Viharos vakáció

Június 9., Szombat. Erre a napra egy balatoni fürdőzés került a heti tervbe. Csak úgy spontán, családiasan, szülinaposan. A spontán tervet egy időjárás előrejelzés és egy menetrend megtekintése azért csak csak meg szokta előzni. Most sem volt másképp. Tv-ben és a neten, felhő képen és radar képen. Nem volt túl biztató, hogy mindenhol erős záporokat, zivatarokat, szeles, borús időt ígértek, mellé 28 C°-os átlaggal, 24 C° körüli víz hőmérséklettel. Meg lett a döntés. Megyünk. Máskor is voltunk már esőben a Balatonon. Sőt! Jégesőben is lubickoltunk, ami nem is volt előzőleg megjósolva, majd egy másik alkalommal pár mm-es eső és szél fújás volt írva előző nap, a kirándulás napján pedig totális záport, zivatart kaptunk. Most sem rettentünk el, hisz akkor sem vette jó kedvünket, pozitívan álltunk hozzá és kalandos strandolásnak könyveltük el.

Újból vissza kanyarodva a szombati kiruccanásra! A család 5 tagja 2 felé oszlott. Igen, igen, persze, egyszerűbb lett volna, ha mindenki ugyan azzal a járművel megy. Csak, mi sosem tudjuk egyszerűre szervezni és persze az esetek nagy százalékában a kiruccanás előtt 1, maximum 2 nappal van kitalálva. És hogy szép legyen az utazás, 1 embernek a busz van ingyen, a másiknak a vonat van ingyen, egy gyerkőc még diákozik, egynek az egész kell és az utolsónak a közalkalmazotti. Én a buszosok egyike voltam. Korán jött az a fránya indulás. Már 06:33-kor. (Előtte egy gyors reggeli, kávé, táska ellenőrzés, bla bla bla...) 07:24-kor már Kaposváron ácsingóztunk. 08:00-kor indult a következő busz. Már negyed órával előbb sorba kellett állni, mert egyszerűen annyian vártak arra a járatra, hogy csak na. De végül aztán 09:11-kor már Balatonlellén lestük a következő csatlakozást, ami csak 09:42-kor jött és egyenesen vitt minket Fonyódra. 

Átsétálva a vasút irányába megkerestük a család másik két tagját. Az ő vonatuk durván ugyan abban az időpontban ért Fonyódra, mint a mi buszunk. Ezt követően mentünk el egy nagyobb élelmiszer üzletbe zsemlékért, szalámiért, üdítőért és hasonló cukiságokért. Mert mi a fenéért vennénk meg előtte és vinnénk magunkkal egész úton. Partra vetődésünkkor észre vételeztük azt a pár embert aki éppen ott tartózkodott. 

Az ég borús, szürke. Lóg az eső lába. A fákat, leveleiket fújja a szél, hol apróbb ráncok, hol nagyobb sodrok hullámzanak a zöldes Balaton vízén. A túl parton a Badacsony tiszta ég alatt fekszik, nyugodtan, csendesen. Semmi nem zavarja, sem a közeledő felhő, sem az eső. Tihany már ködös, homályos. Az idő sugallja a cseppjeit, tömör, nehéz, meg könnyebülésre váró felhőit. Tán a szél tova viszi s eléri majd a mi fonyódi partunkat. Egy rejtély, bekövetkezik e a jóslat, mit írt a nagy internet, s jósolt a bácsi a televízióban. S e homály, a köd fedte "tenger" mégis oly' csodás, ámulatba ejtő, színes kavalkád. Egy "tenger" melynek partja most a tisztaság és eső szakaszaira bomlik. Hullatja e majd könnyeit felettünk az ég, nyirkos lesz e az öreg Balaton sírja a parton, s hagyja e, hogy a régi falu vízzel megtelt medrébe hulljon az ég számtalanjainak könnycseppjei. 

Csak egy, csak egy család tag volt oly' bátortalan ki nem vállalta a víz kellemességét, így ő, mint csomag megőrző a padon ülve figyelte a számára hideg vizet, hűvös szellőt.  Mi bátrak s merészek sétáltunk, battyogtunk a hullámok közt, ki úszott, ki csak uszikált. A víz kellemesebb, mint hittük. S még az sem tántorított el, hogy egyet kettőt petyegett az eső. Végül csak hárman, majd ketten maradtunk. A körülöttünk lubickolók száma is csökkenni látszott. Egy szendvicsezős ebéd fogyasztás erejéig kislattyogva a partra, törölközőt magunkra csapva figyeltük, milyen üres a strand. Rövid időre bátorkodtak az emberek a partra. Pedig a táj még így is gyönyörű, a víz kellemes, a szél elfogadottá vált, mely csendesülni látszott. Némi pihenés, olvasás, beszélgetés után újra csobbanni vágytunk. Immár az eső jobban megindult, de nem másztunk ki. Nem vágytunk a fürdő elhagyására. Hisz a csomag megőrző feladata, hogy a táskák, cipők és egyebek fedett helyre kerüljenek. Segítsége akadt, hisz csak hárman léptünk  vissza. Nem tartott soká a vizesedés, hamar elillant. Nem is volt erős zivatar, csak egy futó látogatás. Elillant. Elcsendesült. A nap erőlködni kívánt. Pár óra loccsanás, pihenés után útnak eredve fagyit keresve hűsítettük magunkat az édes ízekkel. Majd újra két csapatra osztva a társaságot 13:40kor járatra szállva, 14:45-kor Kaposvárra értünk. 15:55-kor indult a buszunk hazafelé. Otthon már csak a pihi, vacsi várt, a Szerelmemmel való beszélgetés, élmények elmesélése, kis kutyámmal és cicámmal való játék. 

Így telt a mi viharos vakációnk, csendesen, esősen, spontán a Balatonon. A szöveg alatt látható, fát ábrázoló képre kattintva megtekinthető a vakációról készült képek is.

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!