenet a rongálóknak

 

 

Már előző cikkemben említett kis erdőben valamivel több mint egy hónapja újították fel a „glorietteknél” található padokat. Új fapadok, szépen lefestve, öröm volt rájuk nézni. És még kihasználva a kellemes őszies időt így az erdőcske melletti tóhoz is elsétáltam.

A tó mellett újabb 2 pad melyhez mondhatni amolyan tetőszerkezetet is készítettek, Szabad könyvtár néven fut ez a két kis „faépítmény”. Számomra, aki szeret olvasni és a szabadban lenni egy csodálatos élmény volt rábukkanni a szabad könyvtárra. Tehát le is ültem és meg is néztem a könyveket. Bár elég régiek és nem éppen az én ízlés világom, de mégis csak bele bele lapozgattam egy néhányba. És észre sem vettem ahogyan lassacskán 2 órát eltöltöttem. Majd egy kedves ember is társult. Mint kiderült ő szerelte fel a polcokat. Elmesélte, hogy a város polgármestere és a könyvtár ötlete volt, hogy néhány mondhatni leselejtezett könyvet ki tegyenek az arra járóknak. Dicsértem is jó szerrel. Mi lehetne csodásabb egy kellemes napsütéses délutánon, tóparton olvasgatni, s mellettünk horgászok hada türelmesen várja a kapást, a túl parton az erdő széle ahol mókusok és madarak lepik el a fákat. Gyönyörű látvány. A könyveket abban az esetben lehetett haza vinni, ha kiolvastuk hozzuk vissza, vagy ha meg szeretnénk tartani hozzunk helyette másikat. Sajnos nem tartott örökké a szabad könyvtár és az erdő felújított gloriettjeinek szépsége, tisztasága. Kedves fiataljaink és hajléktalanjaink már bele rondítottak. Fekete, alkoholos filccel össze firkálták a padokat. A hajléktalanok pedig az erdőben tüzeltek. Amit csak találtak összeszedték és elégették ahol épp kedvük tartotta. A tűzrakónál pedig mustáros üvegek és egyéb flakonok hevertek, a kukából pedig már kiestek a boros és sörös üvegek a hétvégi heje-huja után, Közmunkás ismerőseimmel beszélgettünk is sokat az esetről, de sajnos nem tudni kik voltak.

Kívánnám, hogy kedves rongáló kortársaim olvassátok soraim és ne rontsátok le azt mi szép, ne tegyétek olyanba a kezetek ami jobb, tisztább nálatok. Ha kérhetném ne az erdőben szívjatok, és ha alkoholizáltok, ésszel, dobjátok el a szemetet. A nemi életetek nem ránk tartozik, ne hagyjátok ott a csomagjaitok, mert halkan megsúgnám: a gloriettek mellett húzódó domb tetején egy óvoda húzódik és mindent le lehet látni és hallani. Az ovo nénik szeretnék még lehozni a gyermekeket az erdőbe játszani, tehát ha lehet legalább a picikre legyetek tisztelettel és ne viselkedjetek ocsmányul ott, olyan helyen amit a béke és nyugalom szerető embereknek, a gyermekeikkel sétáló anyukáknak, az óvodának, idős néniknek bácsiknak, kutyáknak és gazdijuknak alakítottak ki. Kicsit sajnálom, hogy érzéseim pont ti nem fogjátok ezt elolvasni.

Ha érdekel milyen is az a hely amiről szól az írásom, katt IDE és máris megtekintheted. :)

 

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!