Keresés ebben a blogban
2017. december 23., szombat
Mire figyeljünk Karácsonykor!
Ahhoz, hogy igazán kellemes és balesetmentes legyen az ünnep, nem árt néhány apróságra oda figyelnünk. Ehhez tartoznak például egyes növények is amik hiába szépek, mérgezőek. Ebbe a csoportba tartozik a közkedvelt mikulás virág. Tejnedve mérgező, bőrre kerülve irritációt okozhat, lenyelve hányás, hányinger jelentkezhet, súlyos mérgezést okozva. A másik ilyen népszerű növény a fagyöngy, mely szintén mérgező. Levelei, illetve bogyói nagy mennyiségű lenyelése okoz mérgezést, görcsös rángatózás, kóma és sajnos halál is jelentkezhet. Gyermekeknél kisebb adag is halálos lehet. Feltétlenül fontos, hogy ezeket (és a hozzájuk hasonló mérgező növényeket) olyan helyre tegyük, ahol a gyermek és/vagy állat ne érje el, ne tudja a szájába venni.
Az előkészületek során, mint a főzés, sütés, fenyőfa faragás... fontos szem előtt tartani a kés helyes használatát. Óvatosan bánjunk ezzel az éles eszközzel, a kis sebeken át komoly sérüléseket okozhatunk magunknak (ne adj isten másnak). Ha csak annyit tartunk szem előtt, hogy nem hadonászunk a késsel, nem rohangálunk vele a lakásban, (na jó ez alapvetően elég egyértelműnek tűnik, hogy az ember ilyet nem csinál), lehetőleg (sőt!) józan állapotban daraboljuk a húst, faragjuk a fát. S amíg a kezünkben tartjuk célszerszámunkat nem figyelünk még 3 dologra, nem kapkodunk, hanem az ünnepi hangulat és izgatottság mellett megpróbálunk nyugodtak maradni.
A karácsonyi menü sok helyen a halászlé (vagyis egyik része a halászlé, a másik 6 főétel mellett...). Talán nem is kell mondanom, hisz ez is elég egyértelmű: a hal szálkás, lenyelve a torokban megakadhat. Igen, igen tudom. Mindannyian nyeltünk már le egy két szálkát, sőt a kutyánk, macskánk is igazi hős, mert ők sem fulladtak meg egy lenyelt szálkától és a mai napig együtt vigyorgunk a nagy világba: Mi ezt is túléljük! De! Azért itt sem árt az óvatosság. Sőt! A halszálka megakadása heves, szúró fájdalmat okoz. Eltávolítása orvosi segítséget is igényelhet. A tévútra jutott idegentest felsérti a nyálkahártyát, sikeres eltávolítást követően enyhe szúró fájdalom marad, ami általában másnapra elmúlik magától. Ha ez még sem történne meg, ajánlatos kérni egy fül-orr-gégész segítségét. A szálka ritkán jut a nyelőcsőbe. (de ettől még bárkivel előfordulhat!)
Az ünnepi ebéd során nem csak a halszálka okozhat problémát, hanem a túlzott zsíros ételek és mértéktelen alkohol fogyasztása is. Jobb esetben ezek hasmenéssel, hányással járnak, s egy idő után megszűnnek. A mértéktelen étel és ital fogyasztás azonban hasnyálmirigy gyulladáshoz is vezethet. Tünetei: gyomortájékban érzett erős fájdalom, amely öv szerűen kisugározhat szinte minden irányba. E mellé társul, a hányás, hányinger, valamint a hasi puffadás is. Észlelhetünk hőemelkedést, lázat is. Ha ezeket a tüneteket észleljük, azonnal forduljunk orvoshoz!
A karácsonyfára helyezett gyertya, égősor tűzveszélyes! Soha ne hagyjuk őrizetlenül! Az égősort mindig ellenőrizzük, nem e sérült meg, a vezetékek borítása ép-e. Kerüljük a hibás elektromos tárgyakat, hozzá nem értők, pedig ne kísérletezzenek a megjavításukkal! Megbízható helyen és személytől vásároljunk elektromos felszereléseket, és persze: vizes kézzel ne nyúljunk ezekhez a tárgyakhoz. :) Mivel tudjuk az áram alá helyezett tárgyak vizes kézzel való érintkezésekor áram ütés érhet bennünket. Szerencsésebb eseteben "csak megcsíp" az áram, de jobb nem kísérletezni ezzel. Főleg akkor nem, ha hibás a vezeték, vagy a tárgy.
További odafigyelést igényel a kisgyermekes családokban az apró karácsonyfadíszek elhelyezése a fán! A színes, csillogó díszek rendkívül érdekesek a gyermekek számára, és odavonzza őket! Szájukba véve, lenyelhetik, a tárgy a nyelőcsőben elakadhat. Ilyenkor heves öklendezés lép fel, nyálfolyást észlelhetünk. Azonnal forduljunk orvoshoz! Súlyosabb esetben az apró tárgy a légycsőbe juthat, ilyenkor azonnal heves fulladás léphet fel. Ebben az esetben azonnal hívjunk mentőt, azonban a segítség helyszínre érkezéséig, meg kell kísérelnünk az idegentest eltávolítását! A gyermeket fektessük a térdünkre úgy, hogy a feje a mellkasánál mélyebben helyezkedjen el, és ebben a testhelyzetben nyitott tenyérrel üssünk a lapockái közé. Ha a levegő áthalad a belélegzett tárgy mellett, heves köhögés, öklendezés, esetleg belégzésnél sípoló hang jelentkezhet. Ha ezt tapasztaljuk, akkor is azonnal hívjunk orvost vagy mentőt!
A téli hónapokban különösen fontos az optimális útvonaltervezés, mivel a csúszós utak és a csapadékos időjárás következtében jelentősen lelassul a forgalom. A téli időjárás miatt jelentősen romlanak a látási- és útviszonyok, ami a forgalom lassulásához vezet. Fontos, hogy mindig tartsuk a megfelelő követési távolságot, hogy a téli útviszonyok mellett is biztonságosan és balesetmentesen közlekedjünk. Még a fagyok beállta előtt feltétlenül váltsunk téli gumira, illetve a nehezebben járható utakon szükség esetén használjunk hóláncot. A korai sötétedés miatt a fényviszonyok is romlanak, ezért célszerű mindig kivilágított járművel közlekedni. Fokozottan figyeljünk egymásra és különösen a gyalogosokra. (és főleg azok miatt is akik "nem ismerik a KRESZ szabályait", szánkóznak az autójukkal....)
Ahhoz, hogy a karácsony ünnepe kellemesen teljen legyünk figyelmesek, körültekintőek! Időben kezdjünk hozzá az előkészületekhez, ne kapkodjunk! Alkoholfogyasztását követően ne vezessünk, ne használjunk éles szerszámokat!
Címkék:
Állati hírek - történések
Sziasztok! Máté Mónika vagyok, nővér, blogger, boldog kutya anyu. Imádok írni, kirándulni, a kutyimmal lenni és ezt leírni. A blog elsősorban a környezetvédelemmel és az újrahasznosítással foglalkozik. A Földünk, hazánk természetének kis tesója a jelenleg blog.
2017. október 30., hétfő
Logan és az ismeretlen
Egy, a napokban történt, számomra igazán érdekes és egyben elgondolkodtató történetet szeretnék nektek elmesélni. Egy csendes, nyugodt, őszi nap, mikor csak én és a kis kutyám voltunk otthon. Olyan időpontban, mikor teljes mértékkel kizárt dolognak tartottam, hogy egy másik családtag haza jöjjön. Sem tv, sem rádió, sem a telefonról nem szólt semmi. Kis kutyám csak akkor ugat, ha valaki be akar jönni a kapun, vagy az ajtón. Ugat, ha válaszol a többi kutyának.. Morog, ha az ölemben tartom és valaki úgy közelíti meg, úgy akarja megsimogatni. Tutul, ha mentőt, fagyis kocsit hall, tutul, ha délben csörög a rádiós óra.
Épp mosogattam a konyhában, mellettem Logannel, mikor arra lettem figyelmes, hogy arrébb totyorászik, nyíl egyenest egy olyan terület felé, ahol egy amolyan kis spájz van, ajtó nélkül. Csak a hűtő, egy kis szekrény és egy ruha fogas található abban a helyiségben. Logan meg áll, felfelé néz és ugatni kezd. Hangosan ugatni kezdett felfelé. Mérgesen, határozottan, mintha egy kis morgás is lett volna. Megálltam, nem mozdultam, csak hallgatóztam. Nem jön senki. A bejárati ajtó ráadásul ellenkező irányban van. Síri csend. A szomszéd kutyák nem ugatnak. Nincs se mentő, se fagyis. Logan rám néz, két bátortalan lépés előre, majd ismét morog, határozottan, mérgesen ugatni kezd. Felfelé. A hideg ki ráz. Vajon mit lát, amit én nem? Mintha tojásokon lépkednék, óvatosan, kicsit félve, közelebb totyogok. Választ remélve kérdem kis kutyámat: Mit látsz? Van itt valami? Félőn rám tekint, szorosan a bokámhoz bújik. Lesi minden mozdulatom, követi tetteimet. Bár elég bátortalanul, de körbe lesek. Elhúzom a ruhákat, szekrény alá lestem, a hűtőt is kinyitottam. Még mindig semmit nem látok. A hideg még mindig ráz, hiszen Logan néhány finom falat reményében mindig jön velem a hűtőhöz. Most meg sem merte közelíteni, csak a távolból figyelt és várt. Majd megnyugtatóan megsimítottam, ott nincsen semmi. Eljöttem, ő még maradt egy pillantás erejéig. A tekintetén láttam, nem hazudhatok, hisz én sem voltam nyugodtabb attól, hogy nem láttam semmit. Mert ő látta, ő tudta, hogy valaki, vagy valami, igen is ott volt, valaki aki magasabb volt nála, akit nem ismert, akitől félt. Ott volt az, akihez beszélt, akinek ugatott és morgott. Akit a gazdi valamiért nem látott. Azóta sem ismétlődött (még) meg ez a jelenet, és előtte sem volt ilyen, vagy ehhez hasonló. Úgy láttam Logan is épp úgy megriadt, mint ahogy én is.
Félre értés ne essék, nem spirituális bejegyzést szándékoztam veletek megosztani, pusztán nyomot hagyott bennem ez a röpke jelenet. Olvasgattam ezt-azt ezzel a témával kapcsolatban. A lényeg szinte mindenhol ugyan az volt. A kutyák (és a macskák is) képesek olyan dolgokat is látni, érzékelni, amit mi magunk emberek nem vagyunk képesek érzékelni. Nem feltétlen arra gondolok, hogy egy kutya látó képességekkel rendelkezik. Sokkal inkább arra, hogy van az a plusz kedvenceinkben ami bennünk nincs meg. Kíváncsian várom, hogy ti mit gondoltok ezzel kapcsolatban.
Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!
Épp mosogattam a konyhában, mellettem Logannel, mikor arra lettem figyelmes, hogy arrébb totyorászik, nyíl egyenest egy olyan terület felé, ahol egy amolyan kis spájz van, ajtó nélkül. Csak a hűtő, egy kis szekrény és egy ruha fogas található abban a helyiségben. Logan meg áll, felfelé néz és ugatni kezd. Hangosan ugatni kezdett felfelé. Mérgesen, határozottan, mintha egy kis morgás is lett volna. Megálltam, nem mozdultam, csak hallgatóztam. Nem jön senki. A bejárati ajtó ráadásul ellenkező irányban van. Síri csend. A szomszéd kutyák nem ugatnak. Nincs se mentő, se fagyis. Logan rám néz, két bátortalan lépés előre, majd ismét morog, határozottan, mérgesen ugatni kezd. Felfelé. A hideg ki ráz. Vajon mit lát, amit én nem? Mintha tojásokon lépkednék, óvatosan, kicsit félve, közelebb totyogok. Választ remélve kérdem kis kutyámat: Mit látsz? Van itt valami? Félőn rám tekint, szorosan a bokámhoz bújik. Lesi minden mozdulatom, követi tetteimet. Bár elég bátortalanul, de körbe lesek. Elhúzom a ruhákat, szekrény alá lestem, a hűtőt is kinyitottam. Még mindig semmit nem látok. A hideg még mindig ráz, hiszen Logan néhány finom falat reményében mindig jön velem a hűtőhöz. Most meg sem merte közelíteni, csak a távolból figyelt és várt. Majd megnyugtatóan megsimítottam, ott nincsen semmi. Eljöttem, ő még maradt egy pillantás erejéig. A tekintetén láttam, nem hazudhatok, hisz én sem voltam nyugodtabb attól, hogy nem láttam semmit. Mert ő látta, ő tudta, hogy valaki, vagy valami, igen is ott volt, valaki aki magasabb volt nála, akit nem ismert, akitől félt. Ott volt az, akihez beszélt, akinek ugatott és morgott. Akit a gazdi valamiért nem látott. Azóta sem ismétlődött (még) meg ez a jelenet, és előtte sem volt ilyen, vagy ehhez hasonló. Úgy láttam Logan is épp úgy megriadt, mint ahogy én is.
Félre értés ne essék, nem spirituális bejegyzést szándékoztam veletek megosztani, pusztán nyomot hagyott bennem ez a röpke jelenet. Olvasgattam ezt-azt ezzel a témával kapcsolatban. A lényeg szinte mindenhol ugyan az volt. A kutyák (és a macskák is) képesek olyan dolgokat is látni, érzékelni, amit mi magunk emberek nem vagyunk képesek érzékelni. Nem feltétlen arra gondolok, hogy egy kutya látó képességekkel rendelkezik. Sokkal inkább arra, hogy van az a plusz kedvenceinkben ami bennünk nincs meg. Kíváncsian várom, hogy ti mit gondoltok ezzel kapcsolatban.
Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!
Címkék:
Állati hírek - történések
Sziasztok! Máté Mónika vagyok, nővér, blogger, boldog kutya anyu. Imádok írni, kirándulni, a kutyimmal lenni és ezt leírni. A blog elsősorban a környezetvédelemmel és az újrahasznosítással foglalkozik. A Földünk, hazánk természetének kis tesója a jelenleg blog.
2017. október 3., kedd
Üzenet a rongálóknak
Már
előző cikkemben említett kis erdőben valamivel több mint egy
hónapja újították fel a „glorietteknél” található padokat.
Új fapadok, szépen lefestve, öröm volt rájuk nézni. És még
kihasználva a kellemes őszies időt így az erdőcske melletti
tóhoz is elsétáltam.

A tó mellett újabb 2 pad melyhez mondhatni
amolyan tetőszerkezetet is készítettek, Szabad könyvtár néven
fut ez a két kis „faépítmény”. Számomra, aki szeret olvasni
és a szabadban lenni egy csodálatos élmény volt rábukkanni a
szabad könyvtárra. Tehát le is ültem és meg is néztem a
könyveket. Bár elég régiek és nem éppen az én ízlés világom,
de mégis csak bele bele lapozgattam egy néhányba. És észre sem
vettem ahogyan lassacskán 2 órát eltöltöttem. Majd egy kedves
ember is társult. Mint kiderült ő szerelte fel a polcokat.
Elmesélte, hogy a város polgármestere és a könyvtár ötlete
volt, hogy néhány mondhatni leselejtezett könyvet ki tegyenek az
arra járóknak. Dicsértem is jó szerrel. Mi lehetne csodásabb egy
kellemes napsütéses délutánon, tóparton olvasgatni, s mellettünk
horgászok hada türelmesen várja a kapást, a túl parton az erdő
széle ahol mókusok és madarak lepik el a fákat. Gyönyörű
látvány. A könyveket abban az esetben lehetett haza vinni, ha
kiolvastuk hozzuk vissza, vagy ha meg szeretnénk tartani hozzunk
helyette másikat. Sajnos nem tartott örökké a szabad könyvtár
és az erdő felújított gloriettjeinek szépsége, tisztasága.
Kedves fiataljaink és hajléktalanjaink már bele rondítottak.
Fekete, alkoholos filccel össze firkálták a padokat. A
hajléktalanok pedig az erdőben tüzeltek. Amit csak találtak
összeszedték és elégették ahol épp kedvük tartotta. A
tűzrakónál pedig mustáros üvegek és egyéb flakonok hevertek, a
kukából pedig már kiestek a boros és sörös üvegek a hétvégi
heje-huja után, Közmunkás ismerőseimmel beszélgettünk is sokat
az esetről, de sajnos nem tudni kik voltak.
Kívánnám, hogy kedves rongáló kortársaim olvassátok soraim és ne rontsátok le azt mi szép, ne tegyétek olyanba a kezetek ami jobb, tisztább nálatok. Ha kérhetném ne az erdőben szívjatok, és ha alkoholizáltok, ésszel, dobjátok el a szemetet. A nemi életetek nem ránk tartozik, ne hagyjátok ott a csomagjaitok, mert halkan megsúgnám: a gloriettek mellett húzódó domb tetején egy óvoda húzódik és mindent le lehet látni és hallani. Az ovo nénik szeretnék még lehozni a gyermekeket az erdőbe játszani, tehát ha lehet legalább a picikre legyetek tisztelettel és ne viselkedjetek ocsmányul ott, olyan helyen amit a béke és nyugalom szerető embereknek, a gyermekeikkel sétáló anyukáknak, az óvodának, idős néniknek bácsiknak, kutyáknak és gazdijuknak alakítottak ki. Kicsit sajnálom, hogy érzéseim pont ti nem fogjátok ezt elolvasni.
Ha érdekel milyen is az a hely amiről szól az írásom, katt IDE és máris megtekintheted. :)
Kellemes olvasgatást, jó szórakozást kívánok!
Címkék:
Környezet és természetvédelem
Sziasztok! Máté Mónika vagyok, nővér, blogger, boldog kutya anyu. Imádok írni, kirándulni, a kutyimmal lenni és ezt leírni. A blog elsősorban a környezetvédelemmel és az újrahasznosítással foglalkozik. A Földünk, hazánk természetének kis tesója a jelenleg blog.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



