Nem szégyen a szemét szedés!!

            Egy pár évvel ezelőtti esetemet szeretném elmesélni nektek. Bizonyára mindannyiunknak van(nak) olyan ismerőse(i) aki(k)nek viselkedésével kapcsolatban van némi probléma, de ilyen vagy olyan módon szót lehet vele érteni, talán még normálisan beszélgetni is. Az akkori sulis társam akiről most szó lesz, szintén egy ilyen típusú srác volt akkor. Természetesen most, hogy már nem egy iskolába járunk, és én még véletlenül sem abban a városban dolgozom nincs tudomásom arról, hogy jó vagy rossz irányba fordult az élete/személyisége. De az biztos, hogy akkor azokban a napokban egyszer lehetett rá hatni és közösen valami jót csinálni.
           Iskolám kis városában sétálva egy gyönyörű parkba tértem be. Eszméletlen szép! Nem is park igazán, hanem egy kis erdőcske a város közepén. Kis tavak ahol vidrák, halak élnek. Hatalmas fák amin mókusok szaladgálnak s madarak szállnak. Őzek, szarvasok s sündisznók hada a talajon:) Az út mentén padok s kukák, valamint egy tavacska mellett két glorietthez hasonlítható fa építmény ahol egy tűzrakó hely s kuka telepszik. Külön közmunkások járják az erdőt.

           Kezdtem büszke lenni kortársaimra a korábban említett játszótéri szemétszedő akcióm után. Már-már nagyon jól éreztem magam, hogy egy ilyen fenséges helyet tisztán tartanak, de ez csak egy pillanat volt. Míg nem szóba nem elegyedtem egy közmunkással aki elmesélte, hogy szégyen szemre mit művelnek az erdőben a fiatalok. Leginkább a lányokat szidta. A sörös üvegek, csikkek s miegymás még a tisztábbik szemét, de van, hogy Cotton gumik, emberi ürülékek, betétek hada fekszik szanaszét. Nem gyengén tátva maradt a szám! Nem sokkal ez után 2 újabb közmunkásba botlottam. A hölgyekkel már nem első alkalommal találkoztunk. Óva intettek a kis erdőben való egyedüli sétámhoz. Azt tanácsolták egyedül soha! Ide csövesek, rossz akaratú fiatalok járnak!

           Másnap mégis visszatértem egy iskola társammal. Nem sokat hezitáltam azon kit vigyek magammal. Nem egy erős alkatú, de annál rosszabb viselkedés kultúrával rendelkező fiatal srác. Szégyen ide vagy oda 2 szál cigivel és kávéval „lefizettem”, hogy jöjjön velem sétálni. Majd az erdőbe érve megmutattam neki mit is művelnek a hozzá hasonló emberek, majd bemutattam neki mókus barátaimat. S elmondtam neki csak akkor leszek jó barátja, ha segít összeszedni velem a szemetet. Tán mondanom sem kell kinevetett s ott hagyott. Ismét találkoztam a közmunkásokkal s beálltam velük tisztítani az erdőt. 2 fekete zsákra valót szedtünk össze.           Fél óra elteltével a srác megjelent s bocsánatot kért. Elmondása szerint többen akarták jó útra terelni, de esetemben elgondolkozott. Körbe nézett s annyit kérdett tehetek valamit? Az asszonyok seprűt s lapátot adtak a kezébe, hogy a „gloriettek” környékén seperje össze az üveg szilánkokat s szégyellje magát, hogy ott hagyott! Takarításunk végén elárulta a fiú; soha nem gondolta volna, hogy ilyen jól esik majd segíteni, jó úton járva barátkozni és ennyire örülni két vadidegen hölgy köszönetének. 
A képre kattintva megnézhetitek a Kondavölgyről készült galériámat.

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

 

Szemétszedő fiatalok

  

      Most, hogy nem csak a szeptember, hanem már az iskola is elkezdődött! Eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti esemény, mely velem történt egy szép iskola utáni délutánon. Az utolsó óráról kicsengetve kényelmesen sétálgattam s a dohányzási tilalmon járt az eszem. A környezetemet végig nézve a sok zöld ellenére csúf látvány fogadott. Én mint olyan ember aki szintúgy elszív sajnos egy pár szálat; valahogy mindig veszem a fáradságot, hogy megálljak egy kukánál, egy dohányzásra kijelölt helyen. Ha már dohányozni van időm akkor arra is, hogy óvjam a másikat és ne a földre szemeteljek. Nem hiába jött létre a közintézmények 5 méteres távolság tartása. A lényeg; azon a soron majdhogynem végig rá sem lehetne gyújtani. Ahogy elhagyom a szakközép iskolát már egy buszmegálló, s ahogy azt elhagyom már egy általános iskola, s halkan megsúgom ebben az utcában az út mindkét oldalán hatalmas fasorban gyönyörködtethetjük a szemeinket, gesztenye fából a legtöbb. Az általános iskola mellett egy játszótér azzal szemben a túloldalon egy park. Ha attól távolabb megyünk már kikerüljük ezeket a helyeket. Nem ez a fontos.

A játszótéren 2 pad található mellettük 1-1 kuka, még rá is van írva:

A SZEMETET ÉS A CSIKKET A KUKÁBA DOBD!!!!  

    

        Nos ehhez képest mindenhol volt szemét csak ott nem ahol kellett volna. Pedig még 3 konténer is volt a játszó mentén. A szelektív hulladék gyűjtés érdekében. (Ahonnan a csóri hajléktalanok kerestek különböző kincseket). Nem tudom ők szemeteltek-e vagy a fiatalok, (mind két csapat nagyon sokat jár oda) de elgondolkodtató volt, hogy ott hemperegnek a gyerekek ahol a csikkek, zacskók (szipós vagy kajás), eldobott zoknik, valamiért széttépett újság darabok hevertek a földön. Legyen piszkos a gyermek, mert úgy is az lesz, úgy is szeret hemperegni, de az a nem mindegy mibe fekszik bele!! Ez az igazi felelőtlenség. A közmunkások kevesen vannak nem mindenhova érnek oda, tehát nem hibáztatom őket, hogy nem voltak épp akkor jó helyen. A lakók és arra járok akik a padokra ültek egyszerűen csak elviselték a koszt. A táskámban rejlő zacskót hívtam segítségül a szemét szedéshez. Ez utáni pillanat számomra megdöbbentő volt. Hisz a korombeliek, illetve nálamnál fiatalabbak nem szoktak csak úgy szemetet szedni az utcai csili-viri rucijukban. 3 15-17 körüli fiatal lány s egy fiú mellém csapódva s egy házból szatyrot kérve szedték a szemetet. A néni aranyos volt adott kis zacskókat, hogy azzal szedjük össze. Pillanatok alatt végeztünk és el sem fáradtunk. Pénzt nem is kaptunk (bár nem is arra hajtottunk), de tisztább területet adhattunk a kicsiknek.

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

A cicák és a méhek esete

          Egy előző bejegyzésemben már írtam arról, hogy mennyire nem szerencsés számomra az, ha megcsíp a méh. Rajtam kívül nem egy embert érint ez a probléma, mint tudjuk nagyon nem szerencsés állapot, vannak akik még nálam is rosszabbul reagálnak arra, ha a kis fullánkos megszúrja. De mi a helyzet a kis kedvenceinkkel? A minap Párom hívta fel a figyelmemet egy oldalra ahol macskák kerültek túl közel a méz gyártókhoz. A képen látható 3 cica is méh csípés áldozatává vált. A két szélsőnek orrát, míg a középsőnek állát csípte. Ilyen duzzanatokkal nem egyszerű sem a légzés, sem a nyelés.

Ide kattintva a kép forrását, valamint még több méh csípte cicát is megtekinthetsz.

         Természetesen kutyákat is érinthet ez a probléma, hiszen ők is, mint a macskák kíváncsiak, játszanak, szaglásznak. Biztos te is láttad már ahogy fejükkel, mancsukkal követnek és megpróbálnak elkapni egy-egy legyet, netán méhet, darazsat. A csípések alapvetően inkább kellemetlenek, mint veszélyesek; fájdalommal és dagadással járnak. Vannak azonban kockázatosabb esetek, például mikor az állat száját, torkát vagy orrát csípi meg egy méh, esetleg darázs. Ilyenkor ugyanis a duzzanat akár a légzést is akadályozhatja, légszomjhoz vezethet! Nincs idő a késlekedésre, fordulj állatorvoshoz! Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nagyon sok állat allergiás ezeknek a rovaroknak a mérgére, s ilyen esetekben (is) azonnal állatorvos segítségét kell kérnünk! A méhcsípésre allergiás kutyán vagy macskán a csípés után már 2-3 perccel jelentkeznek a tünetek:

• izomfájdalom és izomgörcsök, 
• duzzanatok megjelenése a torokban, a nyelven és a pofán, 
• koordináció nélküli mozgás, 
• levertség, 
• hányás, 
• azonnali hangadás, nyávogás - nyüszítés, 
• duzzanat, 
• bőrpírkeringés összeomlása, 
• bőrfelület harapdálása, rágása. 

           Utóbbi két tünet a mancscsípésnél fordul elő, ami nagyon gyakori probléma. A harapdálás, és az adott testfelület rágása mellett erőteljes nyalás is kíséri. Ha közelebbről megnézed az irritált területet akkor nagy valószínűséggel a fullánkot még a bőrében találod. Ez esetben első teendőnk az, hogy kihúzzuk a fullánkot. (Természetesen bárhol máshol csípi meg, akkor is első a fullánk kihúzása.)  Darázs esetében erre nincs szükség, az ugyanis nem hagy emléket a bőrben. A méh fullánkja azonban benne marad az áldozatban, sőt egy piciny méregzacskót is hátrahagy, ezért semmiképpen ne tekergessük és nyomogassuk a tüskét, helyette egy csipesszel húzzuk ki.
         Ha nem a fején érte az állatot a szúrás és nem allergiás a méregre, akkor otthon is kezelhetjük. A méh- és a darázs csípése között van egy nagy különbség: míg a méh mérge savas jellegű, a darázsé lúgos. Ez azért fontos, mert semlegesítéshez ellenkező kémhatású szert érdemes használni (természetesen ez csupán tüneti kezelés, ugyanis a vérbe jutott mérget nem tudjuk már hatástalanítani). A méhcsípést – embernél is – szóda-bikarbonátos vízzel, a darázscsípést pedig ecetes vízzel kell lemosni. Ha nem tudjuk, milyen állat volt, akkor is ejtsünk meg egy sima szappanos lemosást. A duzzanatot száraz törölközőbe csomagolt jeges borogatással kezelhetjük.
         Veszélygyanús csípés esetén a kutyát nyugtassuk meg és ne engedjük elvonulni: figyeljük folyamatosan a légzését. Cicákra ugyan ez vonatkozik. Különösen akkor, ha kinti cicánk van. Próbáljunk belenézni időnként a szájába is, ahol az esetlegesen a nyelven keletkező duzzanat méretét kell szemmel tartanunk. Ha úgy látjuk, hogy kedvencünk légzése szaporává és hangossá válik, esetleg apróbb nyüszítésekkel, nyávogással adja tudtunkra, hogy valami nincs rendjén, azonnal szaladjunk vele orvoshoz! Az állatorvos allergiás reakció esetén anti-hisztaminnal fogja kezelni kedvencünket, melytől egy-kettőre lelohad a duzzanat és megszűnik a nehéz légzés.
         Természetesen, ha nem vagy biztos abban, hogy kedvenced allergiás-e vagy sem, vagy csak szimplán a biztos gyógyításra akarod bízni a négylábú társad, csípés (fullánk eltávolítás) után azonnal el kell vinni állatorvoshoz, hogy minél előbb megkapja a segítséget!
Forrás1
Forrás2
Kép forrása 

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!