Állatok világnapjának eljövetele

Az állatok szeretete, az irántuk való érdeklődés vagy csak a puszta jelenlétük sokak gondolatát megmozgatja. Így nem kizárt, hogy az is érdekeltté vált: miért is lett az állatok világnapja és miért azon a napon? Az internet böngészési lehetőségeit kihasználva megtaláltam a választ, amelyet most veletek is megosztanék. Fogadjátok szeretettel!

Az Állatok Világnapját 1931 óta ünnepeljük. Ezen a napon az állati lét minden formája ünnepelt. A világ minden táján számos templomban az október negyedikéhez legközelebb eső vasárnapon megáldják az állatokat.

Október negyedikét azért választották ennek a jeles napnak, mert ez Assisi Szent Ferenc, az állatok és a természet pártfogójának is az ünnepnapja.

Assisi Szent Ferenc (1182-1226), olasz katolikus szerzetes és prédikátor volt, a ferences rend megalapítója.

Gazdag családba született, ő mégis eldöntötte, hogy szegénységben éli le az életét, és a krisztusi útmutatás szerinti életről fog prédikálni az embereknek.

A legtöbb róla szóló történetből kiderül, hogy nem csak az emberekért végzett áldásos misszionárius munkát, hanem az állatokat és a természetet is nagyon szerette. Több legendás történet szól arról, hogy még az állatoknak is prédikált.

Egy napon, mikor társaival úton volt, megálltak az út menti fák mellett, amelyeken rengeteg madár ücsörgött. Ferenc azt mondta társainak, hogy várják meg, míg ő odamegy testvéreihez prédikálni. Mikor odament hozzájuk, a madarak körülvették őt, mindegyik figyelte a hangját, és egyik sem repült el.

    Egy másik legenda Gubbio városához kötődik, ahol Szent Ferenc élt egy ideig. A városkát egy kegyetlen és vérszomjas farkas tartotta rettegésben. Szent Ferenc, hogy megmentse a város lakóit, felment a hegyre, hogy megkeresse a farkast.  Mikor megtalálta, keresztet vetett, és ráparancsolt az állatra, hogy menjen vele, és ne bántson senkit.

A farkas összezárta az állkapcsát, és lefeküdt Szent Ferenc lábai elé. Ferenc azt mondta neki, hogy sok kárt okozott az embereknek, ezért azok elátkozták őt, de hozzátette, hogy azt szeretné, ha békében élne az emberekkel.

Elment a városba a farkassal, ahol mindenki megdöbbenve vette körül őket. A farkas csak az éhség miatt volt vérszomjas, ezért Gubbio lakói ezután rendszeresen etették, így már nem támadott meg soha többé sem állatot, sem embert.

Szent Ferenc sokszor prédikált ember és állat kapcsolatáról. Azt mondta, hogy az emberiségnek kötelessége védeni és élvezni a természetet.

    Azt is mondják, hogy mikor Ferenc haldoklott, a halálos ágyán megköszönte a szamarának, hogy szolgálta, mindenhová elcipelte, segítette őt, a szamara pedig mellette sírt. Assisi Szent Ferenc 1226. október 3-án hunyt el. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté nyilvánította. Ő lett kikiáltva a természet, a környezetvédők és az állatok pártfogójának is, akiket az ő napján, október 4-én ünneplünk.

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

Forrás

Nem szégyen a szemét szedés!!

            Egy pár évvel ezelőtti esetemet szeretném elmesélni nektek. Bizonyára mindannyiunknak van(nak) olyan ismerőse(i) aki(k)nek viselkedésével kapcsolatban van némi probléma, de ilyen vagy olyan módon szót lehet vele érteni, talán még normálisan beszélgetni is. Az akkori sulis társam akiről most szó lesz, szintén egy ilyen típusú srác volt akkor. Természetesen most, hogy már nem egy iskolába járunk, és én még véletlenül sem abban a városban dolgozom nincs tudomásom arról, hogy jó vagy rossz irányba fordult az élete/személyisége. De az biztos, hogy akkor azokban a napokban egyszer lehetett rá hatni és közösen valami jót csinálni.
           Iskolám kis városában sétálva egy gyönyörű parkba tértem be. Eszméletlen szép! Nem is park igazán, hanem egy kis erdőcske a város közepén. Kis tavak ahol vidrák, halak élnek. Hatalmas fák amin mókusok szaladgálnak s madarak szállnak. Őzek, szarvasok s sündisznók hada a talajon:) Az út mentén padok s kukák, valamint egy tavacska mellett két glorietthez hasonlítható fa építmény ahol egy tűzrakó hely s kuka telepszik. Külön közmunkások járják az erdőt.

           Kezdtem büszke lenni kortársaimra a korábban említett játszótéri szemétszedő akcióm után. Már-már nagyon jól éreztem magam, hogy egy ilyen fenséges helyet tisztán tartanak, de ez csak egy pillanat volt. Míg nem szóba nem elegyedtem egy közmunkással aki elmesélte, hogy szégyen szemre mit művelnek az erdőben a fiatalok. Leginkább a lányokat szidta. A sörös üvegek, csikkek s miegymás még a tisztábbik szemét, de van, hogy Cotton gumik, emberi ürülékek, betétek hada fekszik szanaszét. Nem gyengén tátva maradt a szám! Nem sokkal ez után 2 újabb közmunkásba botlottam. A hölgyekkel már nem első alkalommal találkoztunk. Óva intettek a kis erdőben való egyedüli sétámhoz. Azt tanácsolták egyedül soha! Ide csövesek, rossz akaratú fiatalok járnak!

           Másnap mégis visszatértem egy iskola társammal. Nem sokat hezitáltam azon kit vigyek magammal. Nem egy erős alkatú, de annál rosszabb viselkedés kultúrával rendelkező fiatal srác. Szégyen ide vagy oda 2 szál cigivel és kávéval „lefizettem”, hogy jöjjön velem sétálni. Majd az erdőbe érve megmutattam neki mit is művelnek a hozzá hasonló emberek, majd bemutattam neki mókus barátaimat. S elmondtam neki csak akkor leszek jó barátja, ha segít összeszedni velem a szemetet. Tán mondanom sem kell kinevetett s ott hagyott. Ismét találkoztam a közmunkásokkal s beálltam velük tisztítani az erdőt. 2 fekete zsákra valót szedtünk össze.           Fél óra elteltével a srác megjelent s bocsánatot kért. Elmondása szerint többen akarták jó útra terelni, de esetemben elgondolkozott. Körbe nézett s annyit kérdett tehetek valamit? Az asszonyok seprűt s lapátot adtak a kezébe, hogy a „gloriettek” környékén seperje össze az üveg szilánkokat s szégyellje magát, hogy ott hagyott! Takarításunk végén elárulta a fiú; soha nem gondolta volna, hogy ilyen jól esik majd segíteni, jó úton járva barátkozni és ennyire örülni két vadidegen hölgy köszönetének. 
A képre kattintva megnézhetitek a Kondavölgyről készült galériámat.

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!

 

Szemétszedő fiatalok

  

      Most, hogy nem csak a szeptember, hanem már az iskola is elkezdődött! Eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti esemény, mely velem történt egy szép iskola utáni délutánon. Az utolsó óráról kicsengetve kényelmesen sétálgattam s a dohányzási tilalmon járt az eszem. A környezetemet végig nézve a sok zöld ellenére csúf látvány fogadott. Én mint olyan ember aki szintúgy elszív sajnos egy pár szálat; valahogy mindig veszem a fáradságot, hogy megálljak egy kukánál, egy dohányzásra kijelölt helyen. Ha már dohányozni van időm akkor arra is, hogy óvjam a másikat és ne a földre szemeteljek. Nem hiába jött létre a közintézmények 5 méteres távolság tartása. A lényeg; azon a soron majdhogynem végig rá sem lehetne gyújtani. Ahogy elhagyom a szakközép iskolát már egy buszmegálló, s ahogy azt elhagyom már egy általános iskola, s halkan megsúgom ebben az utcában az út mindkét oldalán hatalmas fasorban gyönyörködtethetjük a szemeinket, gesztenye fából a legtöbb. Az általános iskola mellett egy játszótér azzal szemben a túloldalon egy park. Ha attól távolabb megyünk már kikerüljük ezeket a helyeket. Nem ez a fontos.

A játszótéren 2 pad található mellettük 1-1 kuka, még rá is van írva:

A SZEMETET ÉS A CSIKKET A KUKÁBA DOBD!!!!  

    

        Nos ehhez képest mindenhol volt szemét csak ott nem ahol kellett volna. Pedig még 3 konténer is volt a játszó mentén. A szelektív hulladék gyűjtés érdekében. (Ahonnan a csóri hajléktalanok kerestek különböző kincseket). Nem tudom ők szemeteltek-e vagy a fiatalok, (mind két csapat nagyon sokat jár oda) de elgondolkodtató volt, hogy ott hemperegnek a gyerekek ahol a csikkek, zacskók (szipós vagy kajás), eldobott zoknik, valamiért széttépett újság darabok hevertek a földön. Legyen piszkos a gyermek, mert úgy is az lesz, úgy is szeret hemperegni, de az a nem mindegy mibe fekszik bele!! Ez az igazi felelőtlenség. A közmunkások kevesen vannak nem mindenhova érnek oda, tehát nem hibáztatom őket, hogy nem voltak épp akkor jó helyen. A lakók és arra járok akik a padokra ültek egyszerűen csak elviselték a koszt. A táskámban rejlő zacskót hívtam segítségül a szemét szedéshez. Ez utáni pillanat számomra megdöbbentő volt. Hisz a korombeliek, illetve nálamnál fiatalabbak nem szoktak csak úgy szemetet szedni az utcai csili-viri rucijukban. 3 15-17 körüli fiatal lány s egy fiú mellém csapódva s egy házból szatyrot kérve szedték a szemetet. A néni aranyos volt adott kis zacskókat, hogy azzal szedjük össze. Pillanatok alatt végeztünk és el sem fáradtunk. Pénzt nem is kaptunk (bár nem is arra hajtottunk), de tisztább területet adhattunk a kicsiknek.

Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!