Tigrisek világnapja

Június 29 a Tigrisek világnapja. Bár a szabadon élő tigrisek száma az elmúlt időszakban nőtt, az illegális kereskedelem megfékezése és az élő helyvédelem mellett elengedhetetlen a tigrisek testrészeiből készített tárgyak - főleg a tigriscsontból készített, gyógyhatásúnak vélt készítmények - iránti kereslet csökkentése is, a nagyragadozó fennmaradásáért. Ezt a keresletet nagymértékben gerjesztik az elméletben legálisan működő tenyésztelepek is, amelyek átvilágítására szólít most a WWF. A tenyésztés jelenleg átláthatatlan helyzete megnehezíti az ellenőrzést, mert az illegális tigriscsont legalizálására ad módot.

Délkelet-Ázsia tigriseinek helyzete válságos. A régió országai nem végeznek szervezett felméréseket. A tigrisek fennmaradását veszélyezteti, ha nem cselekednek azonnal" - mondta Mike Baltzer, a WWF Tigrisvédelmi programjának vezetője.

Maláj szakértők szerint az országban élő tigrisek száma a 2010-ben a becsült 500-ról 250-re csökkent 2015-re. Feltehetően nincsenek már szaporodó tigris populációk Kambodzsában, Vietnamban és Laoszban; Thaiföldön és Mianmarban pedig máig ismeretlen a tigris állományok száma. Úgy tűnik azonban, van némi remény: Thaiföld kormánya az ország vadon élő tigriseinek helyzetéről tanácskozik, a maláj kormány a napokban jelentette be, hogy hamarosan elkezdi a tigrisszámlálást, a kambodzsai kormány pedig a visszatelepítését fontolgatja, ehhez a WWF segítségét kéri.

Az északkelet-kínai természetvédelmi területen aktív szarvastenyésztés folyik azért, hogy biztosítsák a régióban vadon élő, veszélyeztetett szibériai tigrisek élelmét. Az állami védettséget élvező Vangcsing park tenyészőbázisa legutóbb ötvenöt, 2-3 év körüli pettyes szarvast kapott. Ezeket a szakemberek nem közvetlenül szánnak a tigrisek martalékának, hanem előbb állítólag a túlélési technikák megtanításával próbálják őket felkészíteni a természetes körülmények közötti életre. Elvileg ezt követően lesznek szabadok - számolt be Csilin tartományból a Hszinhua hírügynökség a tigrisek nemzetközi napján.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Csilin tartományi kormányzat által közösen működtetett projekt első fázisában 90 hektáron indult el, a beruházásra 600 ezer jüant (27 millió forint) szántak. A gímszarvasok mellett más potenciális zsákmányokat is tenyésztenek a környező hegyek erdeiben vadászó szibériai tigrisek és a szintén veszélyeztetett amuri leopárdok számára.

Az első szarvascsordákat 2012 júliusában eresztették útjukra Vangcsing megyében, akkor 12 gímszarvas és 22 pettyes szarvas engedtek az erdőkbe. A szakemberek arról is beszámoltak, hogy mind a szibériai tigris, mind az amuri leopárd állománya Északkelet-Kínában gyarapodásnak indult, köszönhetően az orvvadászat elleni fellépésnek és a vadvédelmi intézkedéseknek.

Forrás

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

A Balatoni halak napja

Az ország legnagyobb élővizére, a Balatonra kívánja felhívni a figyelmet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium azzal, hogy ezentúl minden év július utolsó hetében megtartják a Balatoni halak napját.

           A halfajok a ma ismert gerinces állatfajok 56%-át alkotják. A világon élő ismert körülbelül 5000 édesvízi halfajból nagyjából 200 él Európa folyó- és állóvizeiben. A Balatonban ezekből körülbelül 50 fajt találunk meg, melyeknek nagyjából négyötöde őshonos. A Balatonban élő halfajok közel fele a pontyfélék közül kerül ki. A család névadó hala a ponty, melynek neve ismeretlen eredetű szó, csakúgy, mint a hal korábbi neve a pozsár. A ponty a lassú folyású, dús növényzetű, melegebb vizek lakója. Ez a hal az alacsony oxigéntartalmú vizekben is jól érzi magát, csak 1 mg/l oxigéntartalom alatt pusztul el. Ez az egyik legkedveltebb étkezési hal hazánkban, de például                         Amerikában ritkán vagy egyáltalán nem fogyasztják. Ha egy ponty elég ügyes ahhoz, hogy ne kerüljön horogra vagy hálóba, akár 40 évig is elélhet. Átlagos mérete 25–30 centi, de esetenként 120 centisre is megnőhet. 1939-ben telepítették be a Hévízi-tóba az aprócska szúnyogirtó fogaspontyot, mely mint neve is mutatja, főként szúnyoglárvákkal táplálkozik. Ezt az Egyesült Államok déli részén őshonos fajt számos országba, így hazánkba is a szúnyogok elleni biológiai védekezésként telepítették be. A legfeljebb 6 cm-esre megnövő kis hal a 30 ºC-os és a fagyponthoz közeli vízhőmérsékletet is elviseli, így hamar meghódítja az új területeket. A hal a Hévízi-tóból kifolyó, végső soron a Balatonba jutó vizekkel együtt hazánk legnagyobb tavába is bekerült.

             Ugyancsak a pontyfélék közé tartozik a leginkább sneci néven ismert aprócska szélhajtó küsz. A szélhajtó küsz akváriumi halnak is kitünően beválik, mivel a fogságban is játékos és mulatságos marad, folyton mozog, mindent megfigyel, minden légy után ugrál, s teljesen otthonosan érzi magát a medencében. A különböző keszegek is a pontyfélék családjának a tagjai. Régebben a Balaton kenyérhalának is nevezték a nagy mennyiségben halászott dévérkeszeget. A Balaton másik nagy tömegben előforduló hala az erősen lapított testű garda. Régebben a gardarajok mozgását a Tihanyi-félsziget magasabban fekvő pontjairól figyelték, és a tavon tartózkodó halászhajókat onnan irányították.

            A folyóvizeket nem csupán méretük vagy esésük alapján osztják szakaszokra, hanem a bennük élő halfajok alapján is. A forrástól a torkolatig a következő szinttájakra bontható egy folyam:

• felső pisztrángszinttáj
• alsó pisztrángszinttáj
• pénzespér-szinttáj
• márnaszinttáj
• dévérszinttáj
• vágódurbincs–érdeslepényhal-szinttáj
• brakkvízszinttáj

              Brakkvíznek azt a régiót nevezik, ahol a folyóból érkező édesvíz, és a tengerből vagy óceánból származó sós víz keveredik. A brakkvizek sótartalma gyors ingadozást mutat, hiszen függ a folyó vízhozamától, az árapály jelenségétől és a térségben uralkodó szélviszonyoktól is.

A ragadozó halak közül talán a legismertebb a hatalmas lesőharcsa, mely megérheti akár a 100 éves kort is. Esetenként 3 méteresre és 150 kilósra is megnőhet. A harcsák éjjel aktív állatok, nappal rejtekhelyükre húzódnak.
              A harcsához nagyon hasonló életmódot folytat a legfeljebb 120 centisre megnövő menyhal, mely a tőkehalfélék egyetlen édesvizekben élő faja. Ennek nevének előtagja egy közelebbről nem meghatározható szláv nyelvből került a magyarba, utótagja a finnugor eredetű hal szó. A Balaton legismertebb betelepített hala a kígyóra emlékeztető angolna, mely katadrom vándorhal. A katadrom halak sós vízben születnek, majd édesvizekbe vonulnak növekedni. Ivarérettségüket elérve visszavándorolnak a sós vízbe, ahol az ikrák lerakása után elpusztulnak.

Kellemes olvasgatást és Jó szórakozást kívánok!

Őzek nászidőszaka és az autók!

Elindult az őzek nászidőszaka, amely július második felétől augusztus közepéig tart.

Az Országos Magyar Vadászkamara honlapján olvasható közlemény szerint az üzekedési időszakban az állatok sokkal óvatlanabbak és figyelmetlenebbek, mint máskor, emellett napközben is sűrűbben mozognak.

A nász miatt nemcsak azokon a helyeken lehet a közutakon a felbukkanásukra számítani, ahol ki van helyezve a vadveszélyt jelző tábla, hanem máshol is. Különösen azokon az útszakaszokon kell óvatosabban vezetni, ahol az út mentén sűrű a bozótos, az aljnövényzet, emiatt nem lehet jól belátni. Ráadásul ahol egy őz felbukkan ebben az időszakban, ott gyaníthatóan egy másik is követni fogja.

Az Országos Magyar Vadászkamara közleménye szerint az ütközés elkerülésének a legjobb módja, ha eleve óvatosabban közlekednek az autósok, és az őzek felbukkanásakor fékezéssel, vagy vészfékezéssel élnek. A kamarai közlemény hangsúlyozza, kikerülni ne próbálják az állatot, mert azzal csak azt kockáztatják, hogy az út menti árokba hajtanak, vagy a szemből érkezők sávjába érkeznek, ami még nagyobb gondot okoz.

"A vadelütések is közúti balesetnek minősülnek, ezért bekövetkezésük esetén feltétlenül hívni kell a rendőrséget, a helyszínelés adatai nagyban segíthetik a vitás kérdések eldöntését. Emellett a terület vadászatra jogosult szervezetének képviselőjét is értesíteni kell (elérhetőségeit a rendőrség tudja).

Amennyiben egyik fél sem vétkes, a járműben okozott kárt csak teljes körű CASCO biztosítás téríti meg (az EU országainak többségében a vad és gépjármű ütközések biztosítási eseménynek minősülnek, és a biztosítást az autós köti).

Fontos megjegyezni, hogy egy vadelütésnél a vadászatra jogosult kára is tetemes lehet: egy őzbak vadászati értéke több mint egymillió forint is lehet" - olvasható a közleményben.

Az üzekedési időszakban a bakok igyekeznek minél több sutával párosodni. Egy suta mellett csak a borításig tartózkodnak, ezután másik pár után néznek. Mindig a bak keresi meg a sutát. Persze nem megy ez olyan gyorsan, hiszen a párzás többnapos, kitartó udvarlás eredménye. Megtörténtének jól látható jelei az úgynevezett „ördöggyűrűk", amiket a körbe-körbe szaladó őzpár patái taposnak az egyesülést megelőző kergetőzésben. Az üzekedés jellegzetes, jól látható jele – a nappali időszaktól függetlenül – a határban lehajtott fejjel, a földet szimatolva közlekedő, sokszor szinte kocogó őzbak, amely a szaganyagokat vizsgálva próbálja beazonosítani az arra járó ivarzó suták nyomát. Ilyenkor szinte egész nap találkozhatunk a határban őzzel.

Megjegyzem: sajnos a legtöbb gépjárműütközés is ehhez az időszakhoz köthető.

Ekkor gyakorolhatjuk vadászati módként az őzhívást, amelynek legfontosabb kellékei az őzhívó sípok. Többféle hangot utánoz a vadász, próbálkozhatunk a gida hívó hangjával, ekkor általában a gidáját féltő suta ugrik be a hangnak, amelyet többnyire követ lovagja is.

Az üzekedéskor a suták gyakran magukra hagyják a gidákat, mert a szerelemmel vannak elfoglalva, ezért a hangra általában jól reagálnak. Így a sutával lévő bakot is be tudjuk hívni, hiszen a párosodásig az nem szívesen mozdul el párja mellől. Üzekedési időszakoktól függően próbálkozhatunk a suta hívó hangjával is, erre az éppen pár után kutató, „kereső" bakok futnak be. Ezzel a módszerrel az üzekedés első szakaszában és a végén próbálkozhatunk. Ekkor még vagy már kevesebb az üzekedő suta a területen és több a „kereső" bak.

A hívás sikerét ezért a terület őzállományának ivararánya is nagyban befolyásolja. A suta panaszhangjával, „vészsirámával" – amit általában az udvarlás hevében kicsit durvábban közeledő udvarló vált ki a sutából – a közelben tartózkodó féltékeny bakot tudjuk beugratni.

A híváshoz megfelelő helyismeret szükséges, próbálkozhatunk magaslesről és a földről, akár cserkelés közben is meg-megállva. Ismerni kell őzeink nappali tartózkodási helyét, mozgási körzetét, figyelemmel kell lenni a szél irányára és megfelelő takarásról is gondoskodni kell.

Ez az időszak alkalmas az állomány feltérképezésére, a selejtezésre, sokszor addig nem látott trófeájú egyedek is szem elé kerülnek. A szakszerű elejtéshez nemcsak a sikeres hívás és a megfelelő felszerelés, lőtudás szükséges, elengedhetetlen a trófeabírálati ismeretek elsajátítása is. A fegyver helyett a fényképezőgép is jó, ha kéznél van. Egy jó fotó örök emlék lehet.

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!