Őzek nászidőszaka és az autók!

Elindult az őzek nászidőszaka, amely július második felétől augusztus közepéig tart.

Az Országos Magyar Vadászkamara honlapján olvasható közlemény szerint az üzekedési időszakban az állatok sokkal óvatlanabbak és figyelmetlenebbek, mint máskor, emellett napközben is sűrűbben mozognak.

A nász miatt nemcsak azokon a helyeken lehet a közutakon a felbukkanásukra számítani, ahol ki van helyezve a vadveszélyt jelző tábla, hanem máshol is. Különösen azokon az útszakaszokon kell óvatosabban vezetni, ahol az út mentén sűrű a bozótos, az aljnövényzet, emiatt nem lehet jól belátni. Ráadásul ahol egy őz felbukkan ebben az időszakban, ott gyaníthatóan egy másik is követni fogja.

Az Országos Magyar Vadászkamara közleménye szerint az ütközés elkerülésének a legjobb módja, ha eleve óvatosabban közlekednek az autósok, és az őzek felbukkanásakor fékezéssel, vagy vészfékezéssel élnek. A kamarai közlemény hangsúlyozza, kikerülni ne próbálják az állatot, mert azzal csak azt kockáztatják, hogy az út menti árokba hajtanak, vagy a szemből érkezők sávjába érkeznek, ami még nagyobb gondot okoz.

"A vadelütések is közúti balesetnek minősülnek, ezért bekövetkezésük esetén feltétlenül hívni kell a rendőrséget, a helyszínelés adatai nagyban segíthetik a vitás kérdések eldöntését. Emellett a terület vadászatra jogosult szervezetének képviselőjét is értesíteni kell (elérhetőségeit a rendőrség tudja).

Amennyiben egyik fél sem vétkes, a járműben okozott kárt csak teljes körű CASCO biztosítás téríti meg (az EU országainak többségében a vad és gépjármű ütközések biztosítási eseménynek minősülnek, és a biztosítást az autós köti).

Fontos megjegyezni, hogy egy vadelütésnél a vadászatra jogosult kára is tetemes lehet: egy őzbak vadászati értéke több mint egymillió forint is lehet" - olvasható a közleményben.

Az üzekedési időszakban a bakok igyekeznek minél több sutával párosodni. Egy suta mellett csak a borításig tartózkodnak, ezután másik pár után néznek. Mindig a bak keresi meg a sutát. Persze nem megy ez olyan gyorsan, hiszen a párzás többnapos, kitartó udvarlás eredménye. Megtörténtének jól látható jelei az úgynevezett „ördöggyűrűk", amiket a körbe-körbe szaladó őzpár patái taposnak az egyesülést megelőző kergetőzésben. Az üzekedés jellegzetes, jól látható jele – a nappali időszaktól függetlenül – a határban lehajtott fejjel, a földet szimatolva közlekedő, sokszor szinte kocogó őzbak, amely a szaganyagokat vizsgálva próbálja beazonosítani az arra járó ivarzó suták nyomát. Ilyenkor szinte egész nap találkozhatunk a határban őzzel.

Megjegyzem: sajnos a legtöbb gépjárműütközés is ehhez az időszakhoz köthető.

Ekkor gyakorolhatjuk vadászati módként az őzhívást, amelynek legfontosabb kellékei az őzhívó sípok. Többféle hangot utánoz a vadász, próbálkozhatunk a gida hívó hangjával, ekkor általában a gidáját féltő suta ugrik be a hangnak, amelyet többnyire követ lovagja is.

Az üzekedéskor a suták gyakran magukra hagyják a gidákat, mert a szerelemmel vannak elfoglalva, ezért a hangra általában jól reagálnak. Így a sutával lévő bakot is be tudjuk hívni, hiszen a párosodásig az nem szívesen mozdul el párja mellől. Üzekedési időszakoktól függően próbálkozhatunk a suta hívó hangjával is, erre az éppen pár után kutató, „kereső" bakok futnak be. Ezzel a módszerrel az üzekedés első szakaszában és a végén próbálkozhatunk. Ekkor még vagy már kevesebb az üzekedő suta a területen és több a „kereső" bak.

A hívás sikerét ezért a terület őzállományának ivararánya is nagyban befolyásolja. A suta panaszhangjával, „vészsirámával" – amit általában az udvarlás hevében kicsit durvábban közeledő udvarló vált ki a sutából – a közelben tartózkodó féltékeny bakot tudjuk beugratni.

A híváshoz megfelelő helyismeret szükséges, próbálkozhatunk magaslesről és a földről, akár cserkelés közben is meg-megállva. Ismerni kell őzeink nappali tartózkodási helyét, mozgási körzetét, figyelemmel kell lenni a szél irányára és megfelelő takarásról is gondoskodni kell.

Ez az időszak alkalmas az állomány feltérképezésére, a selejtezésre, sokszor addig nem látott trófeájú egyedek is szem elé kerülnek. A szakszerű elejtéshez nemcsak a sikeres hívás és a megfelelő felszerelés, lőtudás szükséges, elengedhetetlen a trófeabírálati ismeretek elsajátítása is. A fegyver helyett a fényképezőgép is jó, ha kéznél van. Egy jó fotó örök emlék lehet.

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!