Skóciai Szent Margit emléktúra

Szombat reggel, 08:40. Hűvös, kissé csípős, ködös reggel. A busz indulásra kész. A cél: Pécsvárad. Újra egy szervezett csoportos túrán vettem részt, a Skóciai Szent Margit emléktúrán, melynek célja a magyar származású skót királynéra, Skóciai Szent Margitra emlékezés. Pécsváradon startoltunk, egészen Mecseknádasdig. 10 órakor indultunk el. A túra kezdetekor egy rövid beszédet hallgattak meg az indulók, 1 órakor pedig a hegytetőn Antal Géza pécsváradi apát beszélt Szent Margit életéről. A táj lélegzet elállító és gyönyörű volt. Hamar feledésbe merült a reggeli hűvösség érzet a séta alatt. A társaság is kimondottan jó volt, a hangulattal együtt.

Az útvonalunk: Pécsvárad - Büdöskút – Antalkép – Szép Ilonka kilátó – Réka-völgy – Langhöhe –Réka-vár – Stein malom – Aranypatkó lovastanya – Mecseknádasd plébániatemplom

Néhány ponton igazán meredeknek éreztem az utat. A zsebemben lapuló telefonon egy (szerintem elég megbízható, megközelítőleg valós adatokkal szolgáló) lépésszámláló követte szó szerint minden lépésemet. Ennek adatai alapján 328 méter volt a túránk legmagasabb pontja. A felfelé ívelő méterek megtétele alatt néha úgy éreztem, mint aki a felhőkig fog felérni, olyan hosszú és meredek az út. De bizony, ennek fordítottját is megkaptuk 2 alkalommal. Mikor azt hinné az ember, hogy: "Oh, hát lefelé könnyebb" Hát akkor és ott mi nem egészen ezt éreztük. Végig a saját lábainkon és a talajon volt a szemünk, és bizony hosszú távon az a bizonyos lefelé könnyebb! kifejezés messze állt tőlünk. Azok a lejtők igenis (én legalábbis úgy éreztem) igen is tudnak izmokat remegtetni. Bár lehet csak a gyakorlatlan lábakat, de bátran elmondhatom, hogy minden izmom meg lett dolgoztatva, és kimondottan öröm volt egyenes szakaszon sétálni, mikor a figyelem nem az energiára és a láb elé összpontosult, hanem arra, milyen gyönyörű is az ősz, a sok színes falevél, a kopaszodó fák. Természetesen pihenőnk is akadt a fák között. Első: Páduai Szent Antalnak állított emlékhelyen. Ő az állatok és a szegények védőszentje. (Bővebben) Majd egy az erdőben álló házikónál lehetett megpihenni, ahol volt wc is. Ezt követte a következő pihenő egy kerek fa építmény. (hasonló, mint ami a kertekben is szokott lenni). Ezt követte utolsó pihenőnk a Réka vári romoknál.

Mecseknádasd, mint a túra célállomása. A templom lett volna az a hely, amit itt megtekintettünk volna. De a tatarozás miatt, ez idén elmaradt. Ettől eltekintve a túra csodás és a maga nehézségeivel együtt kellemesen fárasztó volt. Az nap, hamar kidőltem az ágyban. Az utána következő 1-2 napban azért még igencsak éreztem a közel 17 km-es erdei túra szintjeit. Az alábbi kép alatt olvasható szövegre kattintva megtekinthetőek a kiránduláson készült fotók. A képen az Erdő fohásza olvasható. Kicsit már kopottas, de számomra egy igazi érdekesség volt, plusz pont járt a sarokban található kis tánla, ahova az erdő fohászát rovás írással rótták fel. 

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

"Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! 

Én vagyok a tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon, 

én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába

menekülsz a tűző nap elől, s gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja

és én vagyok az ágy, amelybe fekszel, a deszka, amelyből csónakod építed.

Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.

Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:

Ne bánts!" 

5+1 tipp az avar felhasználásáról

5+1 TIPP A KÖRNYEZET VÉDELEM JEGYÉBEN AZ AVARRÓL

Az ősz az egyik leglátványosabb évszak, lenyűgöző árnyalatokkal színezi át az erdők, ligetek, parkok, útszéli fák és bokrok lombját. A tarka mintás levél szőnyeg nemcsak szemet, lelket gyönyörködtet, de jelentős szerepet tölt be a természetben. Már csak ezért is fontos kérdés, hogy mihez kezdünk saját házunk táján – városokban és falvakban egyaránt - a lehulló levelekkel.

Az avar a természetben számottevő védelmi rendszert képez. Részben takarja és melegen tartja a talajt, búvó- és táplálkozó helyet biztosít különféle élőlények számára; részben pedig a természetes kör folyamatok révén lebomlásával folyamatos tápanyag-utánpótlást biztosít a termőföld s így a növények számra. Szemléletes példa erre az erdők világa, ahol a levél takaró évről évre oltalmat ad a hideg évszakban, tavasszal pedig a talajt gazdagítva az új élethez szükséges energiával látja el a helyi flórát.

Nincs ez másként a kiskertekben, hétvégi telkeken, városi és települési parkokban, zöldfelületeken sem; ott is szükség van az utánpótlásra. Így aztán, ha mindenhol összeszedjük a fa leveleket, tisztára „porszívózzuk” kertjeinket és parkjainkat, akkor pont ettől a nélkülözhetetlen természetes tápanyag-utánpótlástól fosztjuk meg környezetünket. És persze ne feledkezzünk meg egy másik szempontról sem. Ha elégetjük az összehúzott lombot, a levegőt szennyezzük, veszélyeztetve ezzel magunk és mások egészségét; ha pedig zsákba tömve elvitetjük, akkor a szállító járművek kipufogó gázaival és a műanyag zsákok okozta környezet terheléssel kell számot vetnünk.

Mit tegyünk hát az őszi avarral? Íme, néhány praktikus és környezet kímélő tipp!

1. Semmit

Ez elsőre valószínűleg furcsán hangzik és a felvetés hallatán talán sokan lendületesen csóválni kezdik a fejüket. De gondoljunk kicsit bele ebbe a lehetőségbe is, hátha kiderül, hogy nem is olyan valóságtól elrugaszkodott ötlet, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Elvégre a természetben sem gyűjti össze senki a leveleket, azok mégsem halmozódnak fel vagy maradnak örökre hegyben állva. Ha vannak olyan helyek – ligetes kert részek, nyaraló kertje, gyümölcsös, bokros területek, ágyások, stb. – ahol „csak a látvány” miatt vagy megszokásból szednénk össze az avart, akkor idén próbáljuk meg „ottfelejteni”. Még az is kiderülhet, hogy működik!

2. Lomb komposztáljunk

A lombkomposztálás egy végtelenül egyszerű és kifejezetten hasznos tevékenység. Nincs más dolgunk, mint építeni egy hálós falú komposztkeretet és felhalmozni benne a leveleket. Nem szükséges kevergetni vagy átrakni sem. A lombkomposzt ősztől következő nyárig beérik, s az így keletkezett jó minőségű humuszt talajjavításra vagy ültetéshez használhatjuk. A gyümölcsfák, bokrok levelei hamarabb lebomlanak, míg más keményebb levéltípusok esetében – ilyen a tölgy, a dió, platán vagy a gesztenye – hosszabb ideig tart a folyamat. A közhiedelemmel szemben a diófa levele is komposztálható, mert mintegy kilenc hónapos érési folyamat után elveszti kedvezőtlen – növekedésgátló - hatását.

3. Kupacoljuk

Ha sok a fa és sok a levél a kertben, vagy nem szeretnénk barkácsolással bíbelődni, akkor nem feltétlenül kell komposztálót készíteni. Elegendő az is, ha a kert félreesőbb részén halomba rakjuk a leveleket. Az avar egyik jó tulajdonsága, hogy viszonylag hamar összeesik, így már nem kezelhetetlen méretű lombtömegről van szó. Letakarjuk - akár csak nagyobb ágakkal is - s tavaszig otthagyjuk; majd a kerti munkák beindulásakor a megmaradt leveleket felhasználhatjuk talajtakaró mulcsként vagy a vegyes komposzthoz adagolhatjuk.

4. Mulcsozzunk

Az avar igen hasznos a veteményesben is. Az őszi talaj-előkészítést követően fedjük be az ágyásokat levelekkel; az így kialakított szervesanyag-takaróval a természetben zajló folyamatokat utánozzuk. A levegős lobszőnyeg melegének köszönhetően a talaj felsőbb rétegeiben a hideg évszakban is tovább folyik a talajlakók megszokott élete, és lebontó tevékenysége.

5. Tartalékoljuk tavaszra

A halomba rakott levelek nagy hasznunkra lehetnek tavasszal és nyár elején. Mikor a kert felébred Csipkerózsika álmából, és egyszerre sok lesz a komposztra dobott friss, zöld növényi maradvány, akkor jó szolgálatot tesz az őszről megmaradt avar. A zöld részhez (fűnyesedék, gyomnövények) keverve gyorsítja az érési folyamatot és megakadályozza a rothadás beindulását.

+1 Gereblyézzünk madárbarát módon!

Ha mindenképpen gereblyéznénk, akkor se szedjük össze mindenhonnan a lombszőnyeget. Hagyjuk ott a leveleket, ahol csak tudjuk, hogy tollas barátainknak egész télen legyen lehetőségük kártevők után keresgélni, táplálkozni. Egy igazi természetközeli, madárbarát kertben ez magától értetődő.

  

Az én kedvenc fám

Az előző posztomban már említettem, hogy idén is megrendezésre került az Év Fája verseny. Ennek kapcsán szeretném nektek bemutatni az én kedvenc fámat. Bár nem volt sem induló és így díjazott fa sem, de az én szívemnek még is oly kedves. Ez a hatalmas gyönyörűség Sásdon található, nagyon ritka fafajta. Egy igazi őslakos. Eredeti élőhelye Észak-Amerika keleti része, emellett Indiana, Kentucky, Tennessee államok hivatalos fája és a floridai babérlombú erdők egyik legmeghatározóbb növénye. Erőteljesen, terebélyesre növekedő, lombhullató fa. Őshazájában magassága megközelítheti a 60 métert, törzsének átmérője elérheti a 3 métert; Európában ültetett példányai többnyire 9–25 m magasra nőnek. A fiatalabb fák lombozata szabályosan kúpos, az idősebbeké felül szabálytalanul kiszélesedik. Kérge szürke, hosszant repedezett. Gyökerei húsosak és sérülékenyek. Lúdtalp, mások szerint tulipán (véleményem szerint inkább tulipán) alakú leveli ősszel sárga, aranysárga árnyalatokra színeződnek. Levele 12–20 cm hosszú, levélszára 7–10 cm-es. A levelek hosszú nyele miatt folyton rezgő leveleivel a fa a kert látványos színfoltja. Fájának külső része tört fehér, belső része halvány zöld, vékony sötét csíkozással. Virága 5-8 centiméteres, tulipán alakú, zöldes fehér vagy sárgás színű virágainak belsejében narancs piros a rajzolat. Sokan helytelenül a liliom fát hívják tulipánfának.Pedig nem! Az itt leírtak mind a valódi tulipánfára vonatkoznak. Bővebb leírás a fáról a Mi Hazánk természete oldalán található. Az alábbi kis képre kattintva pedig a Tulipánfáról készült képeket lehet megtekinteni.

Kellemes Olvasgatást és Jó szórakozást kívánok!