A Föld dala

             Azt hiszem bátran elmondhatom, hogy Micheal Jackson az az énekes, aki olyan maradandót alkotott, amit a világon mindenütt ismernek. Ha kedvelték, ha nem, egy néhány dalt mindenki tudna mondani az előadótól. Az Earth Song című zene szám szintén ide sorolható. Személy szerint kedveltem Micheal dalait, még, ha nem is ismertem az összes dalát, csak az ismertebbeket.
             A már említett művet is ide sorolnám. Nem csak a dallama volt az ami magával ragadott, hanem a videoklip képi világi is, ami nem mellesleg számomra igazán sokat mondó. Leginkább azért, mert az angol nyelv megértése nehézségeket jelent számomra, hiszen soha sem tanultam. Persze az internet, a google sokat segített nekem abban, hogy a dal szövegét is megértsem.
             Ebben a bejegyzésemben ez lesz az amit meg szeretnék nektek mutatni. Érdemes elolvasni és ez alapján megnézni a videoklipet. Elgondolkodtató Micheal üzenete, elgondolkodtatóak a kérdései. Valaha vajon megálltunk volna egy pillanatra is megnézni azt, mit műveltünk a világgal? Mit műveltünk a földdel? Azzal, ami otthont nyújt az emberek számára, azzal a környezettel amit szennyezünk s közben nem csak azt pusztítjuk, nem csak a természetet, hanem (nem túlzás tán ezt mondani, de) millió szám az állatokat, és sokszor igen, az embereket is....
            Ez a dal a szomorú valóságról szól, ez a dal az, amit bármikor szívesen meghallgatok. Ha gondoljátok ti is hallgassátok meg az Earth Songot. (A képekre kattintva el olvashatjátok az eredeti szöveget illetve a magyar fordítását is.)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Akár hasznosan megszabadulni

A jó idő beköszöntével mozgékonyabbnak érzem magam. Tán a napsütés és a kevesebb gönc viselése teszi. Ahogy tavaszra fordul az idő, a virágok nyílása, madarak csiripelése és a kellemes idő mellett a tavaszi nagytakarítás az ami elsők közt eszébe jut az embernek. Az ezzel járó feszkó, fáradság ide vagy oda nekem azért még akad némi kedvem hozzá. Az egész nem márciusban kezdődött (ahogy a hónapokat tekintve a tavasz).

 Még február vége felé feltűnt, hogy az egyik nagyobb üzletházban, (kisvárosomtól nem messze) szelektív hulladékgyűjtésre alkalmatosságok találhatók. Ó de csodás!-gondoltam. Egyből körbe is néztem szobácskámban. Menten találtam néhány olyan gyári CD lemezt melyet már nem olvasott be gépem, meg nem is akartam volna már használni, ha jó lenne. Így szatyorba esett. E mellé még két ősrégi mobiltelefon töltő zuhant a szatyeszba. Hát itt még kell lennie valaminek ami felesleges. Nem is kellett sokat keresnem hisz egy harmadik szatyorban már elkezdtük gyűjtögetni a sörös üvegeket és dobozokat. Jaj, hát ezért még filléreket is adnak. Ó akkor még keresgélünk. Mondanom sem kell akadt egy két üveg, mely betétdíjas, alu vagy pet volt, és arra várt, hogy majd "hasznát" vesszük. Éppenséggel mondhatni hasznosan megszabadultunk tőlük.

Elmentünk eme csodás üzletbe ahol minden ilyen féle fajta üvegeket vissza kellett volna venni a gépecskének. No most a colás és aquás peteket elfogadta, persze melyen a címke nem volt megkopva. Sörös-, boros üveg szintén forgott, csúszott, de ami már kackiásabb formájú volt visszadobta, mondván az ő üzletük ilyet nem árusít. Á ez bolondág hisz itt vettük és visszaváltható, nem véletlen őriztük meg. De nem! 3x is visszadobta, mert szerinte nem ezen boltból való. 30 Ft-ot vesztettünk. (Mellesleg tiszta volt, és címkéje is szépen simult, olvasható volt) No mindegy, gondoltam. Az egyik étolajos üveg, mely szintén nem egészen kerek formalitással készült, kidobásra került. 1 Ft-ot buktunk megint. Oszt jött a 2L-es, üdítős pet (szintén jól ápolt valaki) veszendőbe fulladt. 1 Ft megint elment. Majd egy utolsó pet, mely 2 Ft-ot ért volna, próbára sem került hisz méretre nagyobbnak "született". Mondjuk így is össz. vissz. 300 Ft-unk lett. Azért ez sem volt sámli hó végén, szelektív szemétmegszabadulással, kenyérre pénzt kerestünk. :) Oly annyira tetszett az ötlet, és e gondolat menet, illetve jóérzés, biztosan még fogok félre tenni ilyeneket otthon. Már tudom miket vihetek el.

Emellett egy nagyobb ruha válogatást tartottam. Jó, igaz, ezt többször megteszem. Könnyebb a szekrénynek és a lelkemnek. Sokan vagyunk úgy, tudjuk vannak holmik, mik nem minden esetben menthetők, stoppolhatók, alakíthatók át. A végtelenségig amúgy sem lehetne. Vagy csak pusztán jó állapotú, de már nem hordjuk. Kinőttük, -híztuk, -fogytuk, vagy csak már nem tetszik. Veszünk újat, de régi is marad, így felhalmozódnak. Jó szívvel adom oda barátnőknek kik hasonló méret, vagy én nem, de ő még/már belefér. Most is ezen célok miatt szelektáltam (immáron isten sem tudja hányadszorra) ruháim. Akárhogy válogattam, nem, nem, nem. Nem volt olyan barátnőm, ismerősöm kikre rá fért volna, de nem kukába való ruhák voltak. No, hát mosásra, vasalásra fel! Minden este egészségügyi sétánk van, mindig elhaladunk a ruha konténer mellett, hát tegyük oda. Ismét oly jó érzés töltött el, hogy én megszabadultam a feleslegtől, de valahol mégis jót tettem, "hasznot" húztam. Bár voltak kételyeim, hogy tényleg szegényeknek megy a ruha, hisz annyi rémhír terjeng, hogy turkálókba teszik, de én kis jó hiszemű fiatalka, úgy vélem: Még ha turiba is kerül a ruhám, pár száz Ft-nál úgy sem lesz drágább így a szegényebb hozzájuthat. :) Szóval vagy így vagy úgy, eljut azon emberekhez kiknek én valójában szántam. Jó érzés jót tenni, és semmibe nem kerül. Nem leszek ettől pénzben gazdagabb, de a lelkem másabb azoknál kik még a kicsit is irigylik. Lehet rám köpni, fújni, hogy ilyennel dicsekszem, de én az ilyen s ehhez hasonló tetteimre igen is büszke vagyok s bárhol nyíltan vállalom. S ahol lehet buzdítom az embereket, mert ezzel több jót is cselekszel.

Így védjük a környezetünket

Így védik manapság a környezetet az emberek: A legjellemzőbb a tavakba dobott szemét, az üres műanyag flakonok, sörös üvegek, -dobozok, autó gumik. Egy gyönyörű nyári napon strandolni kívánó család élmény rombolója az ilyen tóba dobott szemét, ugyanakkor a horgászni akaró emberek is szörnyülködve néznek a folyókra, patakokra, hal alig, de szemét bőven. Elgondolkozunk ilyenkor ki az ki szennyezi a vizet s bemehetünk e így a tóba fürödni anélkül, hogy ne kapjunk el semmit. S hova tűnnek a halak? Miért kell engedély? Miért kell vissza dobni? Valahol én nem csodálom amilyen és amennyi szennyeződés éri vizeinket, csoda, hogy még élnek.

Pár éve az egyik legkellemesebb strandolásom a legelképesztőbb jelenetekkel volt dúsítva. Testvéremékkel órákat voltunk egy közeli tóban ahol mellettünk két ismeretlen (általunk elnevezett) Kincskeresők igen érdekes dolgokat fedeztek fel. Nem tudom ti találkoztatok-e már hasonlóval. A víz aljáról előhalászott kincsek a következők: Egy rakat műanyag flakon, sörös üvegek, sörös dobozok, egy épségben lévő fehér bögre és az egyik legérdekesebb egy bicikli ülés. (nem sokkal utána ezt mi is megtaláltuk; mohával és apró kagylókkal együtt)

Szinte leggusztustalanabb a következő szituáció: Kincskereső Lány kihúz egy kb. 15 centis, ovális alakú, vékony elázott anyagot. Nézi, gondolkozik…Már mi is gondolkozunk, mire Kincskereső Apával tágra nyílt szemekkel összenéztünk a döbbenettől. Szerencsétlen lány alighogy feleszmélt volna, Kincskereső Apa fel kiállt: -Dobd már el, az egy betét! Ijedtében el is hajította, s megint a vízbe került…Nem akartunk bele gondolni használt volt-e vagy sem, reméltük csak pár részeg fiatal szórakozott (bár így is borzasztó mi van a vízben), ha használt volt kívánom a kedvesen undorító hölgynek, sokáig szenvedjen valamiféle betegségben.

Abban a pillanatban a döbbenet után kínunkban visítottunk a röhögéstől. Bár tudtuk elég ronda dolog volt. Így végül valahol egy kellemes élménynek maradt meg és tán a Kincskereső Kislány számára is egy jó nap volt. Remélem egyszer tisztább lesz a víz, mi meg majd jobban vigyázunk a környezetünkre. ;)

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!