Fekete István múzeum Dombóvár

Egy apró múzeum, amit érdemes meglátogatni. Főleg olyanok számára ajánlom, akik az irodalmat is kedvelik. A munkahelym által, kollégáimmal és a vezetőséggel mentünk el. Fekete István 1900. január 25-én született a somogy megyei Göllén. Itt végzi el az elemi iskola első négy osztályát. Göllei évei nagy hatást gyakorolnak egész életére; a barátai mezítlábas parasztgyerekek, az erdők-mezők-nádasok világában érzi jól igazán jól magát. 1910-ben a családja Kaposvárra költözik, iskolai tanulmányait is itt folytatja. 1917-ben besorozzák katonának, majd a szolgálat letelte után a mosonmagyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára iratkozik be, ahol 1926-ban mezőgazdászként végez. Mezőgazdászként előbb a baranya megyei Bakócára kerül segédtisztnek, majd 

Ajkára, ahol vezető gazdatiszt lesz. Élete itt teljesedik ki. Az ajkai évek alatt indul irodalmi pályafutása; íróként is országosan ismertté válik. 1941-ben a család Budapestre költözik, a Földművelésügyi Minisztériumban kap állást, emellett elbeszéléseket, regényeket, színdarabokat és forgatókönyveket ír nagy sikerrel. A második világháborút követő viharos történelmi időszakban irodalmi munkássága háttérbe szorul. 1955-ben jelenik meg újra könyve, ettől kezdve élete végéig termékeny író. 1970. június 23-án hunyt el Budapesten. Fekete István Jókai Mór mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. Számos elbeszélés, novella, ifjúsági regény és állattörténet szerzője és az egyik legismertebb 

vadászíró. Valamennyi művét áthatja a természetszeretet, a szilárd keresztény hit, az egyszerű emberek iránti szeretet és tisztelet, és egyfajta nyugodt derű. Fekete István nem tanult író, hanem született tehetség. Írni nyolc éves korában kezdett Göllén. 1955-ben jelenik meg újra könyve, ettől kezdve élete végéig termékeny író. Életében számos elismerést, díjat, kitüntetést kapott. Legismertebb művei; 

Kele (1955), Lutra (1955), Tüskevár (1957), Bogáncs (1957), Téli berek (1959), Vuk (1965), Hú (1966), Ballagó idő 

(1970).

Halálától napjainkig népszerűsége töretlen, folyamatosan adják ki újra és újra könyveit. Több regényét sikeresen megfilmesítették (Koppányi aga testamentuma, Tüskevár, 

Bogács, Lutra), Vuk, a kisróka pedig világszerte ismert mesehőssé vált.Természetszeretetéből fakadó és szakértő megfigyeléseire alapozott csodálatos természetleírásai, humánuma, keresztény világnézete, finom humora és öniróniája, valamint az írásaiból sugárzó optimizmus egészen sajátos hangulatúvá varázsolják műveit. Munkásságának további nagyszerűsége, hogy írásai valamennyi korosztálynak szólnak, fiatalok és felnőttek egyaránt olvassák műveit.

Ott jártunkkor a bácsi (a helyi idegen vezető, alapító) a leírtakon túl személyes élményeivel és sajátos mesélési stílussal büvöli el a látogatókat.   

A gyűjteményt F. Bodó Imre agrármérnök, helytörténész alapította 1995-ben.

Megtekinthetők az író személyes tárgyai, eszközei, így kéziratai, igazolványai, bizonyítványai, oklevelei, kitüntetései, versei, könyvei, a természetről készített festmények és az állatszereplők modelljei: Vuk, a róka, Kele, a gólya, Csí, a fecske, Hú, a bagoly, stb.

Csonka Sándor, Gulyás József, Soós Tibor és Szentkirályi Attila festőművészek munkái, Ambrus Sándor grafikái, valamint göllei (Fekete István szülőfaluja, Somogy megye) szőttesek díszítik.

http://www.feketeistvanmuzeum.hu/

A szennyezett séta

Hogy lehet egy séta szennyezett? Nagyon is egyszerűen. Kell hozzá néhány ember, boltban vásárolt termék, hogy felhasználóvá/fogyasztóvá váljon, sétáljon (mert eszébe jut a levegőn lenni) és amilyen gyorsan megvette a kívánt terméket olyan könnyen el is dobja a csomagolást. Mert ez ilyen egyszerű. Függetlenül attól, hogy a környéken van e kuka avagy nincs. 

Miért nem gyűjti össze vagy teszi el a szemetét és a földre dobás helyett a kukát választja? Már a kérdés is bonyolult ugye? De a helyes lépés is milyen logikusnak tűnik nem?

Egyszer egy szép napon eldöntöttem a kis kutyámat nem a nagy faluban viszem el sétálni, hanem egy régi kedvenc utam felé viszem az irányt. Ez egy hosszú betonozott út szakasz két falu között, két oldalt csak a természet, egy szakaszon a Baranya csatorna szeli ketté. Az első két kutyusommal mindig erre jártunk és ők nagyon szerettek erre járni, a vízbe menni. 

Jelenlegi kutyusom már 6 éves volt mikor hozzánk került. Nem tudtam mennyi a mozgás igénye (na jó termetét, korát és a fajta keverékét tekintve volt egy olyan sanda gyanúm, hogy sac/köbö mennyi). Így a nagy faluba vittem mindig. Nem minden nap, és eleivel csak annyit amennyit úgy láttam, hogy bír, jól esik neki. Hát első lufra 10 perc. Napokig semmi. Újra 10 perc. Aztán sokáig hetente egy alkalom, tizen pár percek....

Ma már bő 4 év távlatából ott tartunk, hogy 35-50 perc közötti sétákat tartunk. Így döntöttem úgy, hogy, ha már bírunk ennyit menni és egy héten már nem csak egyszer, akkor elmegyünk a vázsnoki híd felé. Nagyon tetszett neki a környék, az út, majdhogynem futottunk végig, meg hazáig is.

Mindkettőnknél nagy volt az öröm, hiszen picurka is boldogan sétafikált azon a területen ahol én is nagyon szeretek sétálni, ahova én is nagyon szerettem mindig is menni, akár biciklivel, akár az előző kutyusokkal. Boldog voltam, hogy neki is megmutathattam ezt a szép helyet, boldog voltam, hogy az arcán a mosoly szemmel látható volt


Második alkalommal mikor mentünk, akkor már kicsit lassabban, így mindketten alaposabban körbe lestünk.  Kár volt..... Akkor láttam igazán, hogy nem csak az évek múltak el, hogy már rég jártam erre kényelmesen, kutyussal. 

Akkor láttam igazán, hogy mennyi szemét van az utak mentén, a szántásnál, a fűben, a természetben.... Nem is volt gazdátlan a szemetes hely. Förtelem volt, ahogy kinézett a természet, és nem én vagyok az egyetlen ember, gazdis aki arra jár.

Mert ezek vagyunk mi emberek.... Egy nagy rakás szemét, akik szemetet termelnek és hajítanak szanaszét..... 

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Multicégek műanyag szennyezése

Nem olyan rég újra a kezembe került egy újság, ami idén januárban jelent meg, melyet egyetlen oldala miatt tettem félre. Hozzá teszem, hogy az olvasottak alapján írom most le a véleményem, illetve amellett, hogy törekszem a műanyag felhasználás kiszorítására, töredelmesen be kell vallanom: igen, én is elcsábulok néha és veszek egy egy üveg coca cola-t. (de, ha már megveszem nem hajigálom szét, hanem megfelelő módon szortírozom, dobom el)

Már a főoldal is azt tudatja az olvasóval, ami a cikk lényege röviden és tömören: a multicégek tele szemetelik a földet! Utalnak ezzel a PET - palackok nagy mennyiségű gyártására. Ezeknek a műanyagoknak a lebomlási ideje több, mint 400 év. Az elmúlt évek ígéretei ellenére továbbra sem csökkentették az eldobható műanyagok mennyiségét. Ezt a tényt én is így látom. A Földet elárasztó műanyag szemét nagy részét globális globális multicégek termelik. Semmivel sem kevesebb a boltok polcaira kerülő palackok száma a nemzetközi nagyvállalatok hangzatos ígéretei ellenére sem. Pedig (mint íródott) ezeknek az eldobható műanyagoknak a lebomlási ideje több, mint 400 év!!!

Néhány adat a szennyezéssel kapcsolatban. A Break Free From Plastic mozgalom jelentése alapján a világ legnagyobb műanyag szennyezőinek listájának élén olyan nemzetközi multicégek állnak, mint a coca cola, a Pepsi és a Nestlé. 51 ország, 484 szemétszedését követő márkavizsgálat alapján határozták meg.

Egy másik hasonló lista élén (melyet a Forbes készített) szintén a Coca Cola az éllovas.

Ez évi 3 millió tonna, vagyis percenként 200 ezer darab műanyag gyártását jelenti. (Ami csak a Coca Cola palackokat illeti)

Bea Perez a vállalat fenntarthatósági vezetője a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy nem tervezik a csomagolások megváltoztatását. Nemes egyszerűséggel az egyszeri emberre, a vásárlókra hárítja ennek miértjét. Be Perez elmondása szerint az emberek ragaszkodnak a jelenlegi műanyag palackokhoz, a visszazárhatóság és a könnyű súly miatt. Hozzá tette a Coca Cola érzékeli a problémát, de (újfent a vásárlókra hárítva/hivatkozva) a vevők nagyobb része tart igényt a klasszikus műanyag palackokra, nem törődve a környezet szennyezéssel. (Elnézve a közvetlen és a lakhelyemtől távolabb eső területeket, igen van benne igazság, mert nem kevesen nem törődnek a környezet szennyezéssel, hihetetlen gusztustalanul tudnak szemetelni az emberek) Bea Perez szerint a műanyagok gyártásának leállításával vevőket, azaz nagy mennyiségű profitot veszítenének. Vagyis számukra a haszon szerzés sokkalta fontosabb, mint az általuk is belátott probléma kezelése.

A magyar kormány azt szeretné, ha nem az emberek, hanem a klímarongálók fizetnék meg a klímasemlegesség árát.

Feltételeket szabott a kormány

Klímavédelmi akcióterv

A magyarok 92 százaléka támogatja, hogy hazánk 2050-re klímasemleges legyen. Ez derült ki abból a klíma politikai kérdőívből, amelyet több, mint 200 ezren töltöttek ki. Magyarország az Európai Tanács decemberi ülésén támogatta a klíma semlegesség elérését 2050-re, de ehhez 50 ezer milliárdra lenne szükség. Ezért a magyar kormány feltételeket szabott: A kiadások jelentős részét a legnagyobb szennyező, klíma rongáló országok és nagy vállalatok fizessék. A családok energia-és élelmiszerköltségei ne emelkedjenek. Ne a felzárkozó országoknak járó kohéziós alapokból vegyék el és csoportosítsák át a pénzeket klímavédelmi célokra. Az atomenergia része legyen a klímaproblémák megoldásának.

Orbán Viktor miniszterelnök korábban már elmondta: A kormány kidolgoz egy klíma- és környezetvédelmi akciótervet konkrét intézkedésekkel: A városi közlekedésben csak elektromos buszokat lehessen forgalomba állítani. Minden illegális szemétlerakóhelyet meg kell szüntetni. Mentesíteni kell a folyókat a műanyag palackoktól.

Szívből remélem, hogy ezek nem csak üres szavak, hanem tények, valós tervek. Roppant mód elgondolkodtató, hogy míg egyesek az embereket hibáztatják a környezetszennyezésért, míg a valódi szemetelő multicégeket nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyják. A multik a tömeg gyártással és a haszon szerzés szem előtt tartásával hibáznak, míg az ember a szemetelés tovább fokozásával. Ezalatt értem, hogy nem csak a kormánynak és a multiknak kell tenni a klímáért, hanem az emberiségnek is. Amíg nem áll le a műanyag gyártás, addig a szelektív hulladék gyűjtés már fél siker. És egyben nem azt mondom, hogy ne vásároljon soha olyat ami műanyagban van. Egyrészt (sajnos) a mai mű világban ez sok terméknél szinte kivitelezhetetlen, másrészt vannak olyan műanyagok amik újra felhasználhatóak otthon körül. Tehát a szelektív hulladék gyűjtés mellett az újrahasznosítás is egy hosszabb távú megoldásnak bizonyul. Nem, nem kell felhalmozni, gyűjtögetni, hogy porosodjon, aztán majd egyszerre legyen kihajigálva valahol az út szélen. Csak a józan paraszti eszünket használva belátni, hogy a civilizált ember oda nem .... ahol eszik. Tehát, ha megkívánja azt ami műanyagban van, megveszi, ne oda dobja, ahol éppen puffan! Ne ott dobja el, ahol épp a legkényelmesebb! Ameddig elbírta vinni, míg teli volt a palack, tovább is tudja vinni, ha már üres....

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!