Rövid biciklitúra

Az ősz kellemesen kissé napos, kissé szellős napjai igen kiválóak arra, hogy bringára pattanjon az ember. A mai rövid biciklitúrám lelkesedésének a tegnapi örömteli esemény volt a fő okozója. Az immár 17 éves biciklimnek helyenként akadtak már problémái és a festése is már igen megkopott. Amiről én hosszú évekig azt hittem, hogy mindig is lila volt (tehát a lila a gyári festése), az idők elteltével és a festék lepattogásának köszönhetően láthatóvá vált, hogy az bizony fehér volt fénykorában. De hála az én Páromnak és kitartó munkájának új fényében pompázik a két kerekű. Tegnap Párom megmutatta mennyi mindent dolgozott a bringámon.

Így ma felpattantam és tekertem. Egy Sásd-Vázsnok-Sásd kört tettem. Nem mentem be teljesen a faluba, de az oda-vissza utam így is közel 4 km-es volt. Egyetlen egy pihenőt tartottam a Baranya-csatornánál, (ahogy én hívom a vázsnoki hídnál) a Törökmalom utcában. (Sásd és Vázsnok között vezető út). Pár perc szusszanás és nézelődés után újra "lóra" pattanva elindultam haza felé. Rövid túra volt, de kellemesen fárasztó és jól eső, hosszú kihagyás után nagyon lelkesítő.

 Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Elgondolkodtató Inature

               A mai napon láttam egy INature bejegyzést az egyik legnagyobb közösségi oldalon. A bejegyzés valójában néhány képből állt. (az eredeti bejegyzés 5 hónappal ezelőtt lett megosztva. Én egy ismerősöm megosztásaként láttam) Elgondolkodtató és elszomorító. Rajzolt képek, de a valóságot tükrözik.
Nem kevesen a rókát állat helyett prémként, bundaként, kabátként látják. Egy elejtett vad a hobbi vadásznak. A fa, ami csak arra jó, hogy a baltával megajándékozva helyet adjon a betonnak. A gyermek, aki a való erdőt csak hírből ismeri, áhítattal festi meg az álmodott természetet. Az állatvilág, mely a víz alatt élve fuldoklik és szemetet nyel. A tiszta víz kosszá, szennyé válik a mi csodálatos műanyagjainktól, ahogy a földünk levegője gyáraink füstjétől. Hagyjuk, hogy pöfékeljen s a szmogban éljünk, s majd eszközeink elásva sírjunk, mert már nem lesz mit kivágni. Hát hol vagy erdő? Hol vagy te fa? Miért tűntél el s nem nőttél ki magadtól!? Miért fuldoklom tőled levegő, ha te állítólag az én lételemem vagy? Palackká válik a tenger, s eltűnik a medve... Elmúlik a hideg, hát ezt vártuk nem? De a medve is ezt akarta, hogy jég élete köddé válva a halálba kergesse? S megannyi élet a semmibe veszve pusztulásokat okozzon, míg az ember csak a szennyet nyeli....
          Keményen hangozhatnak e szavak, de talán még javítható. Az idő telik, mit nem tudunk visszafordítani, de amit lehet: óvjuk, féltsük, javítsuk, mentsük!! Ha ez nem megvalósítható legalább ne rontsunk tovább a helyzeten! A sok környezetvédelmi, újrafelhasználással kapcsolatos mondatok háttere ez lenne! Védd a környezeted, hogy tovább élhess benne!! Nektek mi a véleményetek a képekkel kapcsolatban?

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Öreg Tata, nem vén Tata

Egy kis csoportos kiránduláson vettem részt, egy kellemes nyári szerdán. Célunk Tata, indulás idő: reggel 5 óra, több, 230 km, 4 óra utazás, ami magába foglalja a 2*30 perc pihenő időt. Először a siófoki Tesco, majd a környei benzinkút adta illemhelyiség lehetőségeit használtuk ki. (IDE kattintva megnézhető a térkép nagyobb méretben)
Miután megérkeztünk; első körben a Tatai vár romkert és török kori bástyák kerültek meglátogatásra. A látvány pazar! Az Öreg-Tó mellett fekvő vár a hatalmas fák ölében feküdt, meseszép zöld környezettel. A várba lépve a múzeum fogadott minket, melynek belső kialakítása hűen tükrözi az akkori kor minden szépségét. Az előtérben a Királyok és Keresztek elnevezésű, közel 30 képből álló képkiállítás tárult elénk, ahonnan tovább haladva a Római Kőtár darabjait csodálhattuk meg. Többek között a Sírkert részlete, „Legyőzhetetlen Herkules”-nek állított oltárkő, Maximus Caesar szoborbázisa, valamint a Gyógyítás Isteneinek állított kő várta a látogatókat. Majd egy kis Római élet a Pannóniában, a Mitológiai Relief Ariadné ábrázolásával és Parthenon sírkövével. Ezt követően betekintést nyerhettünk a Középkori hétköznapokba is. Tovább haladva az emeletre néhány Reneszánsz bútor nézhető meg. Többnyire tölgy- és diófa, 16. századi, esztergált bútorok. Intarziás falburkolatok, kelengyeláda, Mátyás király korabeli étkezőasztal, melyen vaskesztyű, rákfarkú sisak díszelgett. Emellett egy hatalmas Lovagalakos kályha, a falon pedig 1 olaj-vászon arckép, 1650-ből. Szerzője ismeretlen, Sigismundus Theodosius Sirmiensist ábrázolja.

 A következő teremben restaurált edények, ékszerek – arany fülbevalók, medálok, fagyöngyből készült karkötők. Több száz évvel ezelőtt készültek, de remek állapotúak. A mai, 21. században is újra divatját élő, festett fagyöngyből, egyszerű fűzéssel készült karkötők pontos másai. Nem csak a történelem, de a divat is ismétli önmagát. A következő szobában látható kiállított tárgyakat 2003-ban a Szeleste vasút mentén haladó M 86-os út melletti temető feltárásakor találták. Ezekben a sírsorokban torzított koponyák (24 és 50 év közötti emberek koponyái), kisebb kézi fegyverek, ékszerek is voltak. A Római szobába lépve boltíves mennyezet és a pompeji stílusban az akkori látképet próbálja hűen elénk tárni. 1961 és 1997 közötti régészeti leltárminták alapján készült el a 11. századi falfestmény rekonstrukciója, Brigetioból; mozaik szerű elrendezésével (a megmaradt falfestmény darabok alapján). Ha még feljebb haladunk a várban a lépcsőn, Gróf Esterházy Miklós szobrával találkozhatunk. Nem meglepő talán, ha a lépcső tetején az Esterházyak életéről kaphatunk információkat, melyet Tatán töltöttek. Első körben a Galántai Esterházy családfa képét lehet megtekinteni, valamint a család ifjabb frakkói ágának birtokait, 1848-ból, a Dunántúl Északi részéről. Ezt követi a 18. századi főúri élet, valamint a tatai céhek élete a 19. századból. Melynek legfantasztikusabb látványa a hatalmas biliárdasztal volt számomra. S ezzel végig is értünk a múzeumban. A vár falain kívül egy lépcsőn haladtunk le a romokhoz, majd pár perc pihenő után egy új túra vette kezdetét.

A vár melletti buszmegállóban a kis vasútra szállva egy bő 45 perces városnézésen vettünk részt, melyen a Für Elise zenéje mellett rengeteg információt halhattunk Tatáról, a vizek városáról, amely egyben barokk város is. Közel 70 olyan épület áll a városban, ami kinézete mellett valódi történelmi múlttal; jelentőséggel bír. Tata főépítésze Fellner Jakab, akinek a neve nem egyszer elhangzott az út során. Az ő nevéhez fűződik az Öreg Halász szobra is, továbbá a nem messze álló épület ami egykor a Völgyi malomként szolgált, (Ma nemzetiségi múzeum) 1510-ben II. Ulászló halálának emlékére Éder József készített egy óratornyot, mely ma is a városban áll. Ezt követte az Esterházy udvar, valamint a Miklós malom, ami az 1960-as években megszűnt. Tata nem véletlenül kapta a vizek városa nevet. A mindenki által ismert Öreg tó mellett, a város keleti részén fekvő romantikus Cseke tó. Ezt öleli körül a gyönyörű liget, sétány és műemlékeivel méltán népszerű Angol park. Magyarország 1. angol típusú kertjét 1783-ban az Esterházy család megbízásából Böhm Ferenc uradalmi mérnök telepítette. Itt található Charles Moreau által tervezett műromok, a kőhídon túl a vértes szentkereszti román kori apátság, tucatnyi oszlop és pillérkötegei, valamint domborműves római sírkövei is. Ezeken keresztül folyó karsztforrások patakja a műromokon folyt keresztül. Az Esterházyak alakították ki az építmény római jellegét. Látható volt még az Angyal forrás, mely az Esterházyak idején bejáratként szolgált 1784-ben a nyári rezidenciájukhoz, emellett itt áll a Kis Kastély is. Érdekessége még a városnak: 1933. 06. 13.-án nyitotta meg kapuit, az ország 1. szabadtéri színháza. A színházon túl, 30 méter magas Platánfa csoportban gyönyörködhetünk. E mögött pedig a ma is működő olimpiai tábor fogadja az oda jelentkezőket. Ezt követi a már említett Cseke tó, ami régen grófi hattyúkkal volt teli, ma már inkább csak a vadkacsák élőhelye. Régen egy igazán tiszta tóként tartották számon, manapság már sajnos nagyon szennyezett a vize. Megfigyelhető még a Kék forrás, nevét a kék tündér rózsáról kapta. Tovább haladva a Sándor malom válik láthatóvá, ami később a város egyetlen főiskolája lett, végül vált a ma is ismert szállodává. 

S ki gondolná, Tata régen 2 városrészből állt: Felső Tata és Tóváros. Már Mátyás király idején is népszerű környék volt, gyakran járt erre a király. Leginkább az Öreg tó környékére, ami már akkor gazdag volt a halakban. A tóban viszont nem lehet fürdeni, viszont a kajak-kenu versenyeket minden évben itt rendezik. Kirándulásunk alkalmával is akadt néhány kajakozó a tó vizén. Emellett pedig több 10 ezer madár fordul meg a város ezen részén. A kilátás leírhatatlan, az a sok zöld, a hatalmas fénylő tó, ahogy csillogott rajta a napfény. S ahogy megpillanthattuk a Márvány hegyet, ahol valamikor a piarista rend háza állt, és ma már kollégiumként működik. Nem messze a Feszty Villa, ami egykor Feszty Árpád, Jókai Anna (Jókai Mór testvére) férjének tulajdonában állt. Egy barlang rendszer is fut a város alatt, manapság már nem lehet megközelíteni, mert életveszélyes. Emellett van egy szarvasmarha vágóhíd is, amit sajnos nem egy vandál több alkalommal is felgyújtott már. Tovább haladva ott a Tatai öreg vár 14. század II. felében Zsigmond és Mátyás király vadász (reneszánsz) kastélya volt. Emellett a sok elkápráztató tényen túl érdemes még tudni, hogy Nepumuki Szent János, aki a vizek és hidak védőszentje, kinek emlékére Schweiger Antal készített szobrot. Nem messze innen található a valamikori Török fürdő, ami ma Reumatológiai intézetként működik. A következő a Fazekas utca, ami a nevét onnan kapta, hogy az 1700-as, 1800-as években több száz fazekas dolgozott itt. Az évek alatt csökkent a számuk, ugyanis a festéshez használt anyagban oly mennyiségű ólom volt, ami miatt mérgezést kaptak és belehaltak. Mára csak 2 épület maradt állva, mely egykor fazekas műhelyként működött. A város látványosságához tartozik még a Szabadtéri Geológiai múzeum is. (Egykoron Kőbánya) 600 növény faj éli itt világát, az Eötvös Lóránt iskola gondozásában.

Láthattuk még a Fellner tornyot, a Két tornyú templomot is, ami mindösszesen 33 évig épült, 1784-ben fejeződtek be a munkálatok Groszmann József tervezései alapján. Valamint egy harang, amely Pozsonyból került a városba. Nem messze innen egy újabb Schweiger Antal remekmű, a pestis elmúlásának emlékére állított Szűz Mária szobor. Külön érdekesség volt számomra megtudni, hogy: Esterházy Miksa lovai közül, 4 fehér ló került kiválasztásra az 1959-ben lejátszásra kerülő Ben Hur c. filmben. Ők voltak Juda Ben Hur lovai. Nem sokkal ezután városnéző túránk véget ért.

Ezt követte egy szabad pályás séta, evés, ivás, mi egymás. Majd buszra szállva Vértesszőlősre mentünk, ahol első körben megszilárdult mésziszapot, kultúrrétegeket és édesvízi mészköveket tekinthettünk meg, emellett több információt is kaphattunk a fejlődő emberiségről, a tűz keletkezéséről és Samuról is. A rendkívül gazdag kőeszköz együttesekről, tűzhelyekről, változatos kis és nagy méretű, ragadozó és növényevő fajokból álló állattársaságról, jól ismert növény világról és az emberi maradványokról egyedülálló, átfogó képet kaphattunk a neandervölgyi emberek korát megelőző időszakról. Különböző talp lenyomatok és koponyák is láthatóak voltak számunkra. 1963-ban, Vértes László vezetésével megindult ásatások során kerültek elő Magyarország legkorábbi emberi maradványai, és Európában a mai napig is egyedülálló részletességgel sikerült megismerni a több százezer éves településeket. A kutatás egészen Vértes László haláláig, 1968-ig tartott.

Ezt követte utolsó állomásunk Oroszlány – Majkpuszta, ahol a remeteséget néztük meg. 

A majki remeteség titka: Szent György vonalak csillag alakú kereszteződése. A Szent György vonalak kereszteződései megtalálhatóak minden ősi szakrális helyen, mint pl.: Stonehenge, egyiptomi piramisok, Lourdes, pálosi kolostorok, Árpád – kori templomok… Majk a Csák család királyi adományként kapott birtokán feküdt. A ma is itt álló Nagyboldogasszony premontrei prépostság 1252 óta a birtokon van. A remeteség épületcsoportja a 18. századi birtok súlyponti helyére települt. A meghatározóan zárt egységet alkotó szerzetesi épületegyüttest további épületcsoportok egészítik ki. Emellett pedig a Celli Szűz Mária kápolna és az egyik vízi malom még ma is áll. A remeteség kertjeinek jelentős része még őrzi a 18. századi, barokk szerkezetét. A növényállományból a kert északkeleti sarkában álló vadgesztenyék származhatnak a kamalduliak korából, és feltehetően a kerti kút is ebből a korból maradt meg. A 19. század utolsó negyedében Majkon is tájképi jellegű kertet alakítottak ki a korábbi gyümölcskert helyén. A parkba értékes fa különlegességeket telepítettek. Mint pl.: mocsári ciprus, platán, juhar, kocsányos tölgy… A kis négyszögletes barokk grottakápolna előtt ma is álló márványoszlopokra rózsa lugast futtattak.

Majd haza felé vettük az irányt. Most csak Siófokon álltunk meg, viszont Gánt, Zámony, Székesfehérvár irányába. 289 km, 4 és fél órás út, a 30 perces pihenővel együtt. (IDE kattintva megtekinthető nagy méretben a térkép)

A haza vezető út már csendesebben haladt. Kellemesen elfáradva utaztunk, rengeteg új információval és élménnyel gazdagodva.

A bejegyzés alatt található Tatai vár képére kattintva megtekinthető az utazásról készült fotó galéria.

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

KÉPGALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTS IDE!