Így védjük a környezetünket

Így védik manapság a környezetet az emberek: A legjellemzőbb a tavakba dobott szemét, az üres műanyag flakonok, sörös üvegek, -dobozok, autó gumik. Egy gyönyörű nyári napon strandolni kívánó család élmény rombolója az ilyen tóba dobott szemét, ugyanakkor a horgászni akaró emberek is szörnyülködve néznek a folyókra, patakokra, hal alig, de szemét bőven. Elgondolkozunk ilyenkor ki az ki szennyezi a vizet s bemehetünk e így a tóba fürödni anélkül, hogy ne kapjunk el semmit. S hova tűnnek a halak? Miért kell engedély? Miért kell vissza dobni? Valahol én nem csodálom amilyen és amennyi szennyeződés éri vizeinket, csoda, hogy még élnek.

Pár éve az egyik legkellemesebb strandolásom a legelképesztőbb jelenetekkel volt dúsítva. Testvéremékkel órákat voltunk egy közeli tóban ahol mellettünk két ismeretlen (általunk elnevezett) Kincskeresők igen érdekes dolgokat fedeztek fel. Nem tudom ti találkoztatok-e már hasonlóval. A víz aljáról előhalászott kincsek a következők: Egy rakat műanyag flakon, sörös üvegek, sörös dobozok, egy épségben lévő fehér bögre és az egyik legérdekesebb egy bicikli ülés. (nem sokkal utána ezt mi is megtaláltuk; mohával és apró kagylókkal együtt)

Szinte leggusztustalanabb a következő szituáció: Kincskereső Lány kihúz egy kb. 15 centis, ovális alakú, vékony elázott anyagot. Nézi, gondolkozik…Már mi is gondolkozunk, mire Kincskereső Apával tágra nyílt szemekkel összenéztünk a döbbenettől. Szerencsétlen lány alighogy feleszmélt volna, Kincskereső Apa fel kiállt: -Dobd már el, az egy betét! Ijedtében el is hajította, s megint a vízbe került…Nem akartunk bele gondolni használt volt-e vagy sem, reméltük csak pár részeg fiatal szórakozott (bár így is borzasztó mi van a vízben), ha használt volt kívánom a kedvesen undorító hölgynek, sokáig szenvedjen valamiféle betegségben.

Abban a pillanatban a döbbenet után kínunkban visítottunk a röhögéstől. Bár tudtuk elég ronda dolog volt. Így végül valahol egy kellemes élménynek maradt meg és tán a Kincskereső Kislány számára is egy jó nap volt. Remélem egyszer tisztább lesz a víz, mi meg majd jobban vigyázunk a környezetünkre. ;)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Strandolásra fel! Vagy méhcsípésre fel?

            A strandolás egyik hátul ütője nem csak a leégés hanem a méhek is. Velük már más alkalommal is volt csípős élményem, de a legutóbbi Kaposváron volt, a Virágfürdőben. Számomra egy igen szupi kis hely :) Ha csak évente egyszer tudok is elmenni, de mindig örömmel tölt el, hogy kicsit kikapcsolódhatok ott. Ezen a strandoláson 3 olyan eset volt, mely kellemetlen volt, de annyira még sem, hogy el tudja venni a jó kedvemet.
      Elsőként egy bizsu fülbevaló, melytől nem csak bezöldült, de kisebesedett majd vérzett is a fülem. Nem igen tudtam mitől keletkezett ez, de végül a füli kivételével végződött. Előtte és utána sem igen volt ilyen jellegű probléma a fülikkel. (Mind két fülemben 9-9 fülbevaló található, 3-3 karika, 5-5 picike, lila és 1-1 ami mindig változik. Lógós, tollas, karika, baglyos...)
       Pár órával később mikor napozni szerettem volna a boka csontom alatt egy méhecske csípett meg. Fullánkját azonnal eltávolítottam.Szinte már láttam magam előtt, hogy fog kinézni a lábam a méhnek hála. Nem mintha bajom lenne ezekkel a szorgos kis állatokkal, de, ha megkóstolnak, az picit szokott fájni :)
      Hazafelé jövet figyelmetlenségemnek hála egy buszmegálló oszlopának homlok egyenest neki ütköztem. Mondanom sem kell a hátam mögött lévő csapat totális röhögő görcsöt kapott tőlem. Hazáig azt hittem ez volt a legfájdalmasabb élményem a napban. De csodálatos módon kiderült, hogy nem. Elég keménynek bizonyult a fejem, nem lettem púpos. Elég fehér bőrű vagyok, de idén még nem sikerült igazán leégnem szóval ezzel sem volt különös problémám.
     De az a fránya csípés! Egész éjjel nem aludtam tőle. Égett, viszketett, fájt húzódott azt hittem megveszek! Másnap mikor felkeltem duplája lett a lábam. Vörös és duzzadt. Ha sokáig ültem vagy álltam elzsibbadt. Nehezemre esett lábra állni. A papucsba nem fértem bele.
 Legszívesebben kivakartam volna a lábam. Már 3. napja ilyen duzzadt. Ráadásként forró rántás is ráfolyt a lábamra, ahelyett, hogy a zöldséghez is sikerült volna öntenem. Még mindig húzódik és viszket. Fenistillel kenegettem, kalciumot ittam és borogattam is ecettel. Türelem rózsát terem elven várom már a percet, hogy számomra, fájdalom mentes lábat adjon már a reggel. Kicsit számomra már sok volt, hogy nem inzultáltam őket, nem voltam édessel befújva és társai mégis akkor, rövid időn belül már 4. alkalommal csíptek meg és napokig viselhettem csípéseik után járó fájdalmakat. 1X a felkaromon, 1x az alkaromon, és már második alkalommal lépek bele ugyanazzal a lábammal a méhecskébe.
     Remélem több közeli élményem nem lesz velük. A többieknek pedig kívánom, hogy óvatosan strandoljanak, ne lépjenek méhekbe, és járjanak nyitott szemmel az utcán, nehogy egy buszmegálló oszlop az útjukat állja. :)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Szellemes Bakonyi túra 2. rész, avagy ahogy megtaláltuk Zsörköt

            Közel egy hónappal az első bakonyi túránk után magabiztosabban hajtottunk Bakonyszücs irányába. Első megállónk, most is, mint akkor Siófok volt, ahol megpihentünk. Második megállónk Bakony lábánál volt, ahol a tájban gyönyörködtünk. A medvehagyma még mindig szépen zöldellett s enyhén fokhagymás illata elcsavarta fejünket. Egy közeli kis patakot is találtunk melynél úgy éreztem, meg kell örökítenem. Eztán már csak Bakonyszücs érte meg a megállóhely nevet. Leparkolván megindultunk immár nem is annyira vak világba. Egy előzetes műholdas térkép alapján az útvonal tervező azon irányba navigált minket amelyre még én mutattam. Persze a navigáció szerint azon úton valahol balra a susnyásba kellett volna elfordulnunk. Fiúk nagyon kedvesen engedtek nekem is egy út próbát. Így még világosban a Nagy Boldog Asszony mellett elhaladva balra a susnyás helyett egy kitaposott ösvényt találtunk melyre annyit mondtam menjünk erre :) S menvén egy pár száz métert kihagyhatatlan arc kifejezésekkel döbbentek rá a srácok, hogy ez esetben a kis női megérzésem helyt állt. Miszerint egy hónappal ezelőtt is ebbe az irányba kellett volna jönnünk. A hosszú úton 22 házat, romot, 2 kutat és a Szent István Kápolnát találtuk meg. Egy néhány prés ház elég jó állapotban van, egyeseket benőtt a gaz, falai lerongyolódtak. Maga a falu nagyon szép helyen van. Telis-tele volt gyümölcs fákkal, főleg dióval, cseresznyével, meggyel. Néhol még a régi begazosodott kert virított a maga elvadult epreivel, tormáival egyéb fásult, időt álló zöldségeivel mik a földben maradtak. Az út mentén rengeteg gyönyörűen pompázó, illatozó orgona bokrok örvendeztették lelkünk. A sötét lilától kezdve, a halvány lilán át a fehérig. Egy egy nagyobb kert rész bepillantást engedett megműveltségébe melyet a szomszédos falvakban élő gazdálkodó emberek művelnek meg. Az elhagyatottsága ellenére rendezett környezetben megbújó, zöld, illatos helyen fekszik eme szőlős házak.

            A házak színei leginkább fehér vagy sárga. Üveg ablakok egyaránt hiányosak voltak, ajtajaik, fém vagy nehéz fa, ablakkereteik szintúgy. Falaik agyagosságra utalnak. Egy néhányuk nem engedett betekintést lakosztályába, s ezt egy határozott lakattal adta tudtunkra. Ezen házak kik lakattal jelezték be nem engedésüket csak kívülről csodáltuk. Melyek kitárták bejáratuk, megtisztelvén a lakatlanságukat nem rongáltunk, kulturáltan nézelődtünk. Picit amolyan stílusban, mintha múzeumban lettünk volna. Egy számunkra ismeretlen, sárga, tetszetős virággal rendelkező bokros növény megragadta tekintetünk, melyet később egy közterület felügyelő és polgárőr ismerősömtől megtudtuk nevét: Boglárka cserje. Egyszerű, de nagyszerűen pompás kis növényzet.

Majd minden növénynél megállva testvérem (ki hobbiból otthonhon kertészkedik és a szakmája is ez) egy kész növénytan órát tartott nekünk. Én meg csak jegyzetelgettem az új sztorimhoz. Némi leírás, az út, a házak elhelyezkedése, s e mellé egy csomó fotó. Szinte leírhatatlan mennyire megfog a táj, a nyugodtság, és a szépség. Elég hosszú időt eltöltöttünk nézelődéssel. Néhol a fűben leülve hallgattuk a természet zaját, s falatozgattunk. Rajtunk kívül még egy 4 fiatalból álló kis csapat is sétálgatott Zsörkön.

        Valahol őket is megragadta a táj érdekességei és a Szent István kápolna jól ápoltsága. A környékbeli falvakról jönnek hívők minden év augusztus 20.-án egy zarándoklásra. E miatt tartják oly jól karban. A többi ház közül tán egyre mondanám azt, hogy valószínűleg valaki komolyabban foglalkozik vele, mert egész szépen ki volt pucolva. A többi ház melybe be tudtunk nézni a régiesség látszódott, a por, az elhagyatottság illetve az hogy néhány, valószínűleg környékbeli fiatalok piálni járnak fel. Fene sem tudja, hogy rongálnak-e, mert romos épületnél ezt nehéz lenne megállapítani, de az üres alkoholos üvegjeiket és dobozaikat kupacokban az épületekben hagyják.

E mellett még néhány széket, asztalt, ruhadarabot is felfedezni véltünk. Érdemes lenne megnézni e remek kis helyet :) Az én kis regényemben biztos Zsörk lesz a helyszín. Ez most az én kirándulásom volt.

        Haza felé ismételten eltévedtünk. Bár most az út nem egészen ugyanaz volt az út. Sásdtól Veszprémig egy az út. Első alkalommal Herend felé, Farkasgyepűn át Bakonyjákóig. Második alkalommal pedig Zircnek vettük az irányt, Bakonybélen át Bakonyszücsig. Nos ennek ellenére visszafelé megint el tévedtünk. Úgy voltunk vele, hogy nagyon tele volt a hócipőnk Balatonfűzfővel Balatonakarattyával, Balatonaligával és Balatonkenesével. Ezeknek a neveit láttuk minden körforgalomnál, táblánál, de még sem jutottunk semerre sem csak körbe körbe. Mikor végre azt hittük, hogy Fűzfőnél jó irányba jöttünk. Felnéztem: Jé van Felsőörs is? Jót mosolyogva, le sem esvén nem is láttuk ezt odafelé. Majd a következő táblánál olvasom? Alsóörsön vagyunk. Mosoly. Nagy vígan mesélem mikor egyszer jártunk itt mire párommal szinte egyszerre észbe kaptunk: Alsóörs???? Teljesen rossz irányba fordultunk. Újra el Fűzfő, keringtünk még egyet a Balatonosoknál mire végre Siófok. Mit ad isten megint itt is el tévedtünk. Már megint vagy 1 órát itt kóvályogtunk segítséggel a kezünkben mire Iregszemcse felé el tudtunk kavircolni. Hát hosszú egy haza menetel volt az szent, de megérte. :)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!