Szellemes Bakonyi túra 2. rész, avagy ahogy megtaláltuk Zsörköt

            Közel egy hónappal az első bakonyi túránk után magabiztosabban hajtottunk Bakonyszücs irányába. Első megállónk, most is, mint akkor Siófok volt, ahol megpihentünk. Második megállónk Bakony lábánál volt, ahol a tájban gyönyörködtünk. A medvehagyma még mindig szépen zöldellett s enyhén fokhagymás illata elcsavarta fejünket. Egy közeli kis patakot is találtunk melynél úgy éreztem, meg kell örökítenem. Eztán már csak Bakonyszücs érte meg a megállóhely nevet. Leparkolván megindultunk immár nem is annyira vak világba. Egy előzetes műholdas térkép alapján az útvonal tervező azon irányba navigált minket amelyre még én mutattam. Persze a navigáció szerint azon úton valahol balra a susnyásba kellett volna elfordulnunk. Fiúk nagyon kedvesen engedtek nekem is egy út próbát. Így még világosban a Nagy Boldog Asszony mellett elhaladva balra a susnyás helyett egy kitaposott ösvényt találtunk melyre annyit mondtam menjünk erre :) S menvén egy pár száz métert kihagyhatatlan arc kifejezésekkel döbbentek rá a srácok, hogy ez esetben a kis női megérzésem helyt állt. Miszerint egy hónappal ezelőtt is ebbe az irányba kellett volna jönnünk. A hosszú úton 22 házat, romot, 2 kutat és a Szent István Kápolnát találtuk meg. Egy néhány prés ház elég jó állapotban van, egyeseket benőtt a gaz, falai lerongyolódtak. Maga a falu nagyon szép helyen van. Telis-tele volt gyümölcs fákkal, főleg dióval, cseresznyével, meggyel. Néhol még a régi begazosodott kert virított a maga elvadult epreivel, tormáival egyéb fásult, időt álló zöldségeivel mik a földben maradtak. Az út mentén rengeteg gyönyörűen pompázó, illatozó orgona bokrok örvendeztették lelkünk. A sötét lilától kezdve, a halvány lilán át a fehérig. Egy egy nagyobb kert rész bepillantást engedett megműveltségébe melyet a szomszédos falvakban élő gazdálkodó emberek művelnek meg. Az elhagyatottsága ellenére rendezett környezetben megbújó, zöld, illatos helyen fekszik eme szőlős házak.

            A házak színei leginkább fehér vagy sárga. Üveg ablakok egyaránt hiányosak voltak, ajtajaik, fém vagy nehéz fa, ablakkereteik szintúgy. Falaik agyagosságra utalnak. Egy néhányuk nem engedett betekintést lakosztályába, s ezt egy határozott lakattal adta tudtunkra. Ezen házak kik lakattal jelezték be nem engedésüket csak kívülről csodáltuk. Melyek kitárták bejáratuk, megtisztelvén a lakatlanságukat nem rongáltunk, kulturáltan nézelődtünk. Picit amolyan stílusban, mintha múzeumban lettünk volna. Egy számunkra ismeretlen, sárga, tetszetős virággal rendelkező bokros növény megragadta tekintetünk, melyet később egy közterület felügyelő és polgárőr ismerősömtől megtudtuk nevét: Boglárka cserje. Egyszerű, de nagyszerűen pompás kis növényzet.

Majd minden növénynél megállva testvérem (ki hobbiból otthonhon kertészkedik és a szakmája is ez) egy kész növénytan órát tartott nekünk. Én meg csak jegyzetelgettem az új sztorimhoz. Némi leírás, az út, a házak elhelyezkedése, s e mellé egy csomó fotó. Szinte leírhatatlan mennyire megfog a táj, a nyugodtság, és a szépség. Elég hosszú időt eltöltöttünk nézelődéssel. Néhol a fűben leülve hallgattuk a természet zaját, s falatozgattunk. Rajtunk kívül még egy 4 fiatalból álló kis csapat is sétálgatott Zsörkön.

        Valahol őket is megragadta a táj érdekességei és a Szent István kápolna jól ápoltsága. A környékbeli falvakról jönnek hívők minden év augusztus 20.-án egy zarándoklásra. E miatt tartják oly jól karban. A többi ház közül tán egyre mondanám azt, hogy valószínűleg valaki komolyabban foglalkozik vele, mert egész szépen ki volt pucolva. A többi ház melybe be tudtunk nézni a régiesség látszódott, a por, az elhagyatottság illetve az hogy néhány, valószínűleg környékbeli fiatalok piálni járnak fel. Fene sem tudja, hogy rongálnak-e, mert romos épületnél ezt nehéz lenne megállapítani, de az üres alkoholos üvegjeiket és dobozaikat kupacokban az épületekben hagyják.

E mellett még néhány széket, asztalt, ruhadarabot is felfedezni véltünk. Érdemes lenne megnézni e remek kis helyet :) Az én kis regényemben biztos Zsörk lesz a helyszín. Ez most az én kirándulásom volt.

        Haza felé ismételten eltévedtünk. Bár most az út nem egészen ugyanaz volt az út. Sásdtól Veszprémig egy az út. Első alkalommal Herend felé, Farkasgyepűn át Bakonyjákóig. Második alkalommal pedig Zircnek vettük az irányt, Bakonybélen át Bakonyszücsig. Nos ennek ellenére visszafelé megint el tévedtünk. Úgy voltunk vele, hogy nagyon tele volt a hócipőnk Balatonfűzfővel Balatonakarattyával, Balatonaligával és Balatonkenesével. Ezeknek a neveit láttuk minden körforgalomnál, táblánál, de még sem jutottunk semerre sem csak körbe körbe. Mikor végre azt hittük, hogy Fűzfőnél jó irányba jöttünk. Felnéztem: Jé van Felsőörs is? Jót mosolyogva, le sem esvén nem is láttuk ezt odafelé. Majd a következő táblánál olvasom? Alsóörsön vagyunk. Mosoly. Nagy vígan mesélem mikor egyszer jártunk itt mire párommal szinte egyszerre észbe kaptunk: Alsóörs???? Teljesen rossz irányba fordultunk. Újra el Fűzfő, keringtünk még egyet a Balatonosoknál mire végre Siófok. Mit ad isten megint itt is el tévedtünk. Már megint vagy 1 órát itt kóvályogtunk segítséggel a kezünkben mire Iregszemcse felé el tudtunk kavircolni. Hát hosszú egy haza menetel volt az szent, de megérte. :)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!