Nem szégyen a szemét szedés!!

            Egy pár évvel ezelőtti esetemet szeretném elmesélni nektek. Bizonyára mindannyiunknak van(nak) olyan ismerőse(i) aki(k)nek viselkedésével kapcsolatban van némi probléma, de ilyen vagy olyan módon szót lehet vele érteni, talán még normálisan beszélgetni is. Az akkori sulis társam akiről most szó lesz, szintén egy ilyen típusú srác volt akkor. Természetesen most, hogy már nem egy iskolába járunk, és én még véletlenül sem abban a városban dolgozom nincs tudomásom arról, hogy jó vagy rossz irányba fordult az élete/személyisége. De az biztos, hogy akkor azokban a napokban egyszer lehetett rá hatni és közösen valami jót csinálni.
           Iskolám kis városában sétálva egy gyönyörű parkba tértem be. Eszméletlen szép! Nem is park igazán, hanem egy kis erdőcske a város közepén. Kis tavak ahol vidrák, halak élnek. Hatalmas fák amin mókusok szaladgálnak s madarak szállnak. Őzek, szarvasok s sündisznók hada a talajon:) Az út mentén padok s kukák, valamint egy tavacska mellett két glorietthez hasonlítható fa építmény ahol egy tűzrakó hely s kuka telepszik. Külön közmunkások járják az erdőt.

           Kezdtem büszke lenni kortársaimra a korábban említett játszótéri szemétszedő akcióm után. Már-már nagyon jól éreztem magam, hogy egy ilyen fenséges helyet tisztán tartanak, de ez csak egy pillanat volt. Míg nem szóba nem elegyedtem egy közmunkással aki elmesélte, hogy szégyen szemre mit művelnek az erdőben a fiatalok. Leginkább a lányokat szidta. A sörös üvegek, csikkek s miegymás még a tisztábbik szemét, de van, hogy Cotton gumik, emberi ürülékek, betétek hada fekszik szanaszét. Nem gyengén tátva maradt a szám! Nem sokkal ez után 2 újabb közmunkásba botlottam. A hölgyekkel már nem első alkalommal találkoztunk. Óva intettek a kis erdőben való egyedüli sétámhoz. Azt tanácsolták egyedül soha! Ide csövesek, rossz akaratú fiatalok járnak!

           Másnap mégis visszatértem egy iskola társammal. Nem sokat hezitáltam azon kit vigyek magammal. Nem egy erős alkatú, de annál rosszabb viselkedés kultúrával rendelkező fiatal srác. Szégyen ide vagy oda 2 szál cigivel és kávéval „lefizettem”, hogy jöjjön velem sétálni. Majd az erdőbe érve megmutattam neki mit is művelnek a hozzá hasonló emberek, majd bemutattam neki mókus barátaimat. S elmondtam neki csak akkor leszek jó barátja, ha segít összeszedni velem a szemetet. Tán mondanom sem kell kinevetett s ott hagyott. Ismét találkoztam a közmunkásokkal s beálltam velük tisztítani az erdőt. 2 fekete zsákra valót szedtünk össze.           Fél óra elteltével a srác megjelent s bocsánatot kért. Elmondása szerint többen akarták jó útra terelni, de esetemben elgondolkozott. Körbe nézett s annyit kérdett tehetek valamit? Az asszonyok seprűt s lapátot adtak a kezébe, hogy a „gloriettek” környékén seperje össze az üveg szilánkokat s szégyellje magát, hogy ott hagyott! Takarításunk végén elárulta a fiú; soha nem gondolta volna, hogy ilyen jól esik majd segíteni, jó úton járva barátkozni és ennyire örülni két vadidegen hölgy köszönetének. 
A képre kattintva megnézhetitek a Kondavölgyről készült galériámat.

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!