Strandolásra fel! Vagy méhcsípésre fel?

            A strandolás egyik hátul ütője nem csak a leégés hanem a méhek is. Velük már más alkalommal is volt csípős élményem, de a legutóbbi Kaposváron volt, a Virágfürdőben. Számomra egy igen szupi kis hely :) Ha csak évente egyszer tudok is elmenni, de mindig örömmel tölt el, hogy kicsit kikapcsolódhatok ott. Ezen a strandoláson 3 olyan eset volt, mely kellemetlen volt, de annyira még sem, hogy el tudja venni a jó kedvemet.
      Elsőként egy bizsu fülbevaló, melytől nem csak bezöldült, de kisebesedett majd vérzett is a fülem. Nem igen tudtam mitől keletkezett ez, de végül a füli kivételével végződött. Előtte és utána sem igen volt ilyen jellegű probléma a fülikkel. (Mind két fülemben 9-9 fülbevaló található, 3-3 karika, 5-5 picike, lila és 1-1 ami mindig változik. Lógós, tollas, karika, baglyos...)
       Pár órával később mikor napozni szerettem volna a boka csontom alatt egy méhecske csípett meg. Fullánkját azonnal eltávolítottam.Szinte már láttam magam előtt, hogy fog kinézni a lábam a méhnek hála. Nem mintha bajom lenne ezekkel a szorgos kis állatokkal, de, ha megkóstolnak, az picit szokott fájni :)
      Hazafelé jövet figyelmetlenségemnek hála egy buszmegálló oszlopának homlok egyenest neki ütköztem. Mondanom sem kell a hátam mögött lévő csapat totális röhögő görcsöt kapott tőlem. Hazáig azt hittem ez volt a legfájdalmasabb élményem a napban. De csodálatos módon kiderült, hogy nem. Elég keménynek bizonyult a fejem, nem lettem púpos. Elég fehér bőrű vagyok, de idén még nem sikerült igazán leégnem szóval ezzel sem volt különös problémám.
     De az a fránya csípés! Egész éjjel nem aludtam tőle. Égett, viszketett, fájt húzódott azt hittem megveszek! Másnap mikor felkeltem duplája lett a lábam. Vörös és duzzadt. Ha sokáig ültem vagy álltam elzsibbadt. Nehezemre esett lábra állni. A papucsba nem fértem bele.
 Legszívesebben kivakartam volna a lábam. Már 3. napja ilyen duzzadt. Ráadásként forró rántás is ráfolyt a lábamra, ahelyett, hogy a zöldséghez is sikerült volna öntenem. Még mindig húzódik és viszket. Fenistillel kenegettem, kalciumot ittam és borogattam is ecettel. Türelem rózsát terem elven várom már a percet, hogy számomra, fájdalom mentes lábat adjon már a reggel. Kicsit számomra már sok volt, hogy nem inzultáltam őket, nem voltam édessel befújva és társai mégis akkor, rövid időn belül már 4. alkalommal csíptek meg és napokig viselhettem csípéseik után járó fájdalmakat. 1X a felkaromon, 1x az alkaromon, és már második alkalommal lépek bele ugyanazzal a lábammal a méhecskébe.
     Remélem több közeli élményem nem lesz velük. A többieknek pedig kívánom, hogy óvatosan strandoljanak, ne lépjenek méhekbe, és járjanak nyitott szemmel az utcán, nehogy egy buszmegálló oszlop az útjukat állja. :)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Szellemes Bakonyi túra 2. rész, avagy ahogy megtaláltuk Zsörköt

            Közel egy hónappal az első bakonyi túránk után magabiztosabban hajtottunk Bakonyszücs irányába. Első megállónk, most is, mint akkor Siófok volt, ahol megpihentünk. Második megállónk Bakony lábánál volt, ahol a tájban gyönyörködtünk. A medvehagyma még mindig szépen zöldellett s enyhén fokhagymás illata elcsavarta fejünket. Egy közeli kis patakot is találtunk melynél úgy éreztem, meg kell örökítenem. Eztán már csak Bakonyszücs érte meg a megállóhely nevet. Leparkolván megindultunk immár nem is annyira vak világba. Egy előzetes műholdas térkép alapján az útvonal tervező azon irányba navigált minket amelyre még én mutattam. Persze a navigáció szerint azon úton valahol balra a susnyásba kellett volna elfordulnunk. Fiúk nagyon kedvesen engedtek nekem is egy út próbát. Így még világosban a Nagy Boldog Asszony mellett elhaladva balra a susnyás helyett egy kitaposott ösvényt találtunk melyre annyit mondtam menjünk erre :) S menvén egy pár száz métert kihagyhatatlan arc kifejezésekkel döbbentek rá a srácok, hogy ez esetben a kis női megérzésem helyt állt. Miszerint egy hónappal ezelőtt is ebbe az irányba kellett volna jönnünk. A hosszú úton 22 házat, romot, 2 kutat és a Szent István Kápolnát találtuk meg. Egy néhány prés ház elég jó állapotban van, egyeseket benőtt a gaz, falai lerongyolódtak. Maga a falu nagyon szép helyen van. Telis-tele volt gyümölcs fákkal, főleg dióval, cseresznyével, meggyel. Néhol még a régi begazosodott kert virított a maga elvadult epreivel, tormáival egyéb fásult, időt álló zöldségeivel mik a földben maradtak. Az út mentén rengeteg gyönyörűen pompázó, illatozó orgona bokrok örvendeztették lelkünk. A sötét lilától kezdve, a halvány lilán át a fehérig. Egy egy nagyobb kert rész bepillantást engedett megműveltségébe melyet a szomszédos falvakban élő gazdálkodó emberek művelnek meg. Az elhagyatottsága ellenére rendezett környezetben megbújó, zöld, illatos helyen fekszik eme szőlős házak.

            A házak színei leginkább fehér vagy sárga. Üveg ablakok egyaránt hiányosak voltak, ajtajaik, fém vagy nehéz fa, ablakkereteik szintúgy. Falaik agyagosságra utalnak. Egy néhányuk nem engedett betekintést lakosztályába, s ezt egy határozott lakattal adta tudtunkra. Ezen házak kik lakattal jelezték be nem engedésüket csak kívülről csodáltuk. Melyek kitárták bejáratuk, megtisztelvén a lakatlanságukat nem rongáltunk, kulturáltan nézelődtünk. Picit amolyan stílusban, mintha múzeumban lettünk volna. Egy számunkra ismeretlen, sárga, tetszetős virággal rendelkező bokros növény megragadta tekintetünk, melyet később egy közterület felügyelő és polgárőr ismerősömtől megtudtuk nevét: Boglárka cserje. Egyszerű, de nagyszerűen pompás kis növényzet.

Majd minden növénynél megállva testvérem (ki hobbiból otthonhon kertészkedik és a szakmája is ez) egy kész növénytan órát tartott nekünk. Én meg csak jegyzetelgettem az új sztorimhoz. Némi leírás, az út, a házak elhelyezkedése, s e mellé egy csomó fotó. Szinte leírhatatlan mennyire megfog a táj, a nyugodtság, és a szépség. Elég hosszú időt eltöltöttünk nézelődéssel. Néhol a fűben leülve hallgattuk a természet zaját, s falatozgattunk. Rajtunk kívül még egy 4 fiatalból álló kis csapat is sétálgatott Zsörkön.

        Valahol őket is megragadta a táj érdekességei és a Szent István kápolna jól ápoltsága. A környékbeli falvakról jönnek hívők minden év augusztus 20.-án egy zarándoklásra. E miatt tartják oly jól karban. A többi ház közül tán egyre mondanám azt, hogy valószínűleg valaki komolyabban foglalkozik vele, mert egész szépen ki volt pucolva. A többi ház melybe be tudtunk nézni a régiesség látszódott, a por, az elhagyatottság illetve az hogy néhány, valószínűleg környékbeli fiatalok piálni járnak fel. Fene sem tudja, hogy rongálnak-e, mert romos épületnél ezt nehéz lenne megállapítani, de az üres alkoholos üvegjeiket és dobozaikat kupacokban az épületekben hagyják.

E mellett még néhány széket, asztalt, ruhadarabot is felfedezni véltünk. Érdemes lenne megnézni e remek kis helyet :) Az én kis regényemben biztos Zsörk lesz a helyszín. Ez most az én kirándulásom volt.

        Haza felé ismételten eltévedtünk. Bár most az út nem egészen ugyanaz volt az út. Sásdtól Veszprémig egy az út. Első alkalommal Herend felé, Farkasgyepűn át Bakonyjákóig. Második alkalommal pedig Zircnek vettük az irányt, Bakonybélen át Bakonyszücsig. Nos ennek ellenére visszafelé megint el tévedtünk. Úgy voltunk vele, hogy nagyon tele volt a hócipőnk Balatonfűzfővel Balatonakarattyával, Balatonaligával és Balatonkenesével. Ezeknek a neveit láttuk minden körforgalomnál, táblánál, de még sem jutottunk semerre sem csak körbe körbe. Mikor végre azt hittük, hogy Fűzfőnél jó irányba jöttünk. Felnéztem: Jé van Felsőörs is? Jót mosolyogva, le sem esvén nem is láttuk ezt odafelé. Majd a következő táblánál olvasom? Alsóörsön vagyunk. Mosoly. Nagy vígan mesélem mikor egyszer jártunk itt mire párommal szinte egyszerre észbe kaptunk: Alsóörs???? Teljesen rossz irányba fordultunk. Újra el Fűzfő, keringtünk még egyet a Balatonosoknál mire végre Siófok. Mit ad isten megint itt is el tévedtünk. Már megint vagy 1 órát itt kóvályogtunk segítséggel a kezünkben mire Iregszemcse felé el tudtunk kavircolni. Hát hosszú egy haza menetel volt az szent, de megérte. :)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok! 

Szellemes Bakonyi túra 1. rész, avagy hogy nem találtuk meg Zsörköt

Szoktam volt kis regényeket írni hobbiból melyeknek helyszínéül olyan várost választottam ahol már jártam. Most azonban egy reggel úgy ébredtem, hőseim egy balul sikerült este után emberrablás áldozataivá válnak s a Bakonyban kötnek ki. Mivel ott még nem jártam úgy v5éltem helyesnek, ha felmérem a terepet mielőtt szereplőimet a történethez nem illő helyre küldeném. Tehát találnom kellett valami frappáns területet.

       A neten keresgélve rábukkantam egy két cikkre, videóra, Bakony elveszett gyöngye néven. A szellemfalu nevét sehol nem találtam. (vagy csak rossz helyen kerestem) Csak Iharkútróltaláltam némi információt. Úgy éreztem a kettő nem ugyanaz. Két külön dologról írt, csak a szellemfaluság volt közös. A páromnak (ki már most első kézírásom elolvasása után rajongómként segít és szorít) elküldtem mindkettő linkjét, meg született az időpont, az elszántság adott. Testvérem úgy döntött ő is eljött velünk. Siófok felé megindultunk, mondhatni a vakvilágba. S mivel Bakony, mint olyan hely ahol a medvehagyma őshonos, úgy gondoltuk, megcsodáljuk közelebbről az ottani finomságokat is. Nem vált veszendőbe a sok zöld finomság ;) Az erdő egy kissé járhatatlannak tűnő útján haladva még egy majd 30 fős őz csapatba is belebotlottunk. Szépek voltak, s érdekes volt látni, hogy a hegyvidéki őzek mennyivel feketésebb színűek, mint a mi dombvidéki őzeink. Medvehagymázásunk után mégegyszer sikerült kerülnünk egymást. Majd tovább haladva Bakonyjákó és Németbánya között egy bekötő úton mentünk végig ahol egy szép mező várt minket, valamint a valamikori Iharkút emlékparkja. Egy amolyan romos őrbodé állott csak ott még. Gondoltuk elindulunk a tettek mezején. S akkor láttuk csak párommal, hogy ő csak jót akart, hogy elhoz, én szellemfalut ígértem, és sikerült kicsit elbeszélnünk egymás mellett a hellyel kapcsolatban. Én láttam, hogy a két linken nem ugyanaz a falu van, ő pedig a második linknél biztosra vette, hogy a kettő egy és ugyanaz. Tesóm pedig ránk hagyatkozott. De mivel sokat utaztunk és a hely is pazar volt nem éreztük magunkat rosszul.  Tehát tettünk egy felfedező túrát. Majd megláttuk a régi nyílt felszíni bánya területét. Valaha bauxit bányászat volt. A felszínre tört bányatónak érdekes, kissé trutyi zöldes színe fénylett az erölködő nap sugarai alatt. A tópartnál sárgás, homokos talaj. Magas szárú dorkomban gondoltam elsétálgatok arra felé. Kissé bátran lépkedve, megfeledkezve súlyomról és a talaj lazaságáról lépkedtem s csodálkoztam rá, miért nehezül egyre lépésem. Jött a döbbenet, süllyedek, lassan, de biztosan süllyedek! Semmi vész. Csak bokáig merültem, de ki lettem húzva. Majd egy kavics gyűjtés után szóba került, valaha itt régészek dolgoztak kik dinoszaurusz csontokat találtak. Az egyiküket a helyhez méltóan Iharosaurusnak nevezték.

       Némi kalandvágyunk még maradt az ismeretlenre, így vissza Bakonyjákóra ahol pár falás mellett a mobil által nyújtott világhálón kicsit szerte néztünk. Így utunk Bakonyszűcs felé vezetett. A leírás szerint Bakonyszűcs és Pápateszér között fekszik az az ismeretlen nevű falu amit szerettem volna. Nem sokkal odébb Bakonyszűcsnél parkoltunk és elsétáltunk a földesen egy erdő “sarkáig”, ahol 2 felé vezetett az út. Nagy Boldog Asszony kápolna előtt állva, kissé ránk tört a félhomály. Most merre? Szerintem előre! Fiúk: arra csak a puszta és a szántás! Menjünk balra. Így többség dönt alapon balra mentünk. Ekkora már a nappali szél is erősödött, az égbolt befeketedett, beborult s a telihold fénye ránk vicsorgott. Meresztette felénk erős fényét, fácánok rikoltozó hangját s röptét ki a bokrokból. Erős fák ágai mozdultak felénk, az út vége láthatatlanul hosszú s egyenes. A falu sehol. Csak az érzés, az egyre erösödő érzés. Itt van a falu, igen! Még a karunkon végig futó libabőr is ezt látszik igazolni. Az izgalom, a kiváncsiság egy helyben való topogásra késztet. S az ág reccsenések mögött egy hangos, határozott fémes kolompolás. Itt kell lennie a háznak. Kolomp, kolomp, oly hangos! Csak pár száz méter a susnyásban! Oh az a fránya idő! S elhalkult. Fejünk fogván, Úristen ez itt van valahol! Csak nem tudjuk hol… S mivel a tudat az agyban szól: Holnap hétfő, holnap munka… Most 19:00…Az út hosszú… Sajnos így nehéz szívvel ott hagytuk a helyet s megindultunk.

       Haza felé menet kétszer is sikerült eltévednünk. Előszőr ahogy Balatonfűzfő felé indultunk. Kb. 3X ugyanarra a körforgalomra lyukadtunk ki mire a helyes kijárot megtaláltuk s Balatonkenese felé megindulva eljutottunk Balatonfűzfő felé ahonnan tovább Siófokra mentünk. No ott jó egy órát lavíroztunk a városban mire kitaláltunk onnan. Már néztünk térképet, útmenti táblákat, gps-t. Igazán kalandos idegeskedéssel telt a kavircolás. De megszületett a helyes irány s Iregszemcse felé már jó úton haza felé, egy élménnyel gazdagabban tértünk haza. Ez az utazás úgy érzem inkább most testvéremé volt, mivel őt érdeklik a dinoszauruszok s szeretett volna egy bányába is eljutni. :)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!